Őszinte vélemény kérnek, ti szerettek/szeretettek terhesnek lenni?

Én utáltam terhes lenni. A 26. hétig minden délután 5-től menetrendszerint hányingerem volt. Munka után csak ültem otthon a kanapén és rohadtul sajnáltam magam. Nem voltam ura a testemnek. Zavart, hogy sok munkám elmarad a kertben és a ház körül. Állandóan egyfajta cukrot kívántam, most meg attól lesz hányingerem, ha meglátom a polcon, pedig már 2,5 éves a kisfiam. Nem tudtam úgy mozogni, ahogy szerettem volna. Nekem megváltás volt a programcsászár.

A végeredményt nézve viszont azt mondom, hogy megérte.

:)

Most élem meg a második terhességemet..

Az elsőnél azt hittem, hogy rosszabb nem lesz,pedig akkor "csak" a .héttől kezdődtek a gondok, 30.héten már járni sem tudtam, hatalmas has, magzatvíz kevés,fájt a mozgása a babának,32.héttől toxémia...

Most 13.hetet taposom, és az 5-8 hét pokol volt,4 kilót fogytam,9.héttől iszonyú sok gyomorsav,émelygés minden este 5-6-tól.. ÉS még a java hátra van..Öszzintén szóllva várom az októbert nagyon..

Ezen még nem gondolkodtam. A koraterhességi szakasszal semmi gondom nem volt, soha nem volt hányingerem, rosszullétem, csak a pocakom nőtt. A vége volt nálam keményebb mindkét lányomnál. Piszkosul vizesedtem, nagy volt a pocak és két percenként jártam pisilni. Na ezt a részét nem szerettem. Ráadásul a pici augusztus végi gyerek (rohadtul forró volt 2012 nyara), így az utolsó nagy pocakos hónapokat dögmelegben kellett átvészelni úgy, hogy ott sertepertélt mellettem egy 2,5 éves. Szülni is 35 fokban mentem majd meggebedtem.

De összességében nekem pozitív volt, szóval szerettem terhes lenni. Én az utána következő kb. fél évet utáltam. Nem ment a szoptatás, hasfájós volt a pici stb.

Őszintén? Az elsővel imádtam terhes lenni,imádtam minden egyes percét. Utána jött két vetélés, és most vagyok 27 hetes kismama, és sajnos eljutottam oda,hogy nem szeretek terhes lenni. Jobban mondva, szeretek,mert imádom a pocakom,azt meg mikor mozog el se tudom mondani mennyire szeretem, viszont én végig rettegem. Az elején, hogy legyen szívhang, majd a 12.hétig, hogy maradjon meg, utána míg nem érzem mozogni,meg nem nő a has,addig hogy biztos van valami gond.aztán a genetikai ultrahang előtt a rettegés, hogy rendben legyen minden, majd jönnek a keményedések, akkor onnantól azon rettegek, hogy nehogy koraszülött legyen. Arról nem is beszélve, mikor rájön egymás után két -három lusta nap,mikor nagy noszogatások árán hajlandó belémütni egy leheletnyit az amúgy aktív bébi...

Összességében csodálatos a terhesség, nekemsem llenne semmi bajom vele, ha 9hónapig egy 24 órás ultrahang készülékre lennék kötve.mert én speciel végigrettegem az egészet. És így nem szeretek terhes lenni. Szeretném, ha már július közepén lennénk,és a karjaimban tarthatnám az életemet. Imádom már most.

Szia!

Imádtam terhes lenni! :) Pedig rengeteget hánytam az elején, és a végéig kitartott, bár kevesebb volt már akkor.