Milyen érzés terhesnek lenni?

Első babámmal a föld felett jártam 10 centivel és rózsaszín volt minden. Férjemmel közösen akartuk, vártuk, és nagyon jól éreztem magam. Tényleg hihetetlen élmény, ahogy fejlődik benned egy kis emberke.

Második babámmal hasonló volt az öröm, csak itt már nem éreztem túl jól magam, fizikailag sok tünetem volt, és sokszor voltam rosszul. Viszont mivel a picike emberkéért bármi megéri, ezért az ember ezen is felülkerekedik.

Hihetetlen élmény, tényleg!

S annál jobb nincs, amikor a férfi is szeretettel várja a baba érkezését, és utána úgy viszonyul a babához, ahogy az a mesékben van megírva. Férjem ilyen, jó őt és a gyerekeket nézni!

Persze nem minden ennyire nyálas, nekünk is voltak/vannak nehézségeink, aggodalmaink, de a lehető legjobb döntés volt párommal gyermeket vállalni.

az elején felhőkben jár az ember, azt hiszi ez csak vele történhet meg, ő a minden, babát vár

utána aggódás, lelkiismeret furdalás, vitaminszint, táplálkozás miatt, esetleg tünetek rosszullét,hangulatingadozás stb, megijed az ember

utána rettentően kíváncsi lány, vagy fiú, mozog e, mit tud már, érzékeli e a fényt, hangot, mindennek utánanyomoz, intézi a szobáját, dolgokat, ezek megint stresszelhetik

később szeretethiány a párjától

egyre nehezebb a terhesség(esetleg ödéma, súlygyarapodástól légszomjak, stb)de fellegekben érzi magát, ha meglátja a kis lábát, vagy ahogy mozog a baba

születést ki hogy várja, valaki már nem bírja, valaki meg már úgy várja, hogy a kezében tarthassa

utána kimerültés, szellemileg, idegileg, fizikailag, ha nem nézett semminek utána mit hogyan kell egy újszülöttel

Elején: kétségbeesés, mi lesz velem, a testemmel, a munkámmal, hogy fogunk megélni. Nem tervezett gyerek (de ha nem pottyan be, akkor lehet, a félelmeink miatt sosem állunk neki). Mi lesz, ha rosszul élünk majd és ezért őt fogom okolni?

Utána: szégyen, hogy nekem elsőre összejött, más meg mit nem adna érte, évekig próbálkozik, én meg itt siránkozok, mikor ez egy áldás, hát normális vagyok én?

Utána: rosszullétek, kétségbeesés, mert csak az édes péksütit tudtam megenni, terhességi cukros leszek, a gyerek meg óriási, rosszat teszek neki (lelkiismeret-furdalás), mert nem tudok minőségi kaját enni.

Utána kezdett elkapni az öröm. Csak hát fura, mert még pici és első terhesség, tudom, hogy mozog már, mert láttam ultrahangon, de nem érzem egyáltalán.

Mostanában meg voltak kisebb bajok (vérzés), amikor magamon kívül zokogtam, rettegtem, hogy elveszítem, azt hittem, ez lesz a büntetés, amiért nem örültem neki azonnal. De jól kapaszkodik és remekül van, virgonc, egészséges, csak hát én most annyit bőgtem az elmúlt két hétben, hogy nem érdekel már az se, fiú-e vagy lány, csak szülessen meg egészségesen, de jaj, hát akkor is bőgni fogok, mert most is bőgök.

Hormonok. :) És tényleg érzelmi hullámvasút. El sem tudom képzelni, mi lesz még itt. Remélem, stressz már nem, abból elég volt.

Ma töltöm a 12. hetet.