Milyen érzés terhesnek lenni?

Leírni nehéz, és mindenki másképp is éli meg.

De egy csodálatos és különleges élmény. Olyan "ezt el sem hiszem" érzés. Furcsa, hogy egy kis életke növekszik a pocakban. A legjobb nekem az volt, amikor már mocorgott, de még nem rúgta szét az oldalam, tehát a terhesség közepe felé. Sokszor elnevettem magam, amikor megmozdult.

Az ultrahangos vizsgálatokat meg úgy vártam mindig, mert szerintem hihetetlen élmény látni, ahogy hónapról hónapra növöget a kis ember!

9 hónap teli csodával, örömmel, boldogsággal, és olykor feszültséggel, fájdalommal.

De nekem egy tökéletes állapot volt.

Az első 12 hét csupa félelem, megmarad-e.

A végén az utolsó 2 hétben az ágyban megfordulni is igen nehéz a hatalmas pocaktól.

A kettő között egy mese. Már látszik, már mozog, de még tudsz te is mozogni, szép vagy és boldog, vásárolgatsz, tervezgetsz, álmodozol.

Vicces, mikor pocakos voltam mindig azt mondtam, hogy jaaaj bár belátnék, jó lesz mikor megszületik, mert tudom mi van vele.Mikor kint volt azt mondtam, huuuh de egyszerűbb volt mikor még bent volt:D

Fantasztikus érzés, de tényleg!7 hós a picike, az első 6 hét nagyon nem volt egyszerű, de már várom, hogy megint legyen pocaklakóm:)Lehet vicces, de bennem mostanság kezd tudatosulni, hogy tényleg van egy fiam.A kórházba is mindig mondták, hogy "anyuka" én meg nem tudtam kinek szólnak:D

Tényleg nem igazán lehet elmondatni, átélni kell.Kívánom, hogy egyből sikerüljön teherbe esned mikor már próbálkoztok majd:)

Nekem nagyon kettős volt. Az első Babát elvesztettük a 11. héten, így amikor megint pozitívat teszteltem, már mérsékkel örültünk. Igazából végigparáztam a 9 hónapot, de csak magamban (ha érted mire gondolok). Amúgy életem legszebb időszaka volt: szépnek, különlegesnek és kiváltságosnak (tudom, ez olyan hülyén hangzik) éreztem magam, úgy gondoltam enyém az egész világ! :-)

Nagyon aktív voltam, a 7. hónap végéig dolgoztam, jártam tornázni, nyaraltunk a 35. héten, szóval kiélveztem a pocakos létet.

Tudatosan készültem mindenre, hallgattunk zenét (pocakra rátettem a fülest), beszéltem hozzá, éreztem, hogy nagyon kötődöm hozzá, de amikor megszületett... Örültem, de nem éreztem azt a nagy katarzist és ettől nagyon megijedtem. Aztán a 2. együtt töltött napon (rooming-in-ben voltunk) ahogy szopizott, elöntött vmi forróság és ahogy néztem a Lányom, elkezdtem sírni. Akkor jutott el a tudatomig, hogy ez a Csoda az enyém és most már mindig velem lesz és Ő életem értelme, akiért bármit megtennék! Soha nem gondoltam, hogy egy terhesség, egy szülés, egy gyerek így megváltoztat bennem mindent!!!

Szóval a terhesség nagyon függ attól, hogy hogyan viseled (amit sajnos előre nem tudsz), de ami utána jön, na az a nem semmi! Mert ha mákod van nem lesz hasfájós (nekünk az volt), első perctől alszik az ágyában (2 hónapos koráig a mellkasomon aludt éjjel), nem viseli meg a fogzás és talán hisztis sem lesz nagyon, de mindezek mellett akármilyen sz@r napod van, elég ha rád néz/mosolyog/megpuszil/megölel és elolvadsz és hirtelen rengeteg energiád lesz megint! :-)

Tudom, hogy hosszú lett, de nagyon jól esett leírni!

Szia

A legjobb érzés,elmondani nem lehet.

Az én terhességem végig jó volt,az első 3 hónap teli idegeskedésekkel,hogy nincs-e baj,aztán 18, héttől ahogy meg tudtam különböztetni a csuklást a mocorgástól,ez csodálatos érzés,persze volt olyan is amikor keresztbe feszítette meg magát,azt hittem,hogy kirúgja a bordáimat.

És amikor érzed a kezét amikor nyújtózkodik...

Az utolsó 2 hét nekem már szó szerint terhes volt,nehezen kaptam levegőt,nem tudtam megfordulni,felvenni a cipőt,stb.stb.,de megérte ez a kis csoda.2010 December 23-án megszületett,és azóta minden nap öröm.(persze vannak nehéz napok is)

egyetértek az előzőkkel, nekem van egy kedvenc versem, és abból az íze is érezhető,a legjobb részlete:"mint ha szellő jelzi a förgeteget- ezer pici jelből tudtam jöttödet."

Beney zsuzsa: Anya dúdolja

Imádom amikor a nagyon meleg időben kezdődik a vihar:-), főleg alkonyatkor.De az egész vers igaz!