Tényleg ennyire gyakori Magyarországon az, hogy a terhesség alatt a nők táppénzen vannak, amennyire az itt feltett kérdésekből kitűnik? Ha igen, miért?

Utolsó hsz-nak: igen, épp ilyenre gondoltam. Itt hasonló esetben már áthelyeztek volna, kivéve, ha te kéred, hogy maradhass. Nem azért, mert annyira jaj de nagyon korrekt itt minden munkáltató, csak egyszerűen azért, mert ez a törvény, nincs más választás, különben az alkalmazott bepanaszolhatja.

(Egyébként én is "fizikai" munkát végzek, emelnem nem kell, viszont 6-8 fokban dolgozom és egész nap állok, járkálok. Én 24 hetes vagyok és nem kértem át magam, viszont jó néhány dolgon változtattam, sok kedvezményt kértem magamnak és így elvégezhető a munkám. Igazából nem szerettem volna elvállalni azt, amit felajánlották, mert attól már az eredeti munkám is jobb volt. Tény, hogy így nem én vagyok a hónap dolgozója, de nem is azért vagyok ott, ez mindannyian tudjuk, mint ahogy azt is, hogy csak a baba miatt maradtam, egyébként már rég visszatértem volna az eredeti szakmámhoz.)

És egy korábbi kommentelőnek: igen, rám is nézett csúnyán a főnököm. De nem érdekel. Stresszelni magam? Emiatt? Ugyan. Elvégzem a munkám. Ott vagyok időben, amikor kell távozom. Minden szabályt betartok, egyébként meg azért dolgozom, mert ez a saját és a babám érdeke, azért, mert így anyagilag is jobb és azért, mert nem unalmas. Nem azért estem teherbe, hogy ezzel nehezítsem meg a főnököm dolgát, épp ezért nem érdekel a véleménye, minden joga megvan csúnyán nézni, ahogyan nekem vállat rándítani rá.

Szerintem ne vedd ezt ilyen komolyan, most ne érdekeljen a főnököd véleménye és főleg ne stresszelj. Ne engedd, hogy elvegyék tőled a jó kedvedet és hogy pusztán a főnököd nem-tetszése miatt te legyél az, akinek betegállományba kell hátrálnia.

Még egy kicsit nevetséges dolog eszembe jutott a két ország közötti különbségről, illetve a cégek közötti különbségről. Amikor a családnak bejelentettem, hogy babát várok (kb 8 hetesen), akkor mindenki azt tanácsolta, hogy ne szóljak a munkahelyemen 12 hetes kor előtt, tartsam titokban mindenki előtt, mert különben baj lesz, ez otthon így szokás.

Így hát én nem is szóltam, szépen végeztem a dolgomat és 13. hétben nagy vidáman mentem a managerhez és a hr-eshez, hogy babát várok. Ők meg döbbenten néztek rám, amikor elárultam hányadik hétben vagyok. Teljesen meg voltak döbbenve és nem értették, hogy miért titkoltam. Merthogy itt ez nem szokás és nem lett volna szabad ezt titkolnom, hiszen a terhesség tudatában van jópár dolog, amire jobban oda kell figyelnünk, változtatnunk kell, stb. és azt mondták, hogy akkor szólnom illet volna már, amikor megtudtam, hogy baba lesz.

Viszont egy dolgot még hozzátennék, ami már lényegesen negatívabb, mint Magyarországon. Ha jól tudom, akkor ott három évig otthon maradhat a gondozó teljesen legálisan úgy, hogy közben a munkaviszony is megmarad, csak éppen a harmadik évben már nagyon kevés a juttatás.

Itt viszont ezzel nem igazán foglalkoznak, jóval kedvezőtlenebbet ajánlanak. Itt összesen 39 hétig jár pénz a terhesszabira (és ez már egy emelt időszak, két évvel ezelőtt csak 33 hét volt, vagy 26), ezt persze onnantól kell számítani, ahogy megkezdődik a szülési szabi (ez a terhesség betöltött 29. hetén kezdődhet legkorábban). Ez a 39 hét is úgy oszlik meg, hogy első hat hétben jár mindössze a fizetés 90%-a, majd 33 hétig kb. heti 120 fontnyi össze, ami mondjuk nekem lényegesen kevesebbre elég, mint az eredeti fizetésem, tehát az életkörülményeim romlani fognak (kivéve, ha a férjem két helyen dolgozik majd, de az sem megoldás, mert szükségem van rá itthon is). Ezután a 39 hét után szépen vissza lehet menni dolgozni, a gyereket meg rábízni valakire, vagy ellenkező esetben még jogom lesz 26 hét fizetés nélküli szülési szabira és azután kell visszamennem dolgozni, vagy felmondani. De ekkor a baba még mindig pici. Bölcsőbe adni kész csőd, mert nagyon-nagyon drága, külön bébiszittert fogadni meg szerintem nem érdemes, mert alig fél éves gyermekemet nem szeretném, ha más nevelné, ráadásul úgy, hogy a fizetésem nagy részét tovább is adom a babacsősznek. Egyszóval nem nagyon támogatják azt, hogy az anya mellett szocializálódjon a gyermek úgy, hogy közben a család életkörülményei se romoljanak. Valamit valamiért...

Szerintem nincs baj a terhesgondozással. A magyar nők baja itt inkább az, hogy más kultúrából jövünk és máshoz szoktunk hozzá. Itt ez a normális, ami van. Tény, hogy ha komplikáció mentes a terhesség, akkor csak kétszer van uh és nincs külön nőgyógyász. Ha nincs baj, akkor nem is vizsgálnak hüvelyi úton. Végig az un. midwife-hoz kell járni terhesgondozásra, aki az otthoni szülésznő és védőnő keveréke, ő vezeti le a szülést (általában több mindwife van bent), mindent ő csinál, orvos csak akkor jön, ha gond van. Nekem ez így jó, mert nem vagyok orvoshoz szaladgáló típus és biztonságban érzem így is magam, mert arra rájöttem, ha gond van, akkor odafigyelnek, akkor lát nőgyógyász, akkor csinálnak pluszban uh-t. Ha viszont nincs baj, akkor nem zaklatnak, nekem ez így jó. A kórházak szebbek, fejlettebbek, a szülőszobák nagyobbak, igényesebbek, sokkal több alternatív szülési mód közül lehet választani, mint otthon, sokkal kényelmesebb. És nincs szükség arra, hogy külön orvost fogadjak, vagy fizessek bármiért. A vérvizsgálatokkal pedig szerintem pótolják a gyakori hüvelyben kotorászást és pofavizitet, mert azok profibbak elméletileg, mint ott.

Persze itt is lehet magánorvoshoz menni és magánban szülni. Csak jóval drágább, mint a hazai viszonylatban. Mivel a családomban van szülész így felkerestem otthon is egy nőgyógyászt, de annak csak az lett a vége, hogy 85 dolgot felsoroltak, amire oda kell figyelnem és mire hazajöttem a nyaralásból már folyamatosan az forgott a fejemben, hogy milyen könnyen el lehet veszíteni egy babát és nagyon féltem, nekem ez a paráztatás sem hiányzik.