Tedd a szivedre a kezed. Eddig hányszor rohantál a kórházba /dokidhoz hogy baj van?

25-ös vagyok :)

nekünk is sok év küzdelem kellett a babához (le sem írom, hány év), azt hittem, majd parás leszek, de ahhoz képest nem.

A vetélés sztorit azért írtam, mert ilyen is van, de én itt még soha nem írtam ezt senkinek, mivel ugye nem vagyok orvos :) Meg felesleges mást paráztatni, mindenki tegyen úgy, ahogy jónak látja. Azért írtam le most, mert nekem anno pár barátnőm mondta, hogy ez normális, és nálam meg mégsem volt az.

ha úgy érzed, hogy valami nem oké, simán belefér, hogy menj orvoshoz, ha nem, akkor meg nem. De itt az emberek többsége úgyis beparáztat, mivel mindenki a saját sztoriját írja le, te meg csak kapkodod a fejed. A dokidra kell hallgatni, és kész :)

Az elsővel 35+4 hetesen "rohantam" a kórházba, mert szivárogni kezdett víz. Aznap meg is született.

Másodikkal félidő környékén elestem az utcán egyik reggel. Nem pocakra, de azért felhívtam a dokit mi legyen. Azt mondta ő is, hogy ha nem pocakra estem, akkor kizárt hogy baj legyen, de ha az megnyugtat, menjek be, és megnéz. Nem azonnal, de délután bementem egy UH-ra. Nem volt semmi gond.

Az első gyerekkel egyszer rohantunk ügyeletre, egy pici vérpötty miatt. Szerencsére minden ok volt, utána már csak szülni rohantunk.

A másodikkal megjártuk a hadak útját... Az első trimesztert úgy kezdtem, hogy időpont a dokihoz, de egy nappal korábban felhívtam, hogy barnás folyás van, mehetek-e. Azonnal fogadott. Na, még háromszor rohantunk be az ügyeletre, ugyancsak barnás/véres folyással.

A 22. héten volt, hogy hívtam a dokit kétségbeesetten, mert reggel nagy mennyiségű vizes folyásom volt. Nem tudtam eldönteni, magzatvíz-e. Ekkor rendeltem magamnak magzatvíz ellenőrző papírt. Minden egyes tovább vitt hétért hálát adtam.

Ezek miatt az előzmények miatt csak a 36. héten nyugodtam meg, mert ha ott indul meg a szülés, már nem lett volna baj. Szerencsére a fiatalúr úgy döntött, a 39. hét végéig vár és meghiúsítja a vasárnap hajnali alvást mindenkinek.

:)

Sokszor tényleg nehéz eldönteni, hogy mit is tegyen az ember. Nekem is voltak görcseim, de úgy voltam vele, először alkalmazom a saját tudományom, magnézium+pihenés+sok folyadék, ha elmúlik, minden ok, ha nem és erősödik, inkább doki.

Van olyan, amikor csak elolvasom a kérdést, de inkább nem írok választ, mert tényleg nem tudnék neki segíteni, csak az idejét vesztegetném.