Megtartanátok-e a babát, ha kiderülne, hogy Down-szindrómás?

17:12-nek

Kedves válaszoló! Elég gyogyós vagy te magad is. Lehet, hogy az első kérdező nem tudja,hogy mi az, hogy DOWN kór, de nálad biztosan értelmesebb. A DOWN kóros gyerekek nagyon sokfélék lehetnek. Sokan közölük normál iskolákba is tudnak tanulni. Ha kicsit szétnéznél a világban rájönnél, hogy a nyugati országokban még dolgoznak is az iyen emberek, mert ott tényleg tesznek a fogyatékkal élőkért, míg Magyarországon csak beszélünk az esélyegyenlőségről, de tenni nem teszünk érte semmit.

OFF Ennek az oldalnak a hátránya ez az össze-vissza lepontozás, mindenki lepontoz mindenkit!! Bocsánat.

Aki azt hiszi, egy ilyen tragédia nem tesz tönkre egy családot, még nem látott ilyet a mindennapokba, napi 24 órában, ahogy évtizedeken át haldoklik a gyermeked, soha nem lesz önálló, nem lesz családja, mások könyörületére szorul. Megbámulják, leszólják... minden perc egy értelmetlen küzdelem. Én láttam a férjem szüleit ebben leépülni és láttam az öccsét szenvedni egész életében a testébe zárva!

Ebben a betegségben szenvedők, nem "nullák". Nem emlékeztek arra a filmre, ami kb. 10 éve ment és egy nagy családnak egy gyermeke volt down kórós. Annyira édes filmecske volt! De persze rugaszkodjak el, mert hogy az egy film... Viszont, Nekem a családban van down kórós, imádni való fiú, segítőkész, rendes és imád beszélgetni. Mindenki odavan érte a családban. Speckó suliba járt és ami a legszebb, ő nem érzi magát betegnek.

Ettől függetlenül nem hiszem, hogy megtudnám tartani, hogy Nekem lenne hozzá bátorságom. :(

Szia!

Barátnőm testvérének született Down kóros babája úgy, hogy minden vizsgálata tökéletes volt. Először azt mondta, hogy ha ezt tudja akkor elveteti, ma már azt mondja, hogy semmi pénzért nem adná oda a kicsit.

Én nem tudom mit tennék, de nagyon remélem, hogy soha nem leszek olyan helyzetben, hogy döntenem kelljen erről. Most úgy gondolom, ohoy nem tartanám meg.

Én megtartanám. Nem tudnám elvetetni, és a férjem sem. Imádkoztam érte, hogy ne legyen beteg babánk, de hamégis az lenne, valahonnan biztosan kapnánk erőt a felneveléséhez.

Amivel nem értek egyet, de nagyon nem: a válaszolók többsége testi-lelki fogyatékosnak tartja a Down-kórosokat. Azaz úgy nyilvánítanak véleményt és pontoznak le másokat, hogy közben azt se tudják, miről beszélnek.

Pár hete volt itt egy anya, aki a saját kislányáról beszélt. Jó Uh vizsgálat, jó AFP, jó kombinált teszteredmény után érkezett teljesen váratlanul. Nem számítottak a betegségére, a szülőszobán derült ki. Na, ez az anya beszélt valami nagyon kedvesen a gyermekéről, aki egy most másfél éves kislány, és az egész család nagyon szereti. Beszél arról, hogy ettől a betegségtől nem kell annyira félni. A Down-kórosok tudnak mosolyogni, nevetni, kedvesek, el tudják mondani, mi fáj, hol fáj, tudnak járni, be tudnak illeszkedni a társadalomba, sokan normális iskolába járnak. Nem olyanok, mint sok sokkal súlyosabb értelmi/testi fogyatékos, akik soha nem tanulnak meg beszélni, egy életen át pelenkázni kell őket stb. Egy Down-kóros gyermek nagyon sok örömet tud okozni a családjának.

Ismer olyan Down-kórost, aki szakácsként végzett, és a szakmájában dolgozik, önálló.

És végül: ismerek egy ötgyermekes orvosházaspárt. A harmadik gyermekük testi-lelki fogyatékosként született. Nem értették, hogy Isten miért mért rájuk ekkora csapást, főleg az apa nagyon nehezen dolgozta fel, hogy ilyen a gyermeke. Sokáig nem tudta szeretni. Nem tudták, milyen legyen mostantól az ő családjuk, milyen szerepet tölstön be benne afogyatékos gyermek. Ma meg - a másik négy gyermekük kirepült otthonról és az életük csupa probléma, egyedül az az egy fogyatákos nem okoz számukra semmilyen problémát, terhet: ahová leteszik, ott marad, és mosolyog.

Félre ne értsetek: nem kívánok se magamnak, se másnak fogyatékos gyermeket. De Több is lehet benne, mint tragédia. Próbáljátok meglátni a másik oldalát is, mert van.