Megtartanátok-e a beteg babát?

NEM, és most nem a Down-kór miatt, hanem azért mert beteg.

Kövezzetek meg nyugodtan.

A párom testvére oxién hiányosan született, tönkre ment az egész család.

40 évesen nem tud egyedül pisilni sem stb., nem részletezem.

A szülők már nem élnek, a 80 éves nagymama neveli.

Ha meghal, nekünk kell gondoskodni róla.

Mivel nem akarom, hogy a mi családunk is tönkre menjen, ezért intézetbe fog kerülni.

Ha 35 évesen, első babámat várnám, akkor lehet, hogy megtartanám.

Én több olyan családot is ismerek, ahol azt mondták, downos lesz a baba, és megszülettek az egészséges kisbabák.

A magzatvíz vizsgálatot el is lehet utasítani saját felelősségre, mert vetélési kockázattal jár.

Egy downos baba is élhet teljes életet, és mivel általában nem élnek meg túl nagy kort, ezért az anyuka kora miatt sem kell "aggódni".

Én is sokat gondolok arra, hogy milyen lenne, ha lenne egy beteg gyerekünk, nem tudom elképzelni (eddig van két egészséges, de még szeretnénk). Viszont ha arra gondolok, hogy a meglévő gyerekeimet érné baleset vagy megbetegednének valami "furcsa betegségben", akkor nem lenne kérdés, hogy gondoskodnék róluk, és azt hiszem így tennék akkor is, ha ez magzati korban derülne ki...

Nem szólnak hozzá a munkahelyén?? fúúú most igazán mérges lettem...hogy lehetnek ilyen buta, primitívek az emberek????

És tök megértem hogy megtartja a babát amellett hogy iszonyat fájdalmat érezhet!!! Már igazi kis ember akit szeret, nem könnyű azt mondani ha beteg is hogy akkor elveteti mert sajnos nagyon durva módszer van csak a baba elvetetésére...nem fájdalommentes!! és ezt az ember nem tudná magának megbocsájtani hogy egy olyan életet ítéljen halálra akit már most nagyon szeret és védelmez!!!!

Remélem a barátnőd hamar táppénzre megy hogy ne kelljen ilyen emberekkel együtt dolgoznia!! és igenis van olyan hogy későn tudja meg hogy beteg a baba!!!!!

fúúúú olyan elszomorító ilyenről olvasni és tök mérges lettem hogy ilyen "emberek" vannak mint az ő munkatársai....

Ez egy nagyon meosztó kérdés. Itt nincs jó válasz. Ezt szerintem kollegínőd is tudja. Lehet, hogy a legrossszabb az egészben, az, hogy ti tudtok a vizsgálat eredményéről.

Én beteg gyermeket hoztam a világra. Nem Down-kór, más a baja. 28 hetes terhes voltam, mikor kiderült, hogy beteg. Igazán nem tudták megmondani mi a baja és mennyire súlyos, csak azt tudták, hogy baj van.

Kb. 10 dokinál jártam, mivel ebben az időben már nincs elvetetésről szó, néhányan felajánlották, hogy megindítják most azonnal a szülést, és úgy sem maradna életben ezzel a bajjal. Hát kikészültem. De magamban tartottam a dolgokat. A kolleganőim csak azt tdták, hogy járok a szokásos kismama vizsgálatokra, mellette persze dolgoztam.

MIvel a férjemmel egy helyen dolgoztunk, megbeszéltük, hogy nem szólunk senkinek, majd ha megszületik, meglátjuk pontosan mi a baj, akkor tálaljuk a "közönségnek".

Nem bírtam volna elviselni, hogy mások a hátam mögött a gyermekem betegségéről csámcsogjon.

41. héten probléma nélkül szültem meg a lányomat 4580 grammal és 57 centivel. Mivel az orvosok elég erősnek tartották, így mér 4 hetesen túl estünk a legfontosabb műtétjén. 6 hetesen már itthon is voltunk. Akik jöttek gratulálni a 2 hónapos lányomnak nem is tudták, hogy min mentünk keresztül.

Ha Down-kóros a gyermekem, azt is megszültem volna, hiszen akár születásekor is érheti a gyermeket agykárosodás, ahogy anyukám fogalmazott, ma már nem szokás Tajgetosz hegyére kirakni a selejt gyerekeket.

Ha a születés után derül ki a baj, akkor legalább nem mellette csámcsognak a kolleganők.

A kolléganőd már nem fiatal, így nincsen sok választása, hiszen még egyetlen gyermeke sincs. Vagy megtartja a kicsit, vagy lemond a saját babáról. Más lenne a helyzet, ha lenne egészséges gyermeke is, vagy reális esélye arra, hogy egészségeset szülhet a későbbiekben.

Így valahol megértem a döntését, hogy nem akarja elvetetni a babáját.

Azt azért jobb tisztázni, hogy a Down-szindrómás ember, bár sok dologban különbözik az egészségesektől, de szeretetteli légkörben teljes, boldog életet élhet. A Down-szindrómás gyerekek nagyon kedves, ragaszkodó személyiséggel rendelkeznek. Más lenne a helyzet, ha a barátnőd halmozottan fogyatékos gyermeket várna, aki az élete folyamán képtelen lenne a külvilággal kommunikálni, és mindenben segítségre szorulna. A Down-gyerekekre mindez nem igaz. Nagyon is határozottan képesek hatni a környezetükre, és társaságban is remekül boldogulnak, humorosak, kedvesek.

Így,hogy még nem vagyok terhes,az a véleményem,hogy nem tartanám meg.De ha én lennék a kelléganőd helyében,hát nem tudom mit tennék.Szörnyű lehet ezt egy anyának érezni!Miért nem szólnak hozzá a munkahelyén?Nem elég neki a baja és még a munkahelyén sem kimélik!

Én úgy tudom,hogy 35év felett nem kötelező a magzatvíz vétel,csak fel kellene az orvosnak ajánlani.

Nem tartanám meg. Mi lenne vele, amikor mi már nem leszünk? Amúgy van egy 1 éves egészséges kislányom, szülném az ő nyakára? Nem tenném vele tönkre a családomat.

És a kolléganőd helyében sem tartanám meg. Ma már egy csomóan szülnek 40 felett, még akár neki is lehet esélye egy egészséges babára, de ha a beteg babát megtartja, aligha "lesz kedve" mégegyett szülni.