Megtartanátok-e a beteg babát?

Nagyon nehéz kérdés....első nekifutásra azt mondanám, hogy nem...de aztán vannak bizonyos körülmények.

Sok olyant ismerek, akiknek azt mondták, hogy beteg lesz a gyerek és egészségesen született meg. Aztán volt olyan is, akik végig úgy tudták, hogy makk egészséges és beteg baba született. Ennyit a modern technológiáról.

A férjem anno egyértelműen kijelentette, hogy ha beteg a baba el kell vetetni...node

Amikor már kiderül ver a szíve, és az anyuka is erősen kötődik a babához. Én az enyémet akkor már érző kis embernek éreztem, és megvallom rettegtem az afp, a 12. és 18. genetikai UH-tól.

Tudom, hogy mivel jár egy beteg baba nevelése, a férjem családjában több is van. Down, autista különböző fokozatai stb.

Mivel első baba, én nem vetetném el. Főleg mivel én is későn szültem (nem így akartuk, így sikerült).

Az, hogy emiatt kiközösítik a munkahelyén oltári nagy bunkóság és ahelyett, hogy összetennék a kollegák a kezüket, hogy nekik egészségesek a gyerekek még szemétkedni is? Az emberi nem ritka kárörvendő és eltipró a saját nemében. :(

alapból is úgy indultam neki, hogy ha ez derülne ki, biztos nagy fájdalommal, de megtartanám. Aztán nézegettem ennek a kislánynak a blogját és ez megerősített ebben a hozzáállásomban. nem mondom, hogy nem vett volna 180fokos fordulatot az életem, de én abban hiszek, hogy ha valami miatt így kell történnie, akkor annak oka van.

nézzétek meg ti is, én úgy látom, hogy ez a kislány boldog, akkor miért ne élhetne?

[link]

[link]

36 évesen szültem, és azért mentem el az amniocentézisre, mert ha kiderült volna, hogy beteg a babám, (bár biztos belehaltam volna), de elvetettem volna. Még akkor is, ha utána nem biztos, hogy lehetett volna újra gyerekem. A gyerek élete sem lett volna valamilyen szinten jó, a miénket pedig garantáltan 20-30 évre tönkrevágta volna, mindenhogy.

De ha pld. születése után derült volna ki, hogy Down-kóros, ugyanúgy szerettem volna, mint egy egészséges babát, ha nem jobban!

Nem szabad ítélkezni senki fölött. Ha így is vállalja, nagyon-nagyon dícséretes, és minden tiszteletem a kolléganődé! Reméljük, mégsem lesz beteg a baba, hisz sok hasonlót hallunk, és mégis minden rendben a végén :)

A válasz írója 83%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 14:24 vagyok

pont ez a legrosszabb, hogy sajnálod. Ettől a hideg is kirázott. Ezért nem mondtam el a munkahelyemen én sem, mert bárki aki meghallotta, hogy baj van a babával, ha nem is mondta ki, de látszódott az arcán.

Szerintem a legnagyobb segítség, ha megkérdezed tőle, hogy van-e valamire szüksége. Ha nincs, akkor ennyiben kell hagyni. Ha kell valami neki, akkor tudja, hogy számíthat rád.

DE

Hagyjátok, a döntés az övé. És ettől még lehet boldog, nevethet, szórakozhat.

Az egyik ismerősöm, aki sajna megtudta anyósomtól, hogy beteg a babám, egyenesen leteremtett az utcán, mikor nevettem valamin, hogy inkább sírnom kellene...