Ha kiderülne, hogy beteg a babátok, megtartanátok vagy sem?

Gondolj arra, hogy sokat szenvedne. A Down-kóros emberek nem is élnek sokat csak kb. 30 évig. Ez az egyik szempont.

A másik meg az, ami egy kicsit önzőnek és kegyetlennek hangzik, de rengeteg időt és pénzt felemészt, hogy valamennyire egyáltalán életképessé neveld. Az egész családot nyomorba döntené. Mi pl. nem tudnánk azt megengedni magunknak, hogy itthon maradjak vele, és ápoljam, mert a férjem fizetéséből nem tudnánk megélni.

Szóval szerintem neki is meg a családnak is jobb, ha megszakítják a terhességet.

De hallottam olyat, aki megtartotta, mert az volt az utolsó esélye a babára. Ha még fiatal az anya és természetes úton történt, akkor szerintem lehet később próbálkozni másikkal.

Szia

Én pont most jártam sajnos ebben a cipőben.A babam súlyos fejlődési rendellenessége miatt én a terhességmegszakítás mellett döntöttem.Mi a párommal beszéltünk erről, mivel van egy egészséges nagyobb gyermekem ezért nem tudtuk igy vállalni, meg a mai világban egy egészséges babával is nehéz , hátha még szegény beteg.DE!! Minden tiszteletem azoké aki végig csinálja és felneveli, bennem nem lenne annyi lelkierő , h boldogan tudjam a megváltozott viszonyok miatt nevelni.Az én babám nem csak szellemi fogyatékosan jött volna világra, hanem még sajnos egyik kicsi lába is hiányzott neki, igy mi közösen döntöttünk a továbbiakról a párommal, igy a terhesség 20. hetében szültem meg a kicsit.Ez a saját véleményem, és ha mások másként látják én azt is tiszteletben tartom.Az biztos, h nagyon nehéz döntés, a szívem szakad bele ha látom vagy arra gondolok ahogy mocorgott a pociban.Soha nem fogom elfelejteni a kislányomat!!

Szia!

Pozitivan kell hozzáállni a dolgokhoz és nem szabad ilyenekre gondolni.Képzeld el én inzulinos cukros vagyok és későn 20hetesen derült ki,hogy babát várok,ráadásul 39 éves voltam!Na,mit lehet ilyenkor már tenni!Riogatott a védőnő,hogy szabaduljak meg a babától,mert rosszak voltak a cukoreredményeim,ráadásul olyan inzulint használok,hogy terhesség alatt nincsen kikisérletezve.A védőnő arra hajtott,hogy soron kivül elintézi a kórházba való felvételt és a baba megszülését.Én nagyon ragaszkodtam a kicsihez,mert mindenképpen 4 gyerekről ábrándoztam és nem hagytam magam,ha beteg lesz,akkor azaz én gondom,nem más fogja gondját viselni.A dokim megnézett alaposan UH-on és teljesen egészségesnek találta.Nagyon biztam benne és ezek után kétely sem maradt bennem. Hittem abban,de nagyon,hogy az én 4.gyermekem nagyon egészséges lesz!És igy is lett,most 3 éves és olyan eleven és annyira okos,hogy jó,hogy senkire se hallgattam csak a szivemre és hittem!

Jó egészséget és boldog babavárást kivánok!

Szia!

Velünk 2006-ban történt...

A 18 hetes uh-n derült ki, hogy szívfejlődési rendellenessége van a babának. Annyira súlyos volt, hogy ha kihordtam volna a terhességet, amint elvágják a köldökzsinórt, meghalt volna:(

Nálunk nem volt kérdés, hogy megtartjuk, vagy nem:(

20 hetesen meg kellett szülnöm:(

Azóta már van egy 14 hós kisfiam, és 13 hetes kismama vagyok.

Nem szabad ilyeneken előre gondolkodni!!!

Kívánom, hogy ne is legyen rá okotok !!!