Megtartanátok-e a babát, ha kiderülne, hogy Down-szindrómás?

Nem tartanam meg. Se neki, se nekem nem lenne egyetlen boldog napunk.

Megszakadna a szivem, ha latnam hogy nem olyan egeszseges, mint a tobbi gyerek.

Igy is kijonnek a konnyeim, ha beteg gyereket latok. Sajnalom ot is es a szuleit is.

Amugy tenyleg nagyon erzekeny vagyok, nem birnam elviselni a terhet se idegileg, de fokepp lelkileg!

Amugy volt mar ilyen kerdes, keresd meg, nagyon sok valasz erkezett ra. Nem reg volt a kerdes felteve.

Miert erdekel, egy tanulmanyhoz kell, vagy miert?

Én megtartnanám, sőt, szívem szerint az AFP-st sem csináltattam volna meg, ha nem lenne kötelező, nem ám hogy még 30.000 ftot fizessek a kombinált tesztért.... Tök baromságnak tartom, csak az anyák lehúzása...

Attól, hogy beteg, még az én gyerekem, akartam, szeretem, és megszülném, ha nem élettel összeegyeztethetetlen lenne az állapota.

A down kórnak is millió fokozata van, és attól még nem más, nem boldogtalan, és a családot sem kell, hogy tönkretegye...

Nem tartanám meg, szerintem sem neki, sem nekünk, szülőknek nem lehetne teljes éltünk tovább. Azt meg el sem tudom képzelni, hogy mit éreznék, ha látnám, hogy szenved, és én nem tudok ellene tenni.

(30 hetes mami)

Nem, semmikepp sem! Meg az egeszseges embernek is nehez az elete, hat aki beteg!

Szerintem a legfontosabb az eletben az egeszseg, hiszen ha az van, akkor rengeteg lehetosegunk van. Viszont ha nincs egeszsegunk, korlatozottak a lehetosegeink, az egesz eletunk.

Nem ertem, hogy mi a jo abban, ha valaki egy beteg gyereket hoz a vilagra (mert egyesek azt irjak, hogy mennyi boldogsagot tud adni egy ilyen down beteg is).