Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Most hogyan tovább, mit...

Most hogyan tovább, mit tegyek? Menekülni akarok!

Figyelt kérdés
Szinte számomra is hihetetlen, hogy hogyan kerültem ebbe a helyzetbe és nem értem mi történt de úgy érzem nagyon nagy baj van velem! 6 hónapos terhes vagyok és összeroppantam idegileg. Nagyon ocsmányul hangzik amit írni fogok de úgy érzem meggondoltam magam és mégsem akarom a babát! Hogy őszinte legyek én igazából már az elején sem akartam, csak a párom unszolására mentem bele mert nem akartam hogy elhagyjon. Ő már 38 éves és feltétlenül akart már gyereket. Nem is tudom hogy egyezhettem bele az ellenérzéseim ellenére, megbolondultam. Amikor kiderült hogy terhes vagyok még nem is volt gond, azt hittem hogy meg fogok változni és fokozatosan hozzászokom majd a gondolathoz és akarni fogom, de nem!! Rámtört a pánik, rádöbbentem hogy mindennek vége, a szépségemnek, szabadságomnak, függetlenségemnek és én ezt nem is akartam, egyszerűen nagyon nem vagyok rá kész. Rosszul vagyok magamtól ha tükörbe nézek, attól ha csak rágondolok. Tudom hogy ebből már nincs kiút, nem lehet visszaforgatni az időt és nem teherbe esni. A sírás kerülget az orvosi vizsgálatoktól, viszolygok ha a szülésre gondolok és hogy mi jön még utána. Próbálom titkolni a férjem és a családom előtt a helyzetemet de egyre nehezebb mert egyre rosszabbul vagyok. Már többször elhatároztam hogy öngyilkos leszek, de aztán mégsem tettem meg. Rettegek, félek magamtól mert egy nőnek, egy anyának nem szabadna így éreznie, soha!! Nem tudom mi lesz velem. Tisztában vagyok vele hogy milyen elítélendő, nem kell hogy erre emlékeztessetek, csak segítsetek, mit tegyek most? Én már arra gondoltam hogy önként bevonulok a pszichiátriára mert ennek így nem lesz jó vége.
2009. nov. 6. 16:18
1 2 3 4 5 6 7 8
 41/77 anonim ***** válasza:
100%
Igazából én tanácsolni nem tudok neked semmit. Sajnos 2 napja sírok, már fájnak a szemeim. A párom 21 évvel idősebb nálam, ő nem akarta manókát, csak én, most 17 hetes vagyok. Próbáltam a kedvében járni, és sértéseket kaptam érte. Nem lakunk együtt, még így 2,5 év után sem, pedig egyedülálló, már 17 éve elvállt. Én is azon gondolkozok, hogy hazaköltözök, de miből.... táppénzen vagyok, mert annyira rosszul alakulnak a dolgok (eleinte terhességi vészes hányás, azóta ájulás ha csak 500m-t teszek meg önállóan egyszerre.)Nem tudom megmondani a szüleimnek, így is kaptam a fejemre eleget, bár az unokának örülnek, egyebet nem hallok, minthogy nem kellett volna ez a baba. Annál is inkább, mert nővérem egy 2,5 hónapos babát nevel a párjával együtt, közös házban. A páromra nem tudom, hogy számíthatok-e. Lefekvés előtt azon forog az agyam, hogy meg akarok halni, nem bírom tovább, esélytelennek érzem magam. Én nagyon szeretem ezt a picit, de mégis... a párom szerint csak én tehetek mindenről, minden körülményről, ami elkeserít. Én maximálisan meg tudlak érteni. Tanácsot adni nem tudok. Én magam is küzdök mindennap az érzéssel, hogy mi lesz ezután. Noha mindennél jobban szeretnék egy boldog családot, és azt, hogy az én manókám megkapjon mindent és boldog lehessen, úgy érzem ez lehetetlen. Hallgass a többiekre szerintem (mármint nem a bunkózókra gondolok). És kitartást neked.
2009. nov. 7. 20:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 42/77 anonim ***** válasza:
77%
Én az ilyen férfiakat sem értem. Ha nem akar gyereket, akkor miért nem kötteti el magát? Nem csak a te hibád, hogy ő beléd tette a magját, hogy szépen fogalmazzak. (utolsónak)
2009. nov. 7. 21:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 43/77 anonim ***** válasza:
73%

Én hiszek az előző "életek"traumáiban,sztem valami szüléssel kapcsolatos rossz dolog történt veled akkor vagy még az anyukád pocijában vmi hasonló.Valószinűleg jobb lett volna ezt teherbe esés előtt "rendbehozni",már mikor rájöttél,hogy a gyerekvállalás nem normális érzéseket kelt benned,de talán még nincs késő.

Úgy gondolom a párodat mindenképp be kell avatnod az érzéseidbe, a szülőket jobb kihagyni,legyen ez a ti kettőtök megoldandó dolga.Biztos meg fog érteni és segíteni fog.Keressetek egy szakembert,nyugi nincs késő és fel fogsz lélegezni ha felszabadulsz a nyomasztó érzések és önvád alól.

sok sikert.20h.km

2009. nov. 7. 22:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 44/77 anonim ***** válasza:

tegnapelőtt 20:40! Miért hibáztat a párod? Amiatt, h teherbe estél?

Mi imádjuk egymást a párommal, de néha mikor kiborulok úgy haza költöznék anyuhoz. De egy, ott el se férnék, kettő, vele tartassam el magam? Na az nem menne. Hamar elfogy a tartalék pénzem, és ha ez így lesz apa lesz itt velünk. Legalábbis ebben bízom.

Kedves kérdező! Te hogy vagy? Mi újság veled?

2009. nov. 9. 00:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 45/77 anonim ***** válasza:
100%

Üdv, A 2. hozzászóló vagyok, elnézésed kérem a stílusért, csak seperc alatt felkapom a vizet, ha egy csöppségről van szó (32 éves apuka vagyok).

Amikor a nejem terhes volt, alig várta midnig, hogy menjünk ultrahangra, hogy lássa a magzatunkat. Te pedig gyűlölöd a gyermeked...

Nejemmel beszélgettem és mondta, hogy igen, van ilyen, amit te érzed (szerencsére őt elkerülte), méghozzá nem is ritkán.


Azt tom javasolni, amit a többiek: keress fel egy orvost sürgősen.

2009. nov. 9. 00:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 46/77 anonim ***** válasza:
100%
De jó, h apukák is vannak itt! (Vagy legalábbis egy) X)
2009. nov. 9. 19:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 47/77 A kérdező kommentje:
Köszönöm az érdeklődést, a helyzet változatlan, nem volt erőm tenni még semmit, magamba vagyok zuhanva. Kedves 2., te ráadásul férfi vagy, hogyan is érthetnél meg?!! Neked könnyű...
2009. nov. 10. 14:27
 48/77 anonim ***** válasza:
Csak telnek a napok és még semmit sem tettél azért, hogy könnyíts a lelkeden! Itt az ideje felnőni, szedd össze magad és állj a családod elé a problémáddal. Minden kezdet nehéz, azt senki sem mondta, hogy könnyű lesz!NEM LENNE JOBB, HA BOLDOGAN VÁRNÁD A KIS CSÖPSÉGET? Sok sikert!
2009. nov. 10. 14:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 49/77 anonim ***** válasza:
21%
Miért lenne könnyű a 2. apának amiért férfi?Én a 34 hétre szülő hallott kisfiú anyukája vagyok,és az én férjem ugyanúgy kibukott,mint én és az egész családom!Már lassan egy éve,és mindig szenvedünk!Egyébként sok válaszadónak igaza volt,egyáltalán minek estél teherbe,ha már a terhesség előtt rosszul voltál a baba gondolatától is?Nem vádollak,sajnálom a gyereket és én meg szeretném az enyémet a karomban tartani,de nem lehet!!!!!!!!!
2009. nov. 10. 19:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 50/77 A kérdező kommentje:
Azért gondolom hogy a férfiaknak könnyebb mert a nagy változásokon nem ők kénytelenek átesni. Nem nekik kell végigcsinálni a terhességet, a szülést, a szoptatást, nem az ő testük megy tönkre, nem az ő függetlenségük veszik el. Ők még ugyanúgy folytathatják az életüket mint azelőtt. Elhiszem hogy ugyanúgy tudják szeretni ők is a babát de azért mégsem ugyanaz.
2009. nov. 10. 19:19
1 2 3 4 5 6 7 8

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!