Egyedül. De hogyan?

Tudom, könnyű ezt mondani, de ne foglalkozz vele! Ha el akar menni, hát induljon! Ha ilyen, jobban jársz, ha megszabadulsz tőle, nem gondolod? Légy erős és vigyázz magadra meg a babádra!

Baromi nehéznek tűnik egyedül és az elején az is, de megéri, ha tényleg nem tudtok együtt élni.

Hadd meséljem el, velem hogy volt. 8 hónapos terhes voltam, amikor szétmentünk a lányom apjával. Nekem nem volt hova mennem a babával, hát anyaotthonba mentem a szülés után. Nehéz volt, de kibírtam. A nehéz körülmények ellenére is a legszebb időszak volt, hisz meglett a babám. :) Később hazaköltöztünk anyukámhoz (ő előtte is örült volna nekünk, de nem volt fűtése, így várnunk kellett). Jó munkát szereztem, albérletbe költöztem, megismerkedtem egy tündéri férfival, összeházasodtunk és boldogok vagyunk. Az apát még mindig eszi a fene, hogy így járt, de ezt érdemelte! A férjem többet tesz egy nap a gyermekemért, mint a saját apja egész életében!

off... én nem értem, hogy lehet ilyen egy férfi, egy ember. ez nem más mint lelki terror. amit még egy nem állapotos nőnek sem könnyű elviselni, nemhogy egy hormonoktól túlfűtött, érzékeny, sebezhető kismamának. borzalmas amit meg tudnak engedni maguknak. ne haragudjatok, de ezen annyira felháborodtam... szegény kérdező kint ücsörög a konyhában, rágja magát, hogy mi lesz holnap-egy hét-egy hónap múlva velük,míg a "kedvese" békésen nézi a tv-t.

kedves kérdező, érdemben nem tudok segíteni, csak nagyon sok erőt és kitartást kívánni Neked és a babának!

hát ez gyönyörű.... a helyedben -bármennyire nehéz is- de most fölállnék, összepakolnék, és otthagynám a p.csába.. nem tudsz esetleg barátnőhöz, ismerőshöz menni?

ez a pasi egy érzéketlen tuskó, egy ... fú inkább nem is mondom, hogy mi.

(bocsánatot kérek a trágárságomért..)

:( ez egyre szomorúbb:(

Kérdező, mondanám, hogy gyere át hozzám pihizni, de nemtudom hol laksz:/