Vannak itt egyedül álló kismamák? Anyukák? én 23 hetes vagyok és egyedül maradtam nem tudom hogy lehet ezt túl élni, az egész csak rém álomnak tűnik.

Szia, nekem kicsit bonyolultabb a helyzet, ugyanis csak épp 9hónapja van barátnője, 7hónapos voltam amikor borított mindent, tőrdöfés volt hogy nem is "kellene" terhesnek lennem ha időben szól, van egy két éves gyermekünk. Az elmúlt 2 hónap városváltásról, gyerekorvos, szülészorvos, felnőttorvos és bölcsi váltásról, lakberendezésről szólt, beadtam a válópert. ÉS örülök h nem szülés után mondta el, mert akkor tuti elmegy a tejem az idegeskedéstől, így esélyes hogy fogom tudni szoptatni. Ha elfogadsz némi tanácsot, kérj segítséget bárkitől, akitől úgy érzed hogy érdemes vagy képes vagy elfogadni, én elmondtam a szülészeknek, a védőnőknek (mindkét városban), beszéltem pszichológussal, a kicsim is megborult kicsit fizikailag (szerintem így jött ki rajta a lelki dolog), neki is kerestem gyerekpszichológust, bár végül rendbe jött, végigzongoráztam hogy nekem mit kellett volna tennem, vettem könyveket, poénból regisztráltam párkeresőre, hogy új impulzusok érjenek, egyszóval cselekedtem és nem zárkóztam be. Ráadásul nehezíti a dolgot, hogy a férjem szombatonként itt van láthatáson, sokszor mond vagy tesz óhatatlanul olyat amivel megbánt,sőt a csajt is elhozta már anyósnak bemutatni, holott még el sem váltunk. Ők összeköltöztek, én a szüleimhez. A viszonyunk jó, nem gondolok arra hogy ők mit csinálnak az ágyban vagy a hétköznapokban, csak úgy tekintek rá hogy amíg érzelmileg támogatja a lányunkat, addig érdemes veel normális kapcsolatot fenntartani. Gyerektartást lepapíroztuk az ügyvédem tanácsára.

Csak úgy tudod túltenni magad rajta, ha meggyászolod, feldolgozod és akár erővel is de továbblépsz. Önsajnálat nem segít. Ha van vmi amiben te hibáztál (ha 3 éve van barátnője akkor szerintem nem sok minden lehet), akkor azt megrágod, hogy a köv párkapcsolatodba ne vidd tovább (senki sem tökéletes, azért én is találtam pár dolgot), a "párodat" pedig tedd el a megfelelő polcra. Jó esetben van 17 heted hogy helyretedd magad lelkileg és végiggondold a jövőtöket nélküled. Utána már ott a baba aki ad elég elfoglaltságot. Keresd az emberek társaságát, a legrosszabb ha otthon ülsz és begubózol. Csak ezt a félinfot tudom rólad h ő lépett ki, azt gondolom hogy ha ezt meg tudta veletek tenni (sajátomra is így gondolok), akkor nem érdemes a múlton keseregni, kell lennie majd valahol valakinek aki kiérdemel titeket, addig pedig ott a remek lehetőség hogy újra felfedezd magad, új dolgokat próbálj ki hogy az új kapcsolatodban kamatoztasd. Legjobb dolog volt anyámékhoz hazaköltözni, ha ott maradok a lakásban, én befordultam volna. Bármelyik pillanatban szülhetek, nekem ez 2 hónap alatt lezajlott, igaz, napi 3-4 intéznivaló főleg a gyerek miatt és nem si volt idő sírni rajta, de ami belefért ebbe a 2 hónapba, azt maximálisan kihasználtam. Fel lehet dolgozni ha nem te tettél valami olyan megbocsáthatatlan dolgot, ami miatt elhagytak, márpedig nem erről van szó. Ne ostorozd magad, előre nézz, kezdésnek pedig itt egy limonádé, de nekem jól esett olvasni:

Marian Keyes: Görögdinnye 1-2, épp február 15.én szüli a gyerekét:-) ott happyendes lesz a sztori.

Amit még megvettem:

[link]

[link]

segített ez:

http://www.youtube.com/watch?v=_-4DlbDHzOQ

(kb 8 perc a 16ból a férjemre ráhúzható:-))

és itt a fórumon is sokat olvastam arról h igenis találtak párt 1-2-3 gyerekkel.

Én úgy fogom fel hogy új kezdet, új lehetőségek és egyáltalán nem szándékozom egyedülálló életre berendezkedni és csak a gyerekekre koncentrálni a köv 18 évben. Most a köv 2év biztos nem párkeresésről fog szólni, de még akkor is csak 32 leszek, bízok benne hogy valaki minket így fog megszeretni, mert megérdemlem. Bocs ha hosszú volt, hátha segített belőle legalább 1 sor, akkor megérte.