Terhes vagyok, és még nem múltam el 18, anya ragaszkodik az abortuszhoz, én viszont semmiképpen nem szeretnék elmenni! Mit csináljak?

Kedves előző, - a tények kedvéért - ennél azért egy hajszállal komplikáltabb, kell a gyámhatóság hozzájárulása a költözéshez, aminek meg kell állapítania, hogy a költözés a 16. életévet betöltött fiatalkorú érdekében áll, illetve ahova költözik, ott biztosítottak számára a körülmények. (más kérdés, hogy ez eléggé evidens, ha a csecsemőjéhez költözik, és számára már megállapították, hogy megfelelőek a körülmények). Viszont ez a jog nem csak gyermekszülés esetén adott, más esetekben is fordulhat a 16. életévét betöltött fiatal a gyámhatósághoz, hogy engedélyezzék számára az elköltözést a szülei akarata ellenében is, ilyen vagy olyan okból, és ha megkapja a hozzájárulást, akkor mehet, és ez nem érinti a szülők egyéb jogait és kötelességeit, így a tartási kötelezettséget se.

És hát én ezt nem látom sajnálatosnak, sokkal inkább örvendetesnek, hogy az állam adott szélső esetben megvédi a fiatalt a szülei akaratától, elveitől, értékrendjétől való totális függéstől. És egyáltalán nem gondolom azt se, hogy "bezzeg a mai fiatalok csak a jogaikat", hanem ellenkezőleg, azt gondolom, hogy ma is sajnálatos módon sok fiatalt tudnak totális függőségben, alávetettségben, saját értékredjükre, elveikre kényszerítve nevelni a szüleik, mert a többség nincs tisztában a jogaival és lehetőségeivel. Tessen már a t. szülőknek tudomásul venni, hogy a gyerek az nem a játékszerük, hanem egy másik ember, önálló elvekkel, értékrenddel, akarattal, akinek a nevelését az adott feltételekkel anno ők vállalták egyoldalúan, nem egy kávéfőző, nincs olyan opció, hogy "ha nem tetszik, ahogy működik, akkor dobom"...

Miért ne gondolkodhatna így? Tudod, ez alapban egy egyoldalú viszony, a szülő szabad akaratából vállalta a szülőséget, a gyereket meg a kutya sem kérdezte...

Egyébként meg nem kell túlmisztifikálni ezt a szülőséget, a legtöbb erőszakos bűncselekményt egy gyerek ellen a saját családjában, környezetében követik el évtizedek óta folyamatosan, és akkor még nem számoltuk a szülők "áldásos" nevelése által tönkretett emberi sorsokat, vagy pl olyant, mint a testi fenyítés, ami sajnos a társadalom által sokkal inkább tolerált dolog, mint az épp aktuális törvények szerint - csak épp többnyire senki nem lép semmit...

Szóval a tények azt mutatják, hogy a szülőről eredendően csak az jelenthető ki, hogy a gyerek életében a legnagyobb hatással bíró személy. Hogy ez a hatás nagyon pozitív, nagyon negatív, vagy a kettő közt valahol, azok az egyedi esetek, van ilyen is, meg olyan is. És bizony az állam nagyon jól gondolja, hogy a gyerek jogait és érdekeit bizony sokszor a saját szülei ellenében kell megvédenie, hisz ez az a kapcsolat a gyerek életében, ahol a legkiszolgáltatottabb. És nagyon szomorú, hogy az elmúlt 20 év a gyerekek jogai és lehetőségei tekintetében kevés előrelépést és több visszalépést hozott... viszont ezt örvendetesen ellensúlyozza az a tény, hogy a jobb információ-áramlás következtében sokkal több gyerek lesz időben tisztában a jogaival és lehetőségeivel, mielőtt a t. szülőknek - persze "csak jót akartam" alapon:( - sikerül jóvátehetetlen károkat okoznia. Gondolj bele, 20 éve egy ilyen helyzetben levő gyereket mint itt a Kérdező, még valszeg simán belekényszerítettek volna a szülők a saját akaratuk teljesítésébe - hiába volt ezen a téren nagyon hasonló a törvény, mint ma...

Nézd, kedves előző, szerintem a 16 éves kor a szexuális élet kezdetének teljesen rendjén való, átlagos, nincs azzal semmi gond. Ebben a témában ráadásul tök felesleges is az "ó idők, ó erkölcsök", kis hazánkban (csakúgy, mint Európa túlnyomó részén) évszázada, politikai szisztémákat átívelően 14-15 éves kor az úgynevezett "beleegyezési korhatár", amikortól minden fiatal saját döntése a szexuális élet. (nálunk 1878, az első magyar Btk megjelenése óta:), tehát nemhogy a szüleinkre, hanem a dédszüleinkre is ez állt:))

Ebből meg egyenes ágon következik, hogy aki szexuális életet él, ott a terhesség bekövetkeztére is van esély, az se valamiféle "újmódi liberális huncutság", hogy a terhesség kihordására való döntésben a végső szó azé, aki terhes, ez is kb azóta van így, amióta létezik a nő akaratától függően is legális művi abortusz, az meg - ha jól rémlik - 1945.

Az meg egy másik doloog, hogy egyfelől a szülőknek is van szabad akarata, másfelől egyik gyereknél ez, másiknál az jön be, ergo a gyerekeknek adandó nevelési mód megválasztása tág határok között a szülők dolga és lehetősége. De szerencsére ezek a tág határok azok bizony határok, és nem korlátlanok. És hát persze, normál esetben a szülő is tudja a saját határait, és azt, hogy dolgok megbeszélés és kompromisszumok eredményeként alakulnak. A törvényes korlátok akkor kellenek, ha valakik erre maguktól nem hajlandóak. Tudod, ez pont olyan, mint hogy normális ember magától sem szemetel, a többinek meg tilos, és kész. Normális ember magától sem kényszeríti akarata ellenére sem abortuszra sem szülésre a gyerekét, a többinek meg tilos, és kész.

Kedves előző, izé, mint nyilván tudod, a meg nem született gyereknek nincsenek jogai, a születéssel válik jogképessé, visszamenő hatállyal is. Azt, hogy egy gyerek eltartásáról kiknek kell gondoskodnia, milyen módon és sorrendben, azt meg ugyanúgy, ugyanaz a törvény szabályozza az anya, és az anyává váló lánya esetén is.

És nem, szerintem egyáltalán nem durva, ha ebben a helyzetben a lánynak van több joga mint a saját szülőjének, hisz a szülei vállalták őt önként, szabad akaratukból, és nem fordítva, neki nem volt beleszólása a saját megszületésébe. És még igazságtalanság sincs a dologban, hisz mindenki, aki felnőtt, volt gyerek is, tizenév múlva a lány a saját gyereke kapcsán az anya szerepében lesz... és bizony a gyereknek mire felnő, szépen fokozatosan saját értékrendje alakul ki, amiben ő dönti el (szintén nem korlátlanul, de szintén tág határok között) hogy mi a jó és mi a rossz, és ez lehet, hogy hasonlítani fog a szüleitől "kapott" értékrendhez, de az is lehet, hogy merőben különbözni fog tőle, lehet, hogy értékeknek fogja tartani amit kapott, lehet, hogy az ellenkezőjének, és egyik helyzettel sincs semmi gond, ha az belül van a törvény szabta kereteknek.

Nekem úgy tűnik, hogy valamit keversz. A lány szülei a lányért felelősek, a lányt tartoznak eltartani (függetlenül attól, hogy van-e saját gyereke, vagy nincs) az unokáért nem. Az unokát vagy el tudják tartani a saját szülei (ketten) vagy ugye átmeneti állami nevelésbe kerül, amíg nem válnak erre képessé, hisz végső soron minden polgáráért az állam tartozik felelősséggel.

Szó sem volt arról, hogy a lány szüleinek el kellene tartaniuk a lány gyermekét, a saját unokájukat. Az viszont evidens, hogy a lányt el kell, hisz a lányt - mint már említettem - ők vállalták annak idején. Mint ahogy a most kérdéses születendő gyereket a saját anyja, meg a saját apja.