Miért van ez? (Egyre több abortusz?! )

Viki!

Nagyon sajnálom, hogy belekényszerítettek!! Sajnos (én most 27 éves vagyok) a szülők nagyon sok mindenbe belekényszerítenek minket még felnőtt korunkban is, nehéz ellentmondani nekik, egyszer meg kell tanulni. Én 25 évesen tudtam először mondani, hogy talán most már zömmel én irányítom a játszmákat (és ekkor már férjnél voltam egy gyerekkel!)Kívánom, hogy megtanuld ezt, és ne lehessen ekkora erőszakot tenni rajtad! A gyászhoz kívánok sok erőt, megnyugvást, sajnos lesz vele munka, mint minden gyásszal. De nem szabad annyira emésztened magad, és ha szükséges, merj segítséget kérni! Bízom benne, hogy lesz még babád, és jó anyuka leszel, és fel tudod dolgozni ezt a mostanit. Sajnálom, hogy áldozattá váltatok, kívánok békülést, megnyugvást, tisztulást.

Nagy ölelés!!

42-es!

Én is ezt mondom,egyetértek veled és amikor kiírtam egy ilyen kérdést akkor sajnos rá kellett jönnöm hogy a többség nem így érzi:(

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhes..

Öhm.. a legjobb védekezés az önmegtartóztatás/megelőzés. A szex a házasságba van kitalálva (lásd: "Ne paráználkodj!" - Biblia. és a "Ne ölj!" - szintén. Nem véletlenül. Kíméletből.)

Viki: Sajnálom, hogy ez történt Veletek...

Személy szerint csak azért regisztráltam, hogy ide írjak... hátha még valaki olvassa...

Félek a terhességtől, de nem azért, mert nem védekeztünk párommal... Az egy év alatt mindig gondoltunk erre, hiszen nem engedhetjük meg magunknak a babát, mégis kiszakadt a gumi! (Felejtsük is el tehát a "felelőtlenek vagytok" témát).

Ha mégis terhes lennék, hiszen eltelt pár hét és tesztet még nem csináltam, hányingerem és egyéb tüneteim viszont vannak már, biztos, hogy nem tartanám meg, mert én vagyok, aki a legjobban tudja, milyen egy gyereknek, ha nem tud az édesanyja egy nap elégszer enni adni vagy vele lenni, mert sokat dolgozik és még így sem tellik az alapvető étkezésre!

Igaz, most nem ez a lényeg. A jelenlegi helyzetünk a mérvadó: még saját magunkat sem tudjuk eltartani, sokszor egy nap csak egyszer eszünk, legtöbbszőr csak pár szelet vajaskenyeret, mert nincs más. Én sehol nem találok munkát, ő pedig havi 60 ezret ... ha kap. Amiből ugye - hiába édesapámmal élünk -, nekünk keményen ki kell fizetni a 25 ezres rezsit és a buszjárat hiánya miatt a munkábajárásra autóval további 13 ezer Forintot. Mind havi szinten!

Kis fejszámolás és az ember rájön, hogy ebből bizony sok nem marad és mivel nekem nincs állásom, hiába keresek (hozzáteszem, a munkakeresés/interjúkra járkálás megint csak pénzbe kerül) ez az összes pénzünk, amiből kettőnknek kell megélni szűken (bár leginkább sehogy)!

Családra nem számíthatunk, hogy segítsenek, édesapámat valószínűleg nem is érdekelné, édesanyámnak pedig nincs pénze még ránk is, neki szintén saját magára sincs. Nagyszüleim egyik oldalról sajnos már nem élnek, pedig ők segítettek volna, másik oldalról pedig nem igazán szívlelnek, mert én is "nem várt gyerek voltam", és ezt nem restek a szememre vetni... Párom szülei pedig ellenzik alapból, hogy mi együtt vagyunk, mert asperger szindrómás vagyok és furcsa-különcnek tartanak, persze negatív értelemben.

Ha mégis javulna a helyzetünk, akkor sem tudnánk bevállalni a picit, hiszen több, mint fél milliós tartozás van a nyakunkon, amit vissza kell fizetni.

Annyira nincs pénzünk, hogy még tesztet sem tudtam vásárolni és napok óta alig eszünk... Reménykedem, hogy ma végre sikerül és kiderül, hogy mi a helyzet.

Azonban még egy baj van, ha terhes vagyok, ugyanis még TB-m sincs.

Teljesen tanácstalan vagyok, igen szeretnék babát, de nem ilyen körülmények között és nem így. Nekünk sincs mit ennünk, akkor neki hogy adnám meg, amire szüksége van? Örökbeadás megint kizárt, hiszen a terhesség alatt sem lenne meg a rendes étkezésem sem!

Ezeknek tekintetében, hiába fáj, úgy érzem, helyes és felelős döntés, ha nem tartom meg azért a babát, hogy már a születése előtt is kínozzam. :(

Örülök annak, ha valaki megérti a helyzetem (remélem, nem olyan áron, hogy ugyan ilyen körülményei vannak) és szerencsésnek tartom azt, aki nem, mert ebből látszik, hogy nem volt még ilyenben része.

Szia Utolsó!

Én a helyedben megkeresném a helyi védőnőt. Én nem tudom, mit tudnál csinálni, de ő talán tud valamilyen segítséget. Neki ez a dolga. Neten keress rá.