Meg tudja azt bocsájtani egy nő a párjának, hogyha az nem vállalja a gyereket amikor a nő teherbe esik, és esetleg emiatt a nő akár az abortuszt választja?

En nem lattam meg arra peldat, hogy egy ilyen kapcolat tartos maradt volna az abortusz utan is.

Ez hatalmas nagy csalodas es para mindket felben. Egyreszt mert a ferfi igy is megijedhet a dologtol, foleg ha latja, hogy a no milyen rosszul viselte az abortuszt es levonja a kovetkeztetest, hogyha lenne meg egy baleset, akkor maradna a baba.

Masreszt a no reszerol ez egy hatalmas teher es csalodas a ferfiban. Nagyon elkeseredettnek, remenytelennek es kilatastalannak kell lennie annak a nonek, aki egy ilyen eset utan kepes a ferfi mellett tiszta erzelmekkel maradni es megbizni benne tovabbra is. (Marmint abban a szituacioban, ha a no valoban nagyon szerette volna megtartani a babat es csakis a ferfi unszolasara vetette el.)

Ha csak és kizárólag a férfi miatt, akkor véleményem szerint nem.

De nem voltam még ilyen helyzetben, és ismerősről sem tudok.

Szerintem eleve nem jó a kérdés. Ha a nő a pasi érdekeit nézve abortuszra megy, akkor is az ő döntése az abortusz. Jogában állt másképp dönteni és egyedül vállalni a gyereket, de neki fontosabb volt a párja.

Akkor meg mit kéne megbocsátania a pasinak, azt, hogy neki fontosabb volt a pasi, mint a gyerek?

Félreértés ne essék, a gyereket nem a gólya hozza, az a véleményem, hogy véletlenek nincsenek, aki nem akar gyereket, gondoskodjon róla. Ha a nő nem akar, szedjen tabit vagy ha nem szedhet, alkalmazzon helyi készítményeket, ha pedig a pasi nem akar, húzzon gumit. Hinni a templomban kell, aki nem akar gyereket, ne bízza másra a védekezést.

Gusztustalan, amikor a pasi mossa kezeit, hogy ő nem akarta. Tett volna ellene. Ha meg nem tett, viselje a következményeket.

A nő meg úgy döntsön, ahogy akar, és ne próbálja a felelősséget másra hárítani, hogy miért ment abortuszra.

A másik, amit nem értek, hogy beszélhetünk "párról", ha az illető nyíltan kijelentette, hogy nem kér a gyerekből, tehát nyilvánvalóan nem tervez hosszú távra, vagyis nem kér a nőből sem hosszú távon. Az ilyet nem párnak hívom, hanem maximum "ex"-nek.

Úgy lehet, hogy a nő az, aki aláírja a papírt a műtéti beavatkozás előtt. Én soha nem írom alá, ha nem akarom.

Nekem nem mentség az, hogy "közös" döntés volt, a közös döntés azt jelenti, hogy ő is akarta, vagyis nincs mit megbocsátani (ld. a kérdést). Ha van mit megbocsátani, akkor az abortuszról egyedül a férfi döntött, vagy a nő attól való félelmében döntött így, hogy a pasi elhagyja.

Ha a férfi döntése volt, akkor mi a kérdés? Ahogy írtam, az ilyen férfi nem "pár", ha elutasítja a gyereket, elutasítja a nőt. Ha pedig a pasi kedévéért döntött így a nő, hogy megtarthassa, sajnos az az ő felelőssége, nincs mit szépíteni, a pasi fontosabb volt, mint a gyerek. És akkor megintcsak mi a kérdés?

* nő csak úgy teherbe ejtette magát a pasi nem is tudta?

Erre írtam, hogy aki nem akar gyereket, az ne engedje ki a kezéből a védekezést. Ha meg elszúrja, viselje a következményeket. Vagy ha nem akarja viselni, ne szexeljen.