Meg tudja azt bocsájtani egy nő a párjának, hogyha az nem vállalja a gyereket amikor a nő teherbe esik, és esetleg emiatt a nő akár az abortuszt választja?

*Ugyan már, balesetek mindig vannak.

:) Persze.

Igen, van hibaszázalék. De ha a nő nem akar gyereket, és tabit szed, akkor 1 ezrelék az esélye a terhessének. Ha a pasi nem akar gyereket, és óvszerrel védekezik, akkor 8% esély van a terhességre. Ha egyikük sem akar, és ANNYIRA nem akar, hogy el is vetetné, akkor az 1 ezreléknek mennyi a 8%-a? Olyan kicsi, hogy le sem lehet írni. Tehát maradjunk annyiban, hogy ha igazán nem akarsz gyereket és mindent megteszel, akkor nincsenek balesetek.

Én nő vagyok, de SOHA nem bíztam pasira a védekezést. És ha pasi lennék, és nem akarnék gyereket, akkor MINDIG használnék óvszert, függetlenül attól, szed-e valamit a nő. Mert nem csak abortusz van, hanem tartásdíj is, ha netán a nő nem veteti el. Nőként meg nem viselnék el egy abortuszt.

*úgy is meg lehet fogalmazni a kérdést, hogy meg tudja-e bocsájtani a nő a férfinak, ha az "választás elé állítja, hogy ő vagy a gyerek"

Azt gondolom, hogy ez NEM KELL megbocsátani, és nem is szabad. Mint írtam, nemcsak a gyereket utasítja el, hanem a nőt is. Akkor meg mi értelme teperni utána? Később sem lehet többet várni tőle, jöhet bármi, nem lehet rá számítani. És szerintem ez egyértelműen azt jelenti, hogy nem akarja, nem szereti a nőt.

Köszönöm a beszélgetést.

Én sajna voltam ilyen helyzetben. Az előzmény egy vetélés volt, poz teszt, rá egy napra nagyon erős vérzés... Azt az exem megkönnyezte stb, mintha. pharmatexet használtunk, és összejött egy újabb terhesség. Teljesen kiakadt, olyan dolgokat vagdosott a fejemhez egyik nap, amitől csak bőgtem, a másik nap pálfordult, hogy mégis, és ez így ment, naponta-óránként mást mondott tett. Teljesen belebetegedtem. Közben a családom is nekem esett, hogy ha holnapra nem kapartatom ki, akkor ő teszi... szóval én kb a műtét utáni első 3nap szó szerint megkönnyebbültem, kb az ellenségemnek se kívánom, amit lelkileg végig kellett csinálnom. Aztán amikor már fizikailag is 100%ra éreztem magam, és kimentem a lakásból csak és kizárólag terhes pocakos kismamákat újszülöttes miniket tologató anyákat láttam... És ott jött az újabb törés. Persze jött a "pártól", hogy majd legközelebb nekünk is lesz, és... Hát nem lesz, lett, volt egy nap az életemben amikor azt mondtam, hogy ez nekem nem kell. És mintha ez a rutinműtét tök frankó lenne, a "drágám" akkor sem volt hajlandó óvszert használni, pedig tudta, hogy tabit nem szedhetek, a pharmatexet nagy ívben dobtam ki, ellenben rám igényt tart. És inkább kiléptem ebből az egészből.

És mennyivel másabb közös, nyugodt döntést hozni: a fiam az ab után 4.hónapban fogant, egy teljesen friss 3hónapos kapcsolatba, valahol rettegtem, hogy igen a férjem valahol "természetesen" azt mondja nem kéne fejest ugrani ebbe. A tesztet amikor meglátta csak annyit mondott munkába menet megbeszéljük. Azóta is beszéljük, hogy mi legyen a 2,5évesünkkel:), mert természetesnek vette a gyermeke érkezését. Mellém állt, támaszom lett, ha szóval nem is a tetteivel elérte, hogy nyugodt szép terhességem legyen, az első naptól kezdve. Holott a fiatalságát adta fel, nehezebb indulással, rengeteg buktatóval.

Szia!

Biztosan nem tudnám megbocsátani a páromnak, ha ilyen választás elé állítana. De a döntés egyértelmű lenne : a gyermekemet választanám. Az a pasas, akinek nem kell a közös gyerekünk, mehet a levesbe. És nem kényszeríthet semmire.