Miért van ez? (Egyre több abortusz?! )

Kedves Viki!

Nagyon sajnálom!Én azért bízom a csodában!

4 gyerekes

Kedves Viki!

Sajnállak titeket, nagyon sajnálom, hogy ilyen szomorú helyzetbe jutottál végül!! Imádkozom értetek, és kívánom, hogy fel tudd dolgozni a babád elvesztését, nyerj megbékélést, és lehessen majd később kisbabád! Ha majd gondjaid lesznek a gyászban, nyugodtan keresd meg Singer Magdolnát, ő egy pszichológus, és ilyen csoportokat működtet, nézd meg a honlapját (singermagdolna.hu)

Isten áldjon!

Viki!

Nagyon szurkolunk!

Akárhogy is lett a vége, nyugodtan írd meg ide!

Senki nem fog Rád haragudni.

De talán tudunk segíteni a meghallgatással, akik tényleg komolyan vettük a vágyadat.

Várunk vissza!

Szia Viki!

A babad mar él, igy szüleid és te is csak két lehetöség között valaszthatnak: élö baba: (örökbeadni vagy felnevelni, mindkettö nehéznek tünik) vagy halott baba: (ez a megoldas az elöbbieknöl szazszor nehezebbnek tünik).

Sajnalom, remélem a sok nehéz megoldas közül sikerül elérned, hogy ne a legnehezebbet eröszakoljak rad a szüleid!

Ez a Te döntésed, akkor is, ha ök csak ezt az utat latjak, akkor is a te döntésed lesz, hogy kiallsz-e a babaert vagy nem.

Sok eröt kivanok, és tényleg jelentkezz barhogy is alalkulnak a dolgok és bennük a te döntésed.

Orsi

Nem hiszem, hogy ez a megfelelő hely most itt arra, hogy arról beszéljen bárki ennek a fiatal lánynak, hogy a babája már él, ezzel is nehezítve az amúgy is szörnyű helyzetét, amit egy nőnek sem kéne átélni, ilyen fiatalon pedig végképp nem.

Most már, hogy így alakult, tényleg a felépülésre, feldolgozásra kell koncentrálni, nem az önmarcangolásra.

Sziasztok, most értem haza nemrég a kórházból. Testileg egyáltalán nem fájt de lelkileg nagyon megviselt. Az orvosom nagyon sokat segitett, lányaként nézett rám, amikor már ott feküdtem de még nem altattak végig puszilgatott, meg nagyon törődött velem. Amikor fölkeltem csak nagy ürességet éreztem és rádásul a szobatársaim 6 és 9 hónaposak voltak. Hétfőn már mehetek suliba és remélem akkor majd elterelem a gondolataimat és könnyebb lesz. Most még nehéz, de remélem egy 4-5 év múlva visszatér hozzám a kisfiam (mert éreztem, biztos vagyok benne hogy fiú volt)

Viki