Mit szóltatok, amikor kiderült a babátok neme? Mit éreztetek?

három fiam van-lesz- harmadik még pocakban, de mind a háromszor nagoyn örültem neki, hogy fiuk, ha lányok lettek volna is örültem volna. Mindegy- akármik is, ajándékok ők!! És a lényeg, hogy egészségesek!! :)

Nem voltam harmadjára csalódott, hogy harmadjára nem kislány lett! :)

Hát én tuti nagyon le leszek pontozva, de akkor is megírom. :)

Világéletemben kislányt szerettem volna, meg sem fordult a fejembe, hogy fiam is lehet. Az uh-n fiút mondtak, úgy voltam vele, hogy tök jó, majd a második kislány lesz és végül is mindegy, csak egészséges legyen. Aztán a másodiknál biztos voltam benne, hogy lány lesz, az uh-n kiderült, hogy ő is fiú. Bevallom őszintén, ott összetörtem. Sírva jöttem haza, csak folytak a könnyeim, annyira lányt szerettem volna. Aztán hozzászoktam a gondolathoz, hogy fiú lesz. Aztán megszületett. Szerintem a sors játszott velem és milyen jól tette. A nagyobbik fiam apás nagyon, de a kicsi rettenetesen anyás, ennyi szeretetet még senkitől nem kaptam, mint tőle! Iszonyatosan imádom és nagyon furdal a lelkiismeret azért, amit anno uh után éreztem, de az érzelmeimet nem tudom megtagadni. Ő az én kis szerelmem! Most várjuk a harmadikat és úgy érzem, mostmár nyugodtan kijelenthetem, teljesen mindegy, hogy fiú lesz-e vagy kislány! :)

egész életemben úgy éreztem, nekem az első gyermekem lány lesz.

egyik reggel, a 8.hét körül felébredtem és az volt az első nagyon erős gondolatom, hogy fiú lesz. nem értettem és nem értem most sem..korábban ez meg sem fordult a fejemben, most meg ha ránézek a kis unisex ruhákra vagy láttuk uh-n vagy csak rá gondolok, mindig azt érzem hogy fiú...még nem tudom, mert 12 hetes múltam, de már nagyon szeretném megtudni mi az igazság..:) nem szeretném az érzéseimmel azt éreztetni vele akaratlanul is, hogy másnak várom, mert mindegy mi lesz, csak egyszerűen "megszállt" ez az érzés és nem múlik...:)