Mit szóltatok, amikor kiderült a babátok neme? Mit éreztetek?

Lányt szerettünk volna a párommal, mert egy kislány sem volt a családban, viszont kisfiúból sok volt. Bátyámnak 2 fia van, unokatesómnak 3 fia, másik sógornőméknél 2 fiú. Valahogy úgy éreztem, hogy ezek után muszáj egy lány. :)

S bejött, az egész család nagyon örült. Persze ha fiú lett volna, akkor is örültünk volna, csak valahogy a "társadalmi nyomás" miatt jó, hogy lány lett. :)

Másodjára bármilyen nemű lesz, akkor is boldog leszek.

Nekünk viccesen alakultak a dolgok. :)

Elmentünk ultrahangra és megmondták, hogy kislány. Apa kicsit csalódott volt, mert kisfiút szeretett volna.

Így alakultak a dolgok, vásárolgattunk a babánknak, sok rózsaszín cucca lett, de az főként a családtagoktól.

Aztán pár ultrahanggal később az orvos kikerekedett szemekkel nézte a képet és csak annyit mondott: Anyuka, jön a kis királyfi. Apa nagyon örült neki, nekem meg egyből az fordult meg a fejemben: jesszusom, csak lány ruháink vannak. :D

Na és akkor ruhavásárlás ezerrel újra, megvettünk mindent a kisfiúnknak,(az utolsó ruhadarabokat a szülés előtt öt nappal szereztük be) aztán helyre álltak a dolgok.

Most kislányt várunk, legalábbis remélem, bár mindegy lenne, mert van kislány és kisfiú ruhánk is. :)

34 hkm.

Van már egy kisfiúnk és most várjuk a másodikat. A férjem, bár soha nem vallotta be, szerintem picit jobban örült volna másodikra kislánynak. De így is imádni fogja, már nagyon várja és sokat beszélget a pocakommal.

Nekem teljesen mindegy volt milyen nemű, csak egészséges legyen. De azért a lehető legkorábban tudni akartam, hogy nunis vagy kukis van odabent. :)