Nem bírok jópofizni és örülni a barátnőm terhességének, baj ha nem találkozok vele emiatt gyakran?
Vagyis engem meg nem...köszi. Messzi távolból egyébként egész más örülni mint ha nap mint nap találkozol vele és kéretlenül is folyton erről a témáról beszél.
Szóval ha én suliba járnék ahol lenne egy kismama nyilván én is sokkal jobban tudnám kezelni a dolgot hiszen beszélgetünk pár mondatot aztán ennyi. De ezzel a csajszival sokat beszélünk napi szinten stb.
Elég sokat találkozunk egymással heti 12 órát biztosan és sokat beszélgetünk iskolán kívül is.Nagyon keserű vagy ,szüntesd meg a kapcsolatot a barátnőddel mindkettőtök érdekében.Ne kínozzátok egymást.
Valami lelki tanácsadásra is menj el talán könnyebb lesz neked és talán a pozitív gondolkodás meghozza a babát is.
KÍVÁNOM ,HOGY MINÉL HAMARABB BABÁS LEGYÉL!!!!!!
Régóta írtatok ide, nagyjából végig olvastam a kommenteket. Egy dolgot hozzáfűznék, amit szerintem egyikőtök sem vett észre az okot:
Arról van szó, hogy az ember arcába tolják minden egyes beszélgetéskor azt, amire nagyon vágyik, amiért mindent megtesz, de mégsem tudja elérni. Ugyanakkor együtt tudjon örülni azzal, aki ezt teszi vele, még ha nem is tudatosan, de az orra alá dörgöli, minden egyes alkalommal? Emlékezteti arra, ami neki fájdalmat okoz. Nevezzük irigységnek, de hát ez emberi tulajdonság, vagyis minden, hangsúlyozom MINDEN ember rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, egyetlen kivétel sincs. Az, hogy ki, mire irigy, az nyilván más és más, de egy ilyen szituációban teljesen normális dolog. Itt a tapintat az, ami hiányzik! a terhes nő részéről!
A gond az - ami most velem is történt úgy, mint a kérdezővel -, hogy a terhes barátnőt nem érdekli, velem éppen mi történt, nem érdekli, én mit és hogyan akarok, csak a baba, csak az ő céljai. Minden más megszűnik létezni. Nem nagyon beszélgettünk rólam, pedig igazából szerettem volna, de hát azt magamban kellett tartanom.
A megoldás az lenne, ha nyilván beszélnénk a babáról, de másról is. Viszont az, hogy önző módon csak a baba a téma, ez nem esik le sok kismamának. Nekem is fájó téma, ráadásul ő fiatalabb, mint én, én pedig attól rettegek, hogy kifutok az időből...
Irtóra fáj, és nem esik le neki, hogy nem azért akarok vele találkozni, hogy csak ez legyen a fő téma.
A kérdező pont ugyanerre utalt. Aki nem volt ilyen helyzetben, az nem tudom milyen alapon okoskodott itt. Fogalma sincs, ez milyen lelki traumát okozhat! És ez nem arról szól, hogy nem örülsz a másik boldogságának! Itt arról van szó, hogy tapintat is kéne, hogy legyen a világon!
Kérdés, hogy azóta összejött-e kérdezőnek a kisbaba? Remélem, hogy igen!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!