Nem bírok jópofizni és örülni a barátnőm terhességének, baj ha nem találkozok vele emiatt gyakran?

"Nem a te hibád a legtöbb nő irigy a másikra. És te nem csak a gyerekét irigyled, ha egy új autót kapott volna a férjétől azt is irigyelnéd."

Szerintem nem kellene a kérdezőt ilyenekkel nyugtatni, hogy nem a te hibád! Miért, akkor ki hibája? Szerencsétlen másiké, mert teherbe esett? Nem normális ha valaki ennyire irígy a másikra. Inkább arra kellene ösztönözni, hogy neki nem normálisak az érzései. Keserűség, gyűlölet van benne. Na azokat kellene inkább elfelejtened. Nyugodtan élned, nem mindig arra gondolnod és majd meglátod hozzátok is megérkezik a várva várt boldogság!! Nézesd meg a pajzsmirigyed, a prolaktinod, vezess hőgörbét, menj el a Kaáli Intézetbe. Addig is kiránduljatok sokat a férjeddel, szórakozzatok! Majd meglátod lesz eredménye.

Üdv.: 27+1 hetes kismama

Na látod erről beszélek... olvasd el mégegyszer amit írtál, tele vagy keserűséggel, indulattal, pedig szerintem én semmi rosszat nem írtam neked. Így hogy akarsz teherbe esni??

Utolsó voltam

Én vagyok aki elsőként írt, hogy másik oldal vagyok.

Én azt gondolom, hogy ha én lennék hasonló helyzetben, ugyanezt érezném, hogy nem esne jól. Ettől még nem irigy valaki, vagy akar rosszat...

És szerintem az hazudik, aki azt állítja, hogy 2 év küzdelem után nem fordulna meg a fejében, hogy nekem miért nem lehet egyszerű...

Nekem időben, még próbálkozás előtt kiderült a PCO, tudom, hogy barom szerencsés vagyok, azért is, hogy elsőre összejött (remélem meg is marad kopp-kopp-kopp).

De mégis, amikor azt mondta a doki, hogy PCO, és hogy nem akar riogatni, de nagyon nehéz vele teherbe esni, akkor az a kérdés fordult meg a fejemben, hogy miért én és mit tettem, hogy nekem nem lehet egyszerű...

Szia, én a 11. vagyok.

Látod, többnyire én is le vagyok pontozva, pedig csak őszintén írtam. Tudom, mit érzel, és bár büszkének nem kell lenned az érzéseidre, de szégyellned sem kell őket.

Tudod, én 19 hónapot vártam a Kisfiamra, miközben 2x is elvetéltem. Aki keresztülment hasonlón, tudja, milyen érzés várakozni, vágyakozni, aztán megint csak a tragédiát átélni. Miközben a környezetemben mindenki terhes lett, aki nem tervezte ... Egy idő után beszélgetni sem volt kedvem senkivel. Minek, amikor Ők már ultrahangokra járnak babát nézegetni, meg babakocsik közül válogatnak, én meg még mindig csak ott tartok, hogy a hőgörbémet vezetgetem ... Aztán megtörtént velem is a csoda, és azt kell, hogy mondjam, hogy sokszor visszasírtam a korábbi életemet ... 21 hétig egy folyamatos öklendezésben és hányásban voltam, hevertem az ágyban, infúzión ... Nem kérem, hogy emiatt lenyugodj, mert előtte én is azt mondtam, hogy Istenem, bárcsak hánynék már ... Hát teljesült a vágyam :-)

Hidd el, a Tiéd is fog, amikor nem is várod! Ha nehéz most neked lelkileg, ne erőszakold meg magad, a barátnőd meg fogja érteni, de ha nem, az az Ő baja. Arra gondolj, hogy ha minden rendben veletek, csak idő kérdése, és jönni fog a Babád!

Kitartás Neked, kívánom, hogy ne kelljen sokáig várnod!