31 hetes vagyok és a párkapcsolatom romokban. Mit csináljak?
Már terhes voltam, mikor a problémák kezdődtek, és egyre jobban érzem úgy, hogy alapjaiban rogyott meg a páromba vetett bizalmam és az egész kapcsolatunk.
A problémát leírni lehetetlen, annál összetettebb, de nem nőzik, nem iszik, nem gépezik, szóval nem ilyen dolog.
Szeret, és én is szeretem, de néha úgy érzem, nem bírom tovább csinálni. Küldjem el, vagy várjak, hátha véget ér a hullámvölgy?
Szia! Azt gondolom, nagyon nehéz neked tanácsot adni. Embere válogatja, de én biztosan nem küldeném el, inkább úgy tennék, mintha a szülei nem is léteznének. Elvégre te a párodat választottad, és nem az egész családját. Nekem is volt már egy vetélésem, ahogy az egyik előttem szóló is mondta, talán ezért gondolom most úgy, hogy nem akarom, hogy bárki is tudja, ha ismét terhes leszek. Sőt, valamelyik nap még azért is haragudtam a férjemre, mert elkotyogta anyósomnak, hogy nőgyógyászhoz megyek. PEDIG jó a kapcsolatom anyósomékkal.
Talán a te férjed is azzal, hogy nem mondja el a szüleinek, mi is a helyzet, megpróbálja az egész helyzetet konfliktusmentesen kezelni. Ez nem baj. PL. mi sem mondtuk el anyukáméknak, hogy a férjemnek saját cége van, mert baromira nem akartam minden egyes találkozáskor azt hallgatni, hogy: jaj, éhen haltok, jaj, mi lesz, ha csődbe mentek!
Előbb utóbb úgyis kiderül, hogy ez van. Szerintem ez nem a te megtagadásodat jelzi, ha nem mondja el. Talán csak így akarja jelezni a saját anyjáék felé is, hogy semmi közük nincs a te életedhez. HA nem szeretne igazán, már rég nem lennétek együtt, hiszen anyósodék gondolom, áskálódtak ellened eleget. Szerintem adj neki időt, és ne piszkáld ezzel még te is, mikor, gondolom, éppen elég lelkifurdalása van magától is az egész helyzet miatt.
És még egy dolog: mi a férjemmel két évi házasság után úgy összevesztünk, hoy majdnem szétmentünk. Nem nő, nem ivás miatt, hanem egyszerűen csak betelt a pohár. Kivártuk, mi lesz, és kibékültünk, új helyre költöztünk, és azóta, már három éve jobban szeretjük egymást, mint előtte. Tudom, hogy elcsépelt a mondás, de a türelem rózsát terem.
Köszönöm mindannyiótoknak!
Mára kicsit lenyugodtam a tegnapi zaklatottságomból.
Próbáltam belekezdeni a tegnap eltervezett mondókába de képtelen voltam... annyira szeretem őt, ez az egyetlen dolog, ami vele kapcsolatban bánt, amúgy a legjobb férj és társ, komolyan.
Így azt gondoltam, kivárok... biztos lesz még egy-két ilyen kiborulásom, mint tegnap... de igazatok van, csak ezért kár lenne véget vetnem a jó kapcsolatomnak.
Majd meglátjuk, mi lesz...
Mindenkinek minden jót kívánok, és köszönöm!!!
Szia!
Szerintem mondd el neki, hogy úgyis mindegy, hogy mikor mondja el, ígyis-úgyis gond lesz belőle. Hisz ha most mondja el, akkor az lesz a baj, hogy nem tudtak róla előbb, vagy az, hogy minek gyerek, ha születése után, akkor meg az lesz a problémájuk, hogy nekik miért kell utólag értesülni a nagy hírtől... Lehet, hogy ők is meglágyulnának a tudattól, hogy unokájuk lesz, ki tudja...
Fel a fejjel:)
Boldog Pocakosodást!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!