31 hetes vagyok és a párkapcsolatom romokban. Mit csináljak?
Már terhes voltam, mikor a problémák kezdődtek, és egyre jobban érzem úgy, hogy alapjaiban rogyott meg a páromba vetett bizalmam és az egész kapcsolatunk.
A problémát leírni lehetetlen, annál összetettebb, de nem nőzik, nem iszik, nem gépezik, szóval nem ilyen dolog.
Szeret, és én is szeretem, de néha úgy érzem, nem bírom tovább csinálni. Küldjem el, vagy várjak, hátha véget ér a hullámvölgy?
Igen, próbálom...
Nem vagyunk egy egyszerű eset.
A párom családja az ország másik felében lakik, és engem nagyon utálnak. Emiatt a párom nem mondta meg nekik, hogy hamarosan kisbabánk születik.
Ez nekem borzasztóan fáj, mert azt gondolom, hogy ha fontos lenne neki a baba, akkor megmondaná nekik. De ő betegesen kerüli a konfliktusokat a családjával, és mindig kifogásokat keres, hogy most ezért meg azért nem mondja meg.
Pedig megígérte, hogy meg fogja mondani, de könyörgöm, mikor? Ma előállt egy újabb kifogással, és a legújabb verzió szerint már a szülés után se akarja rögtön megmondani, mert kitalált egy újabb kifogást.
Ezek után hogy bízhatnék meg benne, ha egy ilyen fontos kérdésben becsap? És nem áll ki mellettem?
Persze lehet, hogy megoldódna a dolog a szülésig, de én abba már belerokkanok... legalábbis úgy érzem.
Lehet, hogy leírva nagyon kis csipcsup szarságnak tűnik ez a dolog, de nekem nagyon sok bánatot okoz vele...
Köszönöm, nagyon aranyos vagy.
Ultimátumot már százszor adtam, de nem vesz komolyan, mert tudja, hogy nem gondolom komolyan.
Eddig mindig türelmet kért és időt, amit megadtam, mert szeretem.
De úgy érzem, eddig tartott a türelmem, nem bírom tovább... Az jutott eszembe, hogy megmondom neki, hogy elfogyott a türelmem és lépjen végre, mert így el fog engem veszíteni. És hogy gondolja meg, hogy 2-3 hónap konfliktuskerülés megéri-e neki azt, hogy elveszít. ha ebből sem ért, akkor nem tudom, mi lesz...
Az én szüleimmel nagyon jó a kapcsolat, itt laknak a közelünkben.
Komolyan nem tudom, mi tévő legyek, nagyon szeretem őt, de attól félek, mire rászánja magát, teljesen megutálom.
Egyik pillanatban felpofoznám, aztán ugrom anyakába... tiszta dili. Azt hiszem, holnap sort kerítek a beszélgetésre. Ma már túl fáradt vagyok.
Akkor én sok sikert kívánnék neked a nagy beszélgetéshez! Ne add fel!
Annak viszont nagyon örülök, hogy jó a kapcsolatod a szüleiddel! Ez a fontos! Ha az ő szülei meg nem fogadnak el....hát istenem! Meg vagy te nélkülük is! :)
Majd megbékélnek! Sok példát tudok ilyenre! :)
Minden jót és kitartást!
2. vagyok. Ez egyáltalán nem csip-csup gond. Teljesen megértelek, engem is nagyon bántana.
Én sem igazán jövök ki a férjem családjával, de a gyerek miatt mindannyian nyeltünk egy nagyot és azóta minden rendben (kopp-kopp). Na de ez más téma.
Szerintem emiatt ne küldd el a párod, a baba miatt is picit többet kell nyelni ilyenkor.
Nagyon sajnállak, de a párod is nagyon sajnálom :S Én a saját férjem vívódását néztem éveken keresztül, mondjuk ő mindig kiállt mellettem, kettőnk mellett. Nagyon nehéz ám nekik is. Ez az anya-fiú kapcsolat álllllati bonyolult egy szerkezet :) Nekem még csak 9 hós a fiacskám, de talán már kezdem sejteni, milyen fiús anyukának lenni :S
Nem ismerem a párodat és a konfliktus okát sem, de nálam a türelem jött be :) Ha piszkáltam egy problémával, sürgettem, hogy mielőbb oldja meg, akkor csak idegesebb lett az egésztől és - bár velem nem veszett össze - sokkal ingerültebb, a problémával pedig még kevésbé tudott mit kezdeni. Ha nem piszkáltam vele, akkor valahogy megoldotta :) Nem tudom, hogy ennek mi a pszichológiája, de talán arra gondolok, hogy ha én is adtam egy nyomást, akkor még jobban sarokba szorítva érezte magát, ahhonnan nehezebb volt kitörni. Ha nem piszkáltam, hanem úgy csináltam, mintha nem lenne a gond, akkor meg sokkal nagyobb erővel tudott szembe nézni a problémával.
Kitartás! Nagyon remélem, hogy mihamarabb megoldódik!
Mindig gondolj arra, hogy mennyire szeretitek egymást, hisz ez a legfontosabb, ha nem is az egyetlen fontos dolog :)
nézd, szerintem most semmiképpen ne küldd el. Amit írtál, valóban nagyon nem szép a párodtól, de most te is és ő is 'más állapotban' vagytok. Ha ilyen a családja, nem lehet neki könnyű úgy, hogy közben meg téged szeret. Két tűz között van. Valóban nem ez a legjobb módja a dolgok lereagálásának, de valószínűleg ő sem tudja, hogy mit tegyen. Ha megszületik a kisbabátok, nagyot fog változni minden. Lehet, hogy még az ő családja is. Ha pedig nem, a párod a leírtak alapján melletted fog maradni, és ez a fontos. Ne foszd meg a babádat az apukájától csak azért, mert hülye a családja!
Egyébként amit az egyik előttem szóló az anya-fiú kapcsolatról írt, az tényleg igaz. Én sem értettem, amíg fiam nem lett, és remélem, nem leszek egy hülye anyós (sajnos anya-fia között egyfajta szerelem van, ezért lehet később a sok konfliktus).
Viszont akármilyen hülye is a fiús anyós, az tény, hogy a fia imádni fogja (sok példa van a családunkban is), és nem csak neked, a szerelmének (mert szerintem ettől ő még téged szeret, melletted van, ha úgy tetszik, téged választott) akar megfelelni, hanem a mamának is. És ez esetében pokolian nehéz lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!