Mi tévő legyek? Elhagyott, mert terhes vagyok.

8.21-el értek MAXIMÁLISAN egyet!

(Megkönnyeztem az írásod)

Kedves Kérdező! Amikor én bejelentettem a páromnak, hogy terhes vagyok(ekkor voltam 5 hetes) először nem tudott mit mondani, majd az egész éjszakát végig sírtam, mert ő rögtön azt mondta, hogy ab legyen. Kifogása az volt, hogy azért nem kell a gyerek, mert ő még nem járt a tengerparton. Közöltem vele, hogy én nem tudom megölni a picit, erre képtelen vagyok. Ekkor döntöttem: mondtam neki, hogy itt már nem arról van szó, hogy elvetetem e vagy sem, hanem hogy velünk marad vagy sem és ha nem, akkor soha sem láthatja sem a picit sem engem. Nem érdekelt volna, hogy ha elhagy, mert onnantól a pici volt a legfontosabb az életemben. Két hétig ment a gyötrődés és veszekedés, hogy most mi lesz. Végül nem tudom, hogy mikor, de egyszer csak szép lassan elkezdett normálisan viselkedni, hozzászokott a gondolathoz, ma pedig ő várja a legjobban a picit. Azért írtam le a történetemet, hogy lásd van remény:)

Remélem, még idejében rá jön, hogy mennyit veszíthet, és belátja, hogy nem engedhet el Titeket. Ha meg nem, akkor ne is foglalkozz vele.

kitartást!

33 hetes km

08:21-es vagyok.

Jahj, Kedves Kérdező... a válaszodból valamiért úgy látom/érzem, pontosan azt nem akarod felfogni, amiről mindannyian beszélünk neked. Nem, újfent nem az értelmi képességeid szapulom, csak látom a görcsös ragaszkodást.

Kapaszkodsz valamibe, ami a jelek szerint már régóta nem is létezik.

A pasik sok dolgot összehordanak életük folyamán, amiből aztán semmi sem lesz. Plusz, minél jobban próbálod rábeszélni őket valamire, annál inkább nem akarják. Csak dacból, és férfiúi büszkeségből nem.

Egy jó tanács, a későbbiekre nézve: a pasiknak egy igazi titka van. SZARJ A FEJÜKRE!

Komolyan mondom, ennél nincs hatásosabb.

Csináltam ugyanezt, mint te: sírtam, könyörögtem, próbáltam rá hatni, beszélni a fejével... eredmény nélkül.

Aztán egy átvirrasztott éjszaka meghozta a változást: szartam a fejére a mocskos nyomorultnak.

És nem telt el pár nap, mire ő kezdett dörgölőzni, meg próbált kontaktust teremteni. Én meg tojtam rá.

Mert minél jobban átnézel egy férfin (főként, ha hirtelen és számára érthetetlen a változás), annál jobban akar téged. A pasik már csak ilyenek.

Én a helyedben nem vágyódnék ennyire valaki után, aki olyan dolgokra akart rávenni, mint ő téged. Sőt, még a tükörképem is pofán köpném, ha így éreznék.

Mert ANYA LESZEL. És ebbe kell belegondolnod. Minden érintést, amit ő adhatott volna, minden érzelmet, amit tőle kaphatnál, ezerszeresen fog számodra visszaadni a kisbabád. Amint meglátod az ultrahangon néhány hét múlva, hogy milyen aktív, hogy mit össze mocorog és ficereg, és miként tűnik el az aprócska szájában az egész ökle, megváltozik a Te hozzáállásod is.

Nincs az égvilágon semmi, amivel az exed pótolhatná azt, amivel a kisbabád fog megajándékozni az elkövetkezendő hetekben, hónapokban, években.

És ezt kellene belátnod.

(Újfent elnézést, ha valami bántót írtam, nem állt szándékomban - mostanság én is kicsit felindult vagyok ilyen témákban.)

AZ előző (08:21-es) vagyok, még valamit elfelejtettem.

Nekem egy igazi segítségem volt ilyen időszakban: Vavyan Fable.

Egy nagyszerű magyar írónő, akinek a könyvei fantasztikusak. Ilyen helyzetekben mindig leültem az egyik könyvével a fotelbe, és 15 percen belül kékre-zöldre csapdostam a térdem a röhögéstől. :) Szóval, ha gondolod, kapd kézbe valamelyik kötetét, és hidd el, garantáltan elmúlik minden bánatod. :)

Ráadásul a könyveiben szereplő nők pontosan olyan erőteljesek, amilyennek én is vágytam lenni. :)

08:21-es vagyok, megint.

Olvastam a válaszodat.

Hát ÚÚÚRISTEEEEN... ilyen mentalitással mégis mi a jó fenét akar? Bocsi, de én ezen csak röhögni tudok.

Komolyan mondom, a pasik egyszerűen nem normálisak.

Ha komolyan ilyen a felfogása, akkor én a helyedben tényleg nem keresném, és nem venném fel a telefont sem - soha többé. Viszont bőszen imádkoznék, hogy a baba ne az apja értelmi képességeit örökölje, mert ez már tényleg őrület.

Akár tetszik neki, akár nem: apa lesz, és teljesen mindegy, hogy ott van-e a gyerek mellett, mikor felnő, vagy sem - attól még felnőtt emberként kell döntéseket hoznia. Sőt, ezt már el kellett volna kezdenie, nem most, jóval régebben...

Szerintem tényleg kakálj rá, hogy mit akar, meg mivel kecsegtet, és közöld vele, hogy akár tetszik neki, akár nem, te immáron anya vagy, és a gyermeked a legfontosabb, éppen ezért nem hagyhatod, hogy egy tutyi-mutyi, döntésképtelen fószer zsinóron rángasson. Aztán királynői tartással vonulj el.

Ezzel egyrészt jól beolvasol neki, másrészt fenéken billented a férfiúi büszkeségét.

Szia.Én vagyok aki anno 17 évesen szült..

Nos ha abban a hitben élsz hogy apa nélkül fog felnőni a csepped akkor felejtsd el.Sok olyan férfi van aki igenis becsületesen szeretetben neveli fel más gyerekét is.

Az exed meg szégyellje magát hogy még ezek után igébyt tart a láthatásra.döntsön vagy akar titeket vagy felejtsen el mert ez a legrosszabb.Ha meg látni akar titeket akkor lehet hogy nem is a babával van baja hanem rádunt..Vagy nem is tudom.Remélem érted mire gondolok.

Sikerülni fog,ne add fel.