Elvetetnéd? Felnevelnéd?

Embereek!!! El vagyok keseredve!!!! "nem lesz gazdag ember" meg "létre hoztam,, megölhetem"???? Miről beszélünk??? Egy ugyan olyan emberi lényről, mint te, vagy bárki más!!! Csak neki valamiből kevesebb jutott, de sok mindenből sokkal több!!!

Honnan tudod, hogy nem lesz boldog??? És honnan tudod, hogy a negatív leletekkel születő gyereked boldog lesz(vagy gazdag)???

Nézzetek utána a Down szindrómának pl. Tudom miről beszélek, mert az 5. gyermekem Down!!! 16 éves, 6 éve cukorbeteg ráadásul, és ő a legboldogabb gyerekem.A többiek is nagyon vidámak,de irigykednek rá, amiért a legtöbb dolgot az életben úgy fogad el, ahogy van. Önállóan ellátja magát, ugyan felügyelet nélkül nem hagyjuk, de az a cukorbetegség miatt van. Egyedül jár le a boltba vásárolni. Hihetetlen derűt áraszt magából, és a mi családunk sem ilyen lenne, ha ő nincs-vagy nem "fogyatékos" Nézzétek meg :)

[link]

[link]

[link]

[link]

Szó szerint mindenki imádja.Minden mulatságban, tréfában benne van. Csak azért, mert olyan társadalomban élünk, hogy akinek valami másképp alakult a szervezetében, már leírja( na persze ne csodálkozzatok, mert munkahely számára pl. a gyerekes nők is ilyen terhet jelentenek)A közvélemény megváltoztatásán már nagyon sok szervezet munkálkodik. Tény, hogy vannak nehézségek, meg az is, akik nem tudják miről van szó azok "lenézik" azokat a családokat, ahol ilyen gyereket nevelnek, nagyon szomorú!El sem tudom képzelni az életemet nélküle. Ennek ellenére most, a 6.-nál megcsináltattam a magzatvíz vizsgálatot, és ha pozitív lett volna, és a párom nem vállalja, akkor valószínűleg olyan lépésre kényszerültem volna, amit biztos nem élek túl ép ésszel. Ne értsetek félre, nem ítélek el senkit, mert valami miatt nem tudná vállalni. De ezek a kommentek tényleg elkeserítettek :(

Ne haragudjatok, hogy így kifakadtam. Nagyon szívesen beszélek privátba, vagy akár személyesen is, aki kíváncsi, milyen egy "fogyatékos" gyereket felnevelni.Mind a pozitív, mind a negatív oldaláról.Még 1x bocs! :)

Mi előre megbeszéltük a férjemmel, hogy ha az összes vizsgálat (min. 3 orvoshoz elmennék, ha ilyesmi lenne a diagnózis) azt mutatja, több mint 50% az esélye annak, hogy beteg, akkor elvetetnénk.

Anyukám 35 évvel ezelőtt szült egy nyitott hátgerincű kisfiút, ami 1 órát élt, a mai napig nem heverték ki a szüleim a traumát, pedig azóta két egészséges lányuk, és két kis unokájuk is van már.

Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, féltem, hogy beteg lehet. De nem vetettem volna el akkor sem!!!!!

Iszonyatosan lehet szeretni egy fogyatékos kisgyereket, rengeteg szeretetet képesek adni!!

Persze csak akkor, ha nem élettel összeegyeztethetetlen lett volna a betegség. Akkor nem!........

Mindenki kockázatot vállal, aki gyereket vállal. Vannak olyan betegségek, amiket nem tudnak kimutatni terhesség alatt, és később szerzett, vagy kialakult is lehet. Sőt, bármelyikünkkel történhet olyan baleset, hogy olyan helyzetbe kerül, mint gondoljátok arról a babáról, akinek előre meg akarják határozni, világra jöhet, vagy sem néhány vizsgálat alapján, mégis tíz körömmel ragaszkodnak az élethez.

Sok embernek hasznára válhatna, ha tájékozódna, és megismerne olyan élethelyzeteket, amikről most tudatlanul nyilatkozik. Igazából erre hivatott az integrált nevelés, és egyelőre jól működik (csak lassan)Akik ilyen intézményben tanulnak, nem hiszik egy fogyatékosról hogy egy földönkívüli,és félni kell tőle. Mellesleg, hány "egészséges" ember öregszik meg magányosan, szeretet hiányban ma. Legtöbben azért, mert nincs gyerekük (unokájuk). Ez is reális veszély!

A Down-os anyuka :)

Nem tudom mit tennék, nem is szeretném megtudni :( Bár egyszer terhességem alatt rámhozták a frászt, de szerencsére nem lett gond.

Én úgy gondolom, ha ilyen helyzetbe kerülnék down-kóros babát megtartanám. Sok ilyet látok, esküdni merek boldogabbak sok másiknál. Bár elszomorít az hogy sokszor elitélő szemek követik őket :( Pedig ők megdicsérnek, előre köszönnek, mindig van egy jó szavuk. Pár ilyet heti egyszer mindig látok, hisz oda járnak ahova én a gyermekemet hordom, abba az épületbe.

Viszont ha olyan betegsége lenne, hogy tudnám, hogy csak vegetálni fog, vagy nem fog tudni mozogni, vagy az agyával komoly gond lenne,amiről mondjuk tusom hogy nem lehet sokáig élni. Szóval itt már önzőségnek tartanám nem elvetetni, hisz az nem élet. De szerintem vannak olyan betegségek, amiktől független egy életvidám ember lehet, persze meg kell szerintem keresni azt a közeget ehhez, olyankor megtartanám. Most így gondolom, hisz nem éles a helyzet. Biztos az ember gondolkodása változik ha már átélt ilyet, én elismerem.