"Örülj, hogy fiú! "?

Szia!

Borzasztóan lányt akartam, mikor kiderült, hogy fiam lesz, két napig aludni sem tudtam. Aggódtam, hogy nem fogok tudni vele mit kezdeni. Aztán nagy nehezen elfogadtam a dolgot. Most 1 hónapos a kisfiam és azt kell mondjam, hogy ekkora szerelem sosem volt még az életemben. Rajongok érte, büszke vagyok rá, igazi csodás kis hercegem van :) Az apja is lányt akart, de ő is nagyon szereti a kisfiát, úgyhogy nyugi, nem omlott össze az életed. :)

Na végre megoszthatom valakivel a történetemet!:) Mi is kislányt szerettünk volna nagyon a párommal ... Nem csak akkor amikor megtudtuk, hogy babánk lesz, hanem már jóval előtte is. A neve az fix volt, meg álmodoztunk egy szép kislányról. Amikor 17 hetesen mentem az orvosomhoz, a váróban egy fiatal anyuka üldögélt a kislányával akit pontosan ugyanaz volt a neve mint amit mi szerettünk volna adni a gyermekünknek ha lány lesz. :) Amikor meghallottuk a kislány nevét, rögtön arra gondoltunk mind a ketten, hogy na ez egy isteni jel lehet. :) Bementünk és rá is kérdeztem a nemére ... Az ultrahang felvételen mintha egy "kukit" lehetett volna látni a két kis lába között és ez kétszer is látható volt. De az orvosom azt mondta, hogy ez egyáltalán nem biztos, sőt ... Neki nem szokása hitegetni az anyukákat. Azt mondta, hogy majd ugye 3 hét múlva úgyis megyek genetikai ultrahangra és ott majd többet tudnak mondani. Ő addig csak annyit mond h kisfiú eshetősége fennáll. Na hát kimentünk a párommal és én sem tudtam őszintén örülne egy ideig. Én ott elkönyveltem, hogy ha már úgyis találtak kukit, akkor biztos h kukis és nekem kisfiam lesz. :) Majd kezdtem hozzászokni a gondolathoz ... Elképzeltem, hogy vajon hogy fog kinézni a kisfiam, tervezgettem magamban h milyen vagány kis srácot fogok belőle nevelni. És tetszett is a gondolat ... :) Utólag rájöttem, hogy a lányokkal úgyis több a gond (viszonylag) Aztán elmentem a genetikai ultrahangra, gondoltam azért rákérdezek de úgyis tudom, hogy kisfiút fognak mondani ... És a doki éppen gyakornokoknak magyarázott és elért a kis lábaihoz ... És elkezdte mondani, hogy ugyebár a kismama az előbb kérdezte a nemét a babának ... Nos hát ez egy ... ez egy KISLÁNY. és először fel sem fogtam. visszakérdeztem, hogy tessék?:D Hiszen nekem fiút mondtak...Bár nem biztosra de az első tipp fiú volt.. És mondta, hogy nem, nem itt látható, hogy ez egy kislány. Kijöttem az ultrahangról ... És majdnem sírtam. :) Rohantam haza a páromhoz ... Kérdezte tőlem, hogy van -e vmi fejlemény? És mondtam, hogyy nincs ... Minden rendben. Aztán elkezdtem mesélni Neki a történetet, és ahhoz a részhez értem, hogy ... és amikor az orvos a lábacskáit vizsgálta azért rákérdeztem a nemére, bár ugye tudtam, hogy kisfiú és azt mondta, hogy ... KISLÁNY :) a párom teljesen elkerekedett szemekkel nézett rám, átölelt és annyira boldog volt. VISZONT! Ezután bennem egy egészen fura érzés alakult ki. Olyan fura "elvesztés" érzet. Bár a saját butaságom volt, hogy elkezdtem beleélni magam abba, hogy fiú lesz, holott nem volt biztos, de beleéltem magam. És már teljesen megbarátkoztam a gondolattal, hogy a pocakomban ott van az én pici FIAM. :) A párom meglehetősen sokat nevetett rajtam, hogy elsőre a fiúnak nem tudtam őszintén örülni mert kislányt szerettem volna, most meg a lánynak nem, mert már elfogadtam a kisfiút. :) De mostmár, hogy mindkét "esetet" átéltem, azt mondom teljesen mindegy, hogy milyen nemű a baba, csak teljesen egészséges legyen! :)

21 hetes kismama

"Én is csak lányt akartam! Amikor megtudtam, hogy fiú, összetört bennem a világ! Mindig is úgy voltam vele, hogy a férfi egy mihaszna, semmire kellő, felesleges népség, és erre én is egy ilyet hozok a világra. Most, 33 hetesen kezdem csak elfogadni. Talán, ha már meglesz a neve, közelebb fogod érezni magadhoz. Ha meg megszületik, biztosan imádni fogod!"

Azért ez enyhén durva feminista felfogás :D

Én nagyon irigyellek a kisfiu miatt...:)

Nekem drukkoljatok!!!