"Örülj, hogy fiú! "?

Elsö gyermek kslány lett.Imádni való.Második terhességnél is lányt vártam de nagyon.Mikor a dokim megmondta fiú,szinte sajnáltam....Szégyeltem bevallani magamnak is....

De most....Semmiért sem adnám.Annyira édes,úgy tud hízelegni,rafinált,nevetös,teljesen ´más mint a lányom.Imádom mindkettöt....Ráadásul olyan vagányul,jól lehet öket is- mármint a fiúkat-öltöztetni.A kis nike cipöjében farmerben pólóban olyan kisvagány....13 hónapos most.

Nekem 2 kisfiam van, egy 4 éves és egy 7 hónapos.Mindig kislányról álmodoztam, amikor már tudtam, hogy fiam születik, akkor is fodros kis sapkát vásároltam még a boltban:) A másodiknál már kifejezetten kisfiút akartam!

A nagyobbik egy végtelenül jólelkű, de nagyon eleven fiú, aki már jobban udvarol nekem mint az apja. Kicsi csillagomnak szólít (én hívtam így kisebb korában), mindig megdicsér, hogy milyen szép ruha van rajtam, észreveszi ha kisminkelem magam és mondja is, hogy nagyon tetszem úgy neki, sőt ha csókolózunk az apjával, akkor ő is kéri, hogy csókolózzak vele is:))Egyszóval imádni való, vagány kisfiú, nagyon jó már most a humora, mindig megnevettet.Remélem az öcsike is hasonló lesz.

Ugyanakkor egy fiú jobban meg is tudja védeni magát, persze félti őket az ember, de azért a fizikai erejük jóval nagyobb a kislányokénál. És hát az a csodálatos férfi alakja...hát attól elolvadok: vékony, izmos, magas fiú, maréknyi kis popsival, széles háttal és vállal és már most nagyon jól úszik. Én rettenetesen büszke vagyok a fiaimra!

Hasonló érzéseket kívánok Neked is:))

Imádni fogod a fiadat, ne aggódj:)

Az én fiam igazi rafkós csibész, ha nagyon rosszalkodik, félrebillenti a fejét, és olyan szépen tud nézni, hogy csak na:)

Ha ez nem segít, bemászik az ölembe, és simogatja a hajam, meg szuszog a nyakamba, amíg meg nem enyhülök:D

Hidd el, igazi varázsa van annak is, ha fiad van:) AZ anya-fia szerelem páratlan, ahogy az apa-lánya szerelem is:)

én is kislányt vártam, aztán már a 19. héten megmondták hogy fiú lesz

senkinek nem mertem elmondani a csalódottságomat, nagyon szégyelltem volna

aztán megszületett, most már 21 hónapos, annyira de annyira imádom, hogy azt el sem lehet mondani

nincsenek érvek, hogy miért, csak azért mert ő az enyém, az én kicsi fiam, akit az életemnél is jobban szeretek

szeretnék még egy babát, és azt mondhatom, hogy lehet hogy inkább kisfiút megint :)

Jo volt elolvasni a valaszokat mivel engem is nagyon erint a dolog.

Mikor eloszor voltam terhes nagyon nagyon lanyt akartam, lany is lett, csodalatos, gyonyoru imadni valo lany. O most 2 es fel eves. Megint babat varok es nagyon remenykedtem hogy megint lany mivel fiut nagyon nem szerettem volna, nem vagyok egy fius anya, ha az utcan kislanyt latok nagyon megnezem, elmosolyodok olyan edesek, olyan kis okosak de ha fiu babakkal, gyerekekkel talakozok olyan semmi erzesem van, ugy erzem egyformak, nem erzek semmi kulonlegest bennuk. Mikor kiderult hogy fiam lessz most bevallom vegig sirtam hazaig, pedig felkeszitettem lelkileg magam ha megis fiu lessz.. Nagyon rosszul esett. Nem allok anyagilag jol igy nem jon jol hogy mindnebol ami rozsaszin kell fius is, ne is beszelve arrol ami nekem nagyon fontos hogy nagyobb korukban nem lessz olyan kapcsolatuk mint egy lany lannyal..oszinten nem tudnak minden csajos dologrol beszelni (mint pl en a noveremmel akivel mindenrol lehett beszelni, legjobb testverem, legjobb baratnom). Egy lany-fiu testver nem ugy jon ki egymassal.. Ne is beszelve hogy nem talalok egy szep fiu nevet pedig kozeleg a szules. Utalom ezert magam, picit segit amit irtatok, s tudom ha megszuletik ugyanugy szeretni fogom..

Egész fiatalságom alatt azon izgultam,hogy nekem biztosan lányaim lesznek.Valahogy én nagyon fiút szerettem volna mindig is.

Amikor várandós lettem az első babámmal színte tuti voltam benne,hogy kislány.Örültem mert egész életemben ebbe éltem bele magam.

Amikor kimondta a doki, hogy fiú a 12.héten a mennyekbe jártam.Bár furi volt mert hát nem erre készítettem magam.

Csak aztán két hét múlva megváltoztatta a véleményét, közölte, hogy kislány.Egy világ dőlt össze bennem.Annyira rossz érzés volt.De megbarátkoztam a gondolattal.

Aztán 26 hetesen elmentünk 4d-re és kiderült,hogy a mi édes kislányunknak idő közben kukija nőt.:))

Megszületett az én drága fiacskám és azóta imád!!!!!!!

Ezt vedd szó szerint!!!! Imádja a fiú az anyját!

Ez néha már kellemetlen is mert senki más nem létezik a számára csak én!:)

Aztán a második babámat nagyon szerettem volna,ha lánynak születik de nem, kaptam az élettől még egy pasit és most ketten is imádnak.:)

A pocakomban van a harmadik és még nem tudjuk, de szerintem ő is fiúcska lesz.:)

Talán már el sem tudnám képzelni mi lenne ha lány lenne?

Szóval a kicsit kacifántos történetemmel csak azt akarom neked mondani,hogy tulajdonképpen rájöttem ,hogy teljesen mindegy milyen nemű a gyermeked....a gyermeked és azt a rengeteg boldog és szeretetteljes pillanatot amitátélsz majd vele nem befolyásolja,hogy van e neki micsodája vagy nincs!!!!!!!!

Jó egészséget!és

Sok boldogságot hozzá!!!!