Mit teszel, hogy ne őrülj meg?

nekem kellett valami hobbi.. Pl eljártam hastáncolni, éjjelente varrtam a flittereket a ruhámra, aztán egy időben recepteket vagdostam ki újságokból és ragasztgattam fel papírokra. Múltkor iszonyat káosz nap után a lakás romokban volt, az idegeim szintén, csináltam egy üres sarkot az asztalon és nekiálltam dekopázsolni. Nekem egyszerűen kell valami, amire koncentrálhatok...

Amúgy kitartás, a gyerekeim között 1,5 év van, de most hogy mind a kettő kisiskolás, már nagyon jó. 2 év múlva tök jó lesz, tudnak játszani, jobban tudsz közös programot kialakítani.

Nálunk is 16 hó és 3 éves a felállás, ismerem, hogy nem bírnak csöndben maradni, és nem lehet tévézni. Hát a hobbi azért nehéz ügy, mert nincs aki vigyázzon a gyerekekre.

Viccen kívül: ha szekrényt pakolok, jobban érzem magam. Kiszórom a ruhákat, egyéb dolgokat, a gyerekek imádnak turkálni benne, fél nap elmegy. Segítenek mosogatógépet pakolni meg mosógépet.

Mi sokat sétálunk, az segít. Neked a monotónia a bajod, úgy látom. Én bizony bekapcsolom a Dórát (felvételről megy), ha fél óra csöndre vágyom, azt nézik.

Ha megy busz-vonat, elmehettek havi 1* egy közeli városba, a gyerekek ingyen utaznak. Csak úgy, nézelődni, rokont látogatni, másik játszóteret kipróbálni. Utána pár napig nem kívánkozol majd máshová :)

Nekem 2 és 4 évesek.

Én is jó soványra lefogytam, bár én nem szenvedek ezektől a tünetektől.

Viszont a múlt tél nekem is keservesen telt, a gyerekek sokat voltak betegek (szintén a nagy ovis volt), és mi 43m2-en lakunk.

Én elkezdtem tortákat meg sütiket sütni (van sok érdekes recept, ami kevés pénzből is kijön, mert sajnos néhány jó torta 2-3000-ben is benne van, de lehet 600-ból is kihozni, csak keresni kell a recepteket...)

Nem tudom, fiad vagy lányod van, de ha van lányod is, akkor ez még közös móka is lehet.

Továbbá kenyeret/kalácsot/kuglófot, mindenfélét csinálunk.

Mindent lefényképezek, amit egyszer elkészítettem. Így vissza tudom nézni, mi mindent csináltam már.

Férjem azt mondta, hogy a "téli depressziót" ezzel küzdöttem le.

Hát lehet. :o)

Busszal menjetek át a leközelebbi nagy településre. Csavarogjatok, gondolom a picinek még kell vinni babakocsit, én alacsonypadlós buszt szoktam kinézni, hogy ne kelljen másokra várni, hogy vajon segítenek-e. (Bár nekem 1 kisfiam van) Ha nagyon nyűgös, én is benyomom neki a dvd-t, van 2 kedvence, az leköti, amíg pl. letusolok.

Nincs másnak picije az egész településen? Akár babaklub szerűt is szervezhetnétek a védőnővel, gondolom más is unatkozik. Vagy a régi barátnőidet elhívhatod babás kerti partira, pár órára hozzátok a kertbe. Én mostanában az esti lefekvés után szoktam varrni (panelban) nem ébredt még fel rá egyszer sem a kisfiam, most múlt 1,5 éves.

Hát ki vagy merülve, időnként én nekem is ilyen világvége hangulatom szokott lenni. Én is szinte egész nap egyedül vagyok a kisfiammal. Ha szabadnapos a párod, mozdulj ki valahová egy fél napra egyedül, vagy ő vigye el a gyerekeket pár órára, hogy azt csinálj, amit akarsz, vagy épp semmi se!

A válasz írója 87%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 22:56

Egyébként én is azért virrasztok itt még ilyenkor is, mert nincs társaságom, barátnőm, a párom még nem ért haza, ha szóban nem lehet kommunikálni, marad a net. :(

úúú ne már csajok! :)

Leírom a mi esetünket. 5 hónapos és 3,5 éves fiúk anyukája vagyok, 24 évesen. Nem vették fel oviba a nagyot, így hatalmas agytorna őt egész álló nap szórakoztatni. Nagyon kevés vagyok neki, látszik hogy unja magát, az én agyam meg fárad a folyamatos válaszolgatástól az egyre bonyolultabb kérdéseire :)A sulimat fel kellett adnom, mert nem bírom mellettük csinálni így hogy nincs ovi.

A pici eddig jó alvó volt és mintababa, de jött a fogzás...most is jó baba, de éjjel 8x kelek hozzá kb, a nagy mellett a szivacson meg a férjem alszik, mert ő is felébred még hogy rosszat álmodott, stb, fogjuk meg a kezét. A párom 4-kor lép dolgozni, ekkor ugye nincs ki a nagy mellé feküdjön, így ha felkelek a babához, és a nagy is fent van, 2 gyerek között rohngálok egész hajnalban. Ilyen fitten és kipihenten kész öröm a napot elkezdeni, 6 órakor, mert ennél tovább sosem bír aludni a nagy. A párom este 7-re ér haza. Egyetlen barátnőmnek sincs még gyereke, csak nagyon messzinek, így közös babás program szóba se jön senkivel. A barátok-barátnők Pesten, aki helyben az dolgozik, vagy csak szimplán nincs kedve a gyerektársaságban való beszélgetéshez. Szüleim dolgoznak, néha elviszik a nagyot, de ezidő alatt arra van időm, hogy a lakást rendberakjam. itthoni munkám van, netes, napközben erre nincs idő, így este csinálom, hogy még fáradtabb legyek.

Szerencsésebb helyzetben vagyok, mint a kérdező, mert nagyvárosban és annak is a közepén, de zöldövezetben lakunk, így van vagy 5 játszótér, 3 park, meg a pláza, sétálóutca, van hová menni. Nekem a séta a menekülés. Szépen felöltözöm, mivel én is jól lefogytam a fáradtságtól, tudok csinos lenni. pici smink, haj belővés, ezek igénybe vesznek kemény 10 percet, a nap legelején csinálom, míg a nagy a kakaóját issza és mesét néz, a pici meg simán elvan sokáig magában gőgicsélve. Szóval kapjuk magunkat, ki az utcára, útbaejtünk játszóteret, boltot, intézni valót, postát, akármit. Ahhoz vannak szoktatva, hogy alkalmazkodjanak a környezethez, nem hisztizünk, nyivákolunk nyilvános helyen, kibírunk 5 percet a sorban állva, ilyesmi.

Ha rossz az idő, vagy nem mehetünk el otthonról, fotózok. Őket, magamat, magunkat, lakást, tárgyakat, ezután fotoshop :) Próbálom úgy szervezni, hogy mikor a nagy aktív, a kicsi se aludjon, így egyszerre játszom velük, és mikor a nagy kicsit elvan magában, akkor pont alszik a pici, és van időm magamra.

Nagy mumusom a főzés, ezt utálom. a nagyfiam irtó rossz evő, válogatós, miatta kell vagy 2 félét főzni, vagy azt amit ő enne, a pici még nem is kóstolgat, nem tudom akkor mit csinálok.

A mosás, teregetés, ruharendezgetés nagy közös kedvenc dolog, ez kikapcsol, ha hülye napom van és is rámolok :)

Ingyenes telefonunk van (olya díjcsomag, nem részletezem), így kihangosítva eldiskurálok 1-2 olyan barátnővel, akit érdekel mi van velünk, ez egy héten 1-2x van, akkor viszont sokáig. Egyikükkel netes fórumon ismerkedtem meg, mikor hasonlóan éreztem magam, mint a kérdező.

Őszintén bevallom, néha én is kiborulok, de sokkal-sokkal nehezebb volt terhesen 5 órákat sétálni, játszózni, ácsorogni, mindent csinálni 20 kiló plusszal.

Azért írtam az elején, hogy ne már, mert nem szabad belehergelni magatokat a depresszióba! Találj valamit, ami tetszik az életedben, akármit! Eköré építs fel egy saját hobbit, amihez van kedved! Nekem ilyen a büszkeség, hogy hehe 2 gyerek után milyen dögös lettem :))) és jól sminkelhető vagyok, tudok lefosott kilométerkőhöz is hasonlítani az igaz, de egész jó összképet is kihozok magamból ha akarom. Tehát fotózom magam, a párom imádja. A gyerekeket nyilván imádom fényképezni, közben játszunk, énekelünk, nevetünk...a humor sokat segít! Tanulj meg röhögni a hülye helyzeteken, kényszerítsd magad a mosolygásra! Komolyan van ilyen terápia, oda kell állni a tükör elé és vigyorogni mint egy dilinyós. először nehéz, de aztán magától jön és megszokod, hogy a mosoly lesz a természetes arckifejezésed! :)

Kitartást nektek sorstársaim!