Mit teszel, hogy ne őrülj meg?
2 gyerekem van, 1.5 és 3.5 évesek. A nagyobbik már ovis. Én itthon vagyok a picivel, a férjem sokat dolgozik, 3 műszakban, olykor 16 órázik, hétvége, stb...nagyon keveset van itthon. Totál kivagyok már:( A hétköznapok még hagyján, mert akkor délelőtt lazábban elvagyok a picivel, bár a délutánok már húzósabbak, ha a nagy is hazaér az oviból. Egyszerűen semmi kikapcsolódásom. Alvásidőben van hogy a nagy nem alszik, és olyankor már pörög, szófogadatlan, tehát pihenni vagy bármi kikapcsolódást jelentő tevékenységet sem tudok végezni. Ha mindkettő ébren, akkor meg pláne. Játszótér nincs, gyerekek csak az oviban vannak, ez egy ilyen település, ahol szinte csak nyugdíjasok élnek, azoknak van program, találkahely, bármi, a gyerekeknek meg semmi. Hiába megyünk ki az utcára (főút mentén lakunk), vagy sétálunk el más utcába, sehol senki. Barátnők elköltöztek már, de jól is tették. Szomszédunk nincs, csak üres telkek vagy nyaralók. Egy CBA van, semmi egyéb hely. Már teljesen bekattanok, hogy nem tudok sehova elmenni, nincs kihez szólni, stb... Anyukámat hiába kértem, ő ugyan nem vigyáz a gyerekekre havi 1 alkalommal sem. Hiába mondogatom, hogy már fáradt vagyok, idegileg kivagyok, nem hatja meg. Az elmúlt fél évben csontsoványra fogytam,mert már enni sincs kedvem. Tényleg már nagyon kivagyok, és már nincs miből energiát merítenem, hogy türelmes, nyugodt és jókedvű legyek a gyerekekkel. Nem járok fodrászhoz, és egyéb ilyen szépészeti helyekre, nem az én világom, hisz itthon megcsinálok mindent magamnak, mert szakmabeli vagyok.
Nem tudok egy tvműsort megnézni, amikor szeretnék, mert a gyerekek egyből jönnek ugrálni. Egyedül az internet maradt, de már az is csak esténként és már azt is kezdem unni.
Már unom, hogy minden nap ugyanaz a program. Családi kertes házban lakunk, de már elegem van abból is, hogy naponta órákat lent legyünk az udvaron. A gyerekek élvezik, de nekem már nagyon elegem van belőle. Annyira monoton minden nap.
Autónk nincs, nem vagyunk gazdagok, hogy ideoda eljárhassunk.
Te mit teszel, hogy ne golyózz be a 4 fal között?
válasza:esetleg egy normális pótnagyit szerválni a faluból aki szellemileg is a toppon van gyerekszerető.....stb csak épp unatkozik néha odavinni a gyerekeket 1-2 órára.
sok ilyen mami van akinek meg messze vannak az igazi unokái vagy nincsenek is. tudom hogy fura de nálunk is van egy néni akire bármikor rábíznám csak épp nekünk minden klappol nagyi fronton
válasza:Na most jön a lepontozás.
Anno Óbudán a hegyen messze a világtól neveltem a gyerekeim minden segítség nélkül. Bocsánat a férjem amikor otthon volt rengeteget segített ha a kertben nem volt munka. Pelenkát mosni,!!! etetni, takarítani, főzni.
Annyira gyorsan teltek a napok és észre sem vettem már iskolába mentek a gyerekek. Minden percet élveztem amit velük tölthettem. Mindennap tanítottam valami újat nekik. Mindennap felfedeztem valami újat amit fejlődtek. Sütöttünk főztünk, verseltünk, stb. a kicsi a járókából figyelte a dolgokat amíg önállóan nem tudott járni.
Nekem nem hiányzott sem a tv sem a bulizás. Soha nem ültettem a tv elé őket, hogy megszabaduljak tőlük. Gyalog jártunk le nap mint nap a piacra. Eleinte baba kocsival, később ők is gyalogoltak. Biztos szerintetek én egy igénytelen ember vagyok. Most is visszasírom azokat az időket.
Ahogy itt írta egy anyuka, biztos van még ott fiatal anyuka akivel össze lehetne járni. Azt írod csak nyugdíjasok vannak. Én azokkal is eltudnám képzelni, hogy kialakítasz egy jó kapcsolatot hisz nem mind vén és hülye. Vigyázhatna az egyik rendes néni ha össze barátkoztok a gyerekekre. Fiatalabb nyugdíjassal lehet még beszélgetni is vagy sütni tanulni.
A kertben is tudnál virágot ültetni a kisebb járókában a nagyobbal ültetsz. lehet, hogy rád vár egy frankó közösség megszervezése.
válasza: válasza: válasza:Én már nem nagyon tudok mit tenni, hogy ne őrüljek meg. Eleve egy ingerkereső ember vagyok, de most aztán semmi....
Itthon vagyok egész nap a 2 kicsivel (2 éves, 1 hónapos - most mindketten alszanak) :)
Imádom őket, de nem bezárva ide a panelba... Ha legalább lenne udvarunk. Anyukákkal is tudnék barátkozni, de senki nem gyalogol fel szívesen a 4.-re, a 40 m2-es lakásba. Én meg egyedül nem tudom levinni a 2 kicsit. Az én férjem 3 műszakos, most épp délután egykor indul, és este fél11-re ér haza. Addig itt csücsülünk fent. Én már sírva ébredek reggel, napközben is fojtogat a sírás, és este is. És végtelenül elszomorít, hogy számomra megfelelő körülmények hiányában nem tudom kiélvezni ezeket az éveket, amíg "itthon" vagyok. Legalább egy kertünk lenne, ahova ki tudok menni a 2 gyerekkel, vagy ismerősöket hívni én már olyan boldog lennék!! De ez sajnos nem megvalósítható, és már egyre nehezebben veszek erőt a mindennapokhoz. Autónk nekünk sincs, mi sem vagyunk "gazdagok". Hát, velünk ez van.
És te, kedves kérdező, nem fogsz hamarosan visszamenni dolgozni? Van hova menni? Várod már? (Én nem várom).
válasza: válasza:14:37
Igen 18-20 évvel ezelőtt. Már akkor is voltak anyák és nem ősemberként éltek. Képzeld el és jártunk szórakozni rengeteget, nyelveket tanultam, rajzoltam, történelmi kutatásokban vettem részt stb. 17 éves koromtól utaztam, szórakoztam és volt időm megszokni milyen is az a világ. Tudtam, hogy egy ideig nem én leszek a szülés után a leg. ennyi.
Utaztam a szülés előtt is és van amit tudtam utána is csinálni. Volt színes tv, és rengeteg könyvünk, társasunk, Lego, ügyességi játékok, diavetítő és még rengeteg más. Így oly hamar elröppent az a két három év. Mert ugye akkor is mást csináltam mint előtte. Az is egy változás volt. És nagyon tévedsz, hogy csak kézimunkáztunk. Te is írod, hogy önzőbb lett ez a generáció. Talán ez felgyorsult világ a fogyassz, vásárolj, költs menj és rivalizálj tette ilyenné az embereket?
Habár van egy pár anyuka a környezetemben én nem látom őket kiborultnak. Van aki vett egy hordozó kendőt felköti a kicsit, tolja a nagyobbat a kocsiban és irány a környék, a szomszédok, barátok, piac.
Mint itt egy anyuka írja többször is, jó lenne egy kert !!! Ezt már tökéletesen megértem ott a negyediken bezárva nem lehet valami nagy élvezet. Azt gondolom mikor neki is nagyobbak lesznek, és egyiket berakja a babakocsiba nagyobb meg megy a saját lábán már nekik is sokkal könnyebb lesz.
Egyébként én nem is vitázok. Minden ember más. Te így gondolod és elfogadom.
Kizárólag a kérdezőnek szerettem volna a példámon keresztül erőt adni, hogy ne keseredjen el.
válasza: válasza:Ok. Megértelek. Mikor dolgozni kezdtem biztos éreztem így néha én is. Hozzá kellett szoknom, vagy ahogy nőttek könnyebb lett? Nem tudom. A munka kezdés az mindig nehéz.
Viszont lehet, hogy baromság, amit mondok,de írtad "rajzolni, festeni, miniatűröket csináltam kreatív hobbiztam" a 4 évesnek nem lehet ilyeneket mutogatni amikor csinálod. Oda ültetni és vele közösen készíteni valamit? Pár órára nincs nagyi vagy szomszéd fiatalos nagyi aki piti összegért vigyáz rájuk?
És egyáltalán nem hiszem és senki nem mondta, hogy én vagyok a szuper és ti a szar anyák. Szar ez a mai világ ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!