"Örülj, hogy fiú! "?

Szia! Én is ha nem is teljesen...de ebben a cipőben járok.

Mióta az eszemet tudom,teljesen biztos voltam benne, hogy nekem az első babám csakis kislány lehet....

A 19 hetes uh-n 100%-ra megmondták, hogy kisfiú, teljesen sokkolt a dolog :)

De eltelt 20 perc és már rögtön szerelmes lettem az én "kis kukisomba" :)

Van egy barátnőm, akinek nemrég ikrei születtek (kisfiú,kislány), és ő is mindenféle képpen kislányt is szeretett volna, de ő mondta nekem, hogy a fiától teljesen másmilyen szeretetet kap...persze a kislányát is imádja.

Meg ugyebár azt szokták mondani,h a kislányok inkább apásak, örülj neki hogy lesz egy kis szerelmed :)

Boldog babavárást, élvezd ki minden percét, nem mindenki mondhatja el magáról, hogy 40 hétig a nap 24 órájában van benne egy kuki :D

Én eleve mindig fiút szerettem volna, és bejött. :-)

Ránézek, és az apját látom benne, a gyönyörű kék szemeit, a huncut mosolyát, a pici kis izmokat rajta... Egyszerűen ő lett a "kis szerelmem", pedig nem vagyok az az érzelgős fajta.

Ha megnő, akkor ő lesz majd a nagyfiam, akire büszke lehetek, aki majd tőlem kérdezi meg hogy milyen parfümöt vegyen a csajának, akinek majd utálom a barátnőit...már alig várom! :-)))

Hallottad már azt a mondást,hogy:"Anyja fia,apja lánya"?

A fiúk anyásabbak,a lányok apásabbak.(persze ez csak egy általánosítás,és nem minden esetben igaz)

Megértem a csalódottságod,én is lányos anyaként képzeltem el mindig magam.Amikor megtudtam,hogy az első gyermekem fiú lesz,2 hétig nem tértem napirendre felette.Csalódott voltam,még a családban sem volt akkor egy szem fiú sem,ő volt az első.De megszoktam a gondolatot,és utána nagyon örültem.Most 8 éves a fiam,és van egy 4 éves kislányom is,és az az igazság,hogy sokkal jobban kijövök a fiammal.Valahogy jobban megértem,hogy mi jár a fejében.A lánykámmal teljesen más a kapcsolatom,ugyan úgy szeretem őket,és büszke vagyok rájuk,de más miatt.

Szóval ugyan olyan jól ki lehet jönni a fúval is,mint egy kislánnyal.:)

Szia!

Én világ életemben egy kisfiúra vágytam! Van egy csodálatos 2 és fél éves rosszaságom, akit tiszta szívemből imádok! Ő egy igazi kis udvarlós fajta, napjában többször elmondja mennyire szeret, most épp "angyalkámnak" hív. Hogy honnan vette nem tudom:)Ma játék közben rám nézett és azt mondta, hogy csodálatos szemem van, nagyon édes volt.

Sokszor csak odaszalad, hogy vegyem fel, megfogja az arcomat a két kis kezével és "csókot" ad, ahogy ő mondja, ilyenkor teljesen ellágyulok tőle.

Ha ránézek, csak az jut eszembe, hogy mennyire imádom és milyen szerencsés is vagyok, hogy ő az enyém lehet, hogy engem választott édesanyjának!(lehet szentimentálisnak hangzik)

Nem tudom, hogy milyen lehet lányos anyukának lenni, de biztos az is jó, és szeretném egyszer azt is megtudni. Így 3 terhesség és egy megszületett kisfiú után csak azt tudom amúgy mondani, hogy annyira mindegy, milyen nemű, csak legyen egészséges!!!

Boldog babavárást kívánok!

Én is lányt szerettem volna, a férjem fiút. 2-szer azt mondták uh-n, hogy valószínű lány lesz. Örültem nagyon, a férjem nem volt csalódott. Viszont mikor kiderült, hogy tuti fiú, akkor hazaárve még el is pityeredtem. Nagyon lelkifurdalásom volt emiatt, hogy nem örülök ennek. És sokáig kellett szoknom a gondolatot. A boltba is mindig megjegyeztem, hogy mennyivel könnyebb csajos ruhákat kapni, több a választék...

De azóta egy éves a fiam, apa büszkesége, és imádom én is. Jobban örülök annak, hogy fiú, mert nagyon talpraesett, ugyanúgy lehet vagányan öltöztetni (persze nem ez a legfontosabb) és valóban majd nagyobb korában kevésbé kell félteni talán.