Mennyi idő után fogadtatok látogatót?

Őszintén, a kórházban én se vágytam senkire a férjemen kívül. Császáros voltam, nehezen mozogtam, nehezen ment a szoptatás is, és richtig minden egyes nap akkor állított be valaki látogatni, amikor végre elaludt a fiam és én is tudtam (volna) kicsit pihenni. Persze nem zavartam el őket, de akkor és ott a hátam közepére se kívántam a családot (a sajátomat sem, nem csak a férjemét), vállalom.

Onnantól viszont, hogy hazaértünk, nem bántam hogy jöttek. Otthoni környezetben egész más. Nyilván nem én ugráltam körbe őket, hanem a férjem, de nem is várták volna el, inkább küldtek mindig pihenni, hoztak kaját, sütit, kérdezgettek hogy mi kell, miben segítsenek, ilyesmi. Szerintem ez így normális.

Nem olvastam el a válaszokat, ez a saját tapasztalatom csak:

Az első gyerekkel több szükségem lett volna arra, hogy jöjjenek hozzám látogatni és segíteni, mert az első gyerekem hardcore többemberes baba volt és fizikailag is nagyon rottyon voltam a szülés után. Viszont engem csak baxogatni volt képes mindenki, és mivel nem volt semmi tapasztalatom, teljesen kétségbe voltam esve, hogy valamit elcseszek.

Nagyon durván szétcsúsztam emiatt, nagyon megküzdöttem a szülés utáni depresszióval is.

A második gyereknél már voltak normális anyuka barátnőim, de én magam is sokkal magabiztosabb voltam, szóval szemrebbenés nélkül küldtem el mindenkit a gcibe, aki nem volt támogató, aki meg jött, azt szívesen láttam. De vele már nem volt igazán szükségem támogatásra.

Ha van normális rokonod, akiben bízol vagy barátod, akkor fogadhatod, jól tud jönni, még ha most nem is hiszed így. De a károgókra csapd rá az ajtót zokszó nélkül.

Első gyereknél már aznap jött a család, amikor hazaértünk a kórházból - szüleim, anyósèk, testvéreink. Barátok kb 1 hónap után jöttek, felénk ez a szokás. Második gyerkőccel is kb ugyanígy. Persze sétáltunk kb azonnal, ahogy otthon voltunk, úgy találkoztunk a családon kívül mással is.

Én a segítséget mindkétszer elfogadtam, de pl első gyereknél amikor jött a család, mindenki egyszerre tódult oda és 3 órát nálunk voltak. Hát őszintén, nagyon a hátam közepére kívántam már őket 1 óra után. Fájt a gátsebem, ülni is alig tudtam, ömlött belőlem a vér, fájt a mellem. Szóval én úgy vagyok/voltam vele, hogy vendégségbe ne az első pár napban jöjjön senki, ha kíváncsiak ránk nézzenek be, de ha 15 perc után elvonulok a babát szoptatni és pihenünk/alszunk is egyet közben, akkor ne haragudjanak meg aztán.

En 3-4 hetet terveztem latogatok nelkul, na mar az elso heten sikitottam anyamert es anyosomert, hogy jojjenek at 😂😂

De egyebkent legyen ugy, ahogy te akarod, tokmindegy ki mit mond!

Nalunk elfogadtak, amikor annyit mondtunk, hogy majd szolunk, ha johetnek. Nem hataroztunk meg idot elore, csak mi gondoltuk a ferjemmel, hogy 3-4 hetet azert varunk. De nagyon nehez volt nekem az elejen, jolesett a testi-lelki tamogatas a csaladtol is.

Viszont kiemelnem, hogy nekunk jo a kapcsolatunk a szuleinkkel. Nyilvan ha ez maskepp lenne, akkor a hatam kozepere se kivantam volna oket egy viszonylag stresszes, uj helyzetben.

Szoval mindenki csinalja ugy, ahogy neki jo es ezt a rokonsagnak tiszteletben kellene tartani. Ha megsertodnek, nem baj, ugy kell nekik.

Kórházból mikor hazajöttünk pár nap múlva anyósom jött megnézni a babát. Kórházba csak rápillanthatott. 2 hét múlva, meg anyukám jött kicsit segíteni maradt 1,5 hétig. Ő felajánlotta én kértem, mert nagyon rosszul voltam a császár utáni komplikációtól. A bátyámék késöbb jöttek, mikor 4 hónapos volt. Náluk van gyerek és folyton betegek voltak nem akarták, hogy elkapja a pici.

Szerintem itt az a fontos, hogy ti hogy szeretnétek. Persze nem kell extrémen gondolkodni, hogy éjjell nappal folyton ott legyenek, vagy, hogy nem láthajták hónapokig. Ami nektek normális és konfortos.

"Viszont kiemelnem, hogy nekunk jo a kapcsolatunk a szuleinkkel."

Nekem ez annyira hihetetlen. Aki szereti a szüleit, jo a kapcsolat, az pont nem 4 hétre elzárkózni akar tőlük, hanem örül, hogy megosztjatja velük a boldogsagat.

38-as, elso gyermekes szulokent nem tudtuk mire szamitsunk, hogy lesz, ezert volt egy ilyen GONDOLAT, hogy addig talan csak harmasban leszunk.

Aztan nem igy lett, ahogy irtam is. Attol meg az ember szeretheti a szuleit, hogy van egy sajat elkepezelese.

:)

Nem korlátoztam ezt egyiknél sem, igaz, 2009-ben, 2016-ban, és 2018-ban szültem, amikor még nem volt Covid és egyebek, na meg a 2 kisebb nyáron született.

Most decemberre várom a babàt, fokozott elővigyázatosságot (maszk, kézfertőtlenítés)kértem mindenkitől, igaz, már csak a szüleink vannak és az unokatestvéremék.

(A többinél még élt mindkét nagymamám, jöttek ők is akkor.)