Mikor fogadtatok először látogatókat és mennyi időre?
Hatalmas a baráti társaságunk és van egy 3 hetes babánk. Mindenki érdeklődik, hogy mikor jöhetnek és őszintén nem nagyon tudok mit mondani. Örülök, hogy életben tartjuk magunkat egyelőre... belegondolni is rossz, hogy itt egyesével (illetve párosával) megjelennek majd a barátaink. Hiányoznak persze, szívesen láttuk őket mindig is, de most úgy érzem egy darabig nem lesz erre sem idő, sem energia.
Nyilván most még amúgyis nagyon korai, de mi az az időszak, amikor már "elvárható" tőlünk is, hogy látogatókat fogadjunk? Illetve kérdezem inkább úgy, hogy nektek mikortól fért bele?
Rosszul venné ki magát szerintetek, ha szerveznénk házon kívül egy 3-4 órás bababulit, ahova mindenkit meghívunk és egyszerre letudjuk a "vendégjárást"? Minimum 10-12 pár várható, sokan gyerekekkel. Lakásban lakunk, most nem érzem úgy, hogy van energiám arra, hogy itthon fogadjam őket akár páronként, akár tömbösítve az elkövetkezendő időszakban. Nagyon sok alkalom lenne. Szóval mi a jó válasz ilyenkor, egyáltalán a babára nézve mi tekinthető "egészségesnek"?
Szülés után a 4.napon már itthon voltunk. Aznap este a két legjobb barátnőm felugrott a férjeikkel.
Tiz percet kértek csak, hogy láthassák a lányomat.
10 perc múlva el is mentek. A lányom végig ordította a 10 percet. Emlékezetes maradt. 😀.
Többre nem lett volna energiám.
Ahogy te jónak látod, ennek nincs írott szabálya.
Mondjuk ilyen bulit sose tartottam, ahol vendégül kell látni valakit. Pedig nekünk is nagyon nagy a baráti kör.
Szerintem ez csak rajtad áll, amikor te jónak látod csak akkor és olyan formában fogadj bárkit, plusz szerintem mindenki megérti ezt, főleg akinek gyerek van.
Én attól tenném függővé, hogy milyen volt a szülés, milyen állapotban vagyok én, és hogy van-e segítségem, milyen állapotban van a lakás?
Nálunk amúgy a szűk család az első pillanattól jöhetett, a barátok 2 hét után, de hozzátenném hogy nekem nincs is ilyen nagy baráti társaságom és csak rövid látogatást tettek és nekem könnyű szülésem volt, semmi nagy seb/heg, szóval könnyen mozogtam és a lakást is segített anyukám rendben tartani.
Már alapból otthon várt minket a nagy család és jó sok barát amikor hazamentünk.
Én kértem, különben megölt volna a magány és a depresszió.
Tartottunk egy kis bulit, a család pedig még 2 hétig nálunk volt.
Nekem ez kellett, ki tudtam pihenni magam, mert már a szülés előtt is rosszul voltam a gondolattól, hogy a férjem elmegy dolgozni, én meg a négy fal között hallgassam az újszülött ordítását egyedül.
Úgy csináld, ahogy neked jó
Az anyósomék már aznap jöttek, mikor hazamentünk, jóban vagyunk. Anyósom jött is többször az első két hétben segíteni.
A szomszédban lakó barátnőm ugrott át az első héten, a következő héten a másik szomszéd pár, meg sógornőmék. Ezek ilyen rövid látogatások voltak, fél óra-egy óra.
Utána 3 hetes korától jöttek barátok, de mondjuk nálunk nem volt ilyen sok :D
Amikor hazajöttünk, anyósom volt itt, főzött is. Aztán 1 óra múlva ment is haza.
A bátyám ha felénk járt, mindig beugrott pár percekre.
Utána következő hét végén már jött barátnőm. Akkor volt a kisfiam 2 hetes. De ők amúgy öten vannak, de a férje és a középső gyerek otthon maradt, csak a két lányt hozta, ők kevésbé aktívak. :D
Utána héten már volt egy másik közeli barátnőm a párjával, 4 hetesen a keresztapukámék.
Mondjuk nálunk második gyerek, nekem teljesen természetes, hogy a közeli rokonok és barátok jönnek megnézni.
A lányomnál annak idején sokkal rosszabbul viseltem. Akkor tesóm a feleségével és a 2 gyerekkel minden este jöttek. Olyan 6 körül, és fürdetés végéig maradtak. Borzasztó zavaró volt. Aztán szóltunk nekik, hogy nem kéne, nem is jöttek jó darabig, mert megsértődtek.
Most sokkal lazábban kezelem. Szoktunk menni vele fagyizni, voltunk teraszos étteremben, barátnőmékhez át szoktunk menni a szomszédba. Most 5 hetes.
Szerintem ha neked sok lenne, akkor ne fogadj még látogatókat. Majd ha már úgy érzed, biztosabb vagy magadban. Nem könnyű az első pár hét, ezt megérthetik a barátok is.
Akkor fogadj vendéget, vagy rendezz ilyen programot, amikor megfelelőnek látod. Sokféle nő, sokféle szülés, sokféle gyerek van. : D
Nekem a szüleim első naptól jöttek, anyósom az első héttől, a barátokat viszont csak 6 hét után kezdtük el hívni, bár nálunk sem ilyen nagy a társaság.
Én már rendben vagyok fizikailag. Még érzem a gátsebem, de a fáradtság sokkal jelentősebb. Némileg beütött a baby blues is, kb. 3-4 napja tartok ott, hogy talán már nem sírom el magam mindenen. Az érzelmi hullámvasút azért még megvan. Tényleg nem érzem még a késztetést, hogy vendégeket fogadjunk és félek attól is, hogy itt felejtik magukat páran, igen.
A szűk család bármikor jöhet, ők nem vendégek nálunk. Anyukám már a második itthoni napunkon jött főzni, apukám már aznap beugrott 5 percre, amikor hazaértünk. A nagymamám és tesóm is jöttek, de ők önjáróak nálunk és simán elküldenek aludni, hogy majd szólnak, ha cici kell. :) A barátokkal azért ez nem ennyire természetes és tényleg sokan vannak...
A sétához való csatlakozás pl. jó ötlet, a közelebb élőkkel lehet ezt követjük.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!