Azok a 40-es nők, akiknek nincs gyerekük, azok mit csináltak a 20-as, de főleg a 30-as éveikben, de most komolyan?

"hogy jaj én nem adom fel a szingliségem."

Hát, akárkiért én se adnám fel. Mondd, te mikor láttál jó pasit utoljára? Mert én úgy 10 évente látok egyet, akiről aztán kiderül, hogy csak kívülről jó. Huszonévesen még kicsit magasabb volt ez a szám, csakhogy én hiába akartam már akkor is gyereket, nekik eszük ágában nem volt. Mivel nekem nincs spermám, értelemszerűen nem lett, mert azért akkor mégiscsak élt a remény, hogy valahol léteznek még valamirevaló pasik, de mára ez megdőlt. De nem sírok, mert a következő generációnak már nem lesz ilyen gondja. Pár hét múlva megszülöm a tökéletes pasit😁 Apuka nélkül természetesen.

Elvégeztem az egyetemet, dolgoztam, most teljes munkaidő mellett PhD-t csinálok. Emellett zenélek, helyi szinten a városunkban részt veszek karitatív dolgokban. Megismerkedtem a párommal, 8 éve együtt vagyunk.

Egyáltalán nem unatkozom, és nem dobtam ki semmit a kukába. Fokozatosan igyekszem egyre jobb lenni a hivatásomban.

Sosem voltam "bulikirálynő", egyetem alatt sem. Inkább vagyok magamnak való. Egyébként én inkább azt vettem észre, hogy a volt bulikirálynőknek hamarabb lesz gyerekük.

34/N

Mondjuk eleve lekezelő módon van feltéve a kérdés, de azért válaszolok.

Képzeld, 23 éves koromig egyetemre jártam. Utána gondoltam dolgozok pár évet, legyen stabil munkahely, lakás, párkapcsolat, ne csupasz s.ggre jöjjön a gyerek. És vállalom, 25 évesen még marhára nem az járt a fejemben, hogy én már babàzni akarok. Gondoltam 28-30 körül szülök majd. Igen ám, de a párkapcsolatom, ami 25 évesen jónak és stabilnak tűnt, mégse volt az, ott álltam 30 évesen egyedül. Elnézést, ha problémát jelent számodra, hogy úgy gondolom, hála az égnek hogy nem maradtam egyedül egy-két gyerekkel. Aztán új párt találni, nem azonnal szülni egy új kapcsolatba, megint öt év. És már ott voltam 35 éves. Aztán mindenféle problémák, több év, mire összejött a baba. És akkor mivan? Nem dobtam ki semmit, és nem is feeltétlenül csak rajtam múlt. Az jobb lenne, ha a semmire, sz@r kapcsolatba potyogtattam volna pár gyereket?

"Igen, bocsánat, azokra gondoltam nyilván, akik amúgy akarnak/akartak is gyereket."

Vannak, akik akartak, csak nem sikerült, se sok év elment a próbálkozással. És az örökbefogadás sem egy 2 napos procedúra.

"...ezek szerint csak kidobták a kukába [az éveket]."

Nem, sőt: ez idő alatt sok szempontból érettebbek lettek, mint azok, akik ítélkeznek.

Valahol értem a kérdést, csak nem lett jól feltéve.

Nekem volt egy 50 éves kolléganőm, aki soha nem volt férjnél, és egy háromgyerekes pasival élt együtt már vagy 15 éve. Mindenkire köpködött, akinek gyereke volt. Folyamatosan ki volt akadva, hogy az ő adójából finanszírozzák az ingyen tankönyvet, a gyerekek taníttatását, stb.

Egyszer már nem álltam meg, megkérdeztem tőle, hogy őt mi tartotta vissza, hogy szüljön?! Azt mondta, hogy az anyjának nem akart szülni. Hát, én sem anyámnak szültem.

Szóval szerintem sokan nem találják meg azt a férfit, akivel közösen gyermeket tudnának vállalni. Vagy úgy gondolják, hogy még várnak, mert még anyagilag nem állnak úgy. Aztán sokan 30-35 felé jönnek rá, hogy most meg már nem olyan könnyű teherbe esni.

Én egyébként 31 évesen szültem, én szerettem volna előbb. De én is az egyetem után szakítottam a vőlegényemmel, és utána már nem volt egyszerű párt találni.

Semmi közöd!

Ki vagy te hogy kerdore vonj barkit is!