Azok a 40-es nők, akiknek nincs gyerekük, azok mit csináltak a 20-as, de főleg a 30-as éveikben, de most komolyan?

"de most komolyan?"

Ez szerintem nem jó szándékú, megértő kérdés, hanem szemrehányás.

40 vagyok, van gyerekem, de még véletlenül se róluk szólt az elmúlt 20 évem, ugyanis csak 8 éve vagyok anya.

Egyébként meg nagyon könnyen el tud csúszni a dolog, nem kell itt bunkózni.

Barátnőim példái:

20-as éveinkben PONT ugyanazt csináltuk mindannyian.

Tanultunk, szórakoztunk, ismerkedtünk, utaztunk. Egy barátnőm lett csak anya huszonévesen.

30-asként változott csak az "utunk".

20 évesen több barátnőm is hosszú tartósnak ígérkező párkapcsolatban volt, akikkel gyereket is terveztek, de nem mindegyik kapcsolat maradt meg addig.

És bizony, ha 30-asként leszel hirtelen szingli, nehezebben megy minden.

Több barátnőmnél itt bukott el. Ők akartak gyereket, de a pasi nem, vagy nem tőlük, új tartós kapcsolatot meg nem talált. Végül elengedte a gyerekvállalást.

Van olyan barátnőm is, aki sajnos beteg lett, nem lehetett gyereke.

Meg van, aki szándékosan választott más utat. Ezzel simcs baj, legalább nála döntés a gyerektelenség, nem szomorú téma, hogy akart de nem lehetett.

Attól, mert te lepetéztél 16-18 évesen, attól nem kell mást fikázni. Mondom ezt úgy, hogy én 26 évesen lettem anya az iskola elvégzése után és még így is korainak éreztem.

Nem mindenki gondolkozik a fajfentartás szintjén.

Hihetetlennek tűnik, de a gyereken kívűl nekem is van saját életem, elfoglaltságaim és hobbim, nem telik az egész napom ősanyáskodással (mert nem vagyok az szerencsére).

Egy barátnőm a huszas èvei elején összejött egy pasival. Kezdetben albérletben éltek, oda nem akart a pasi gyereket, gyűjtsenek lakásra. Meglett a lakás, át kéne alakítani. Meglett az átalakítás, vállalkozni kellene. Meglett a vállalkozás, azt fel kell futtatni. Jól ment a vállalkozás, végre van pénz utazni, használják ki, gyerekkel úgyse mennek majd. Megvolt az is, de a pasi megint talált kifogást, miért ne legyen se esküvő, se gyerek. Majd 15 év után benyögte, hogy ő nem is akar gyereket. Szétmentek, a csajnak 37 évesen volt egy fél lakásnyi pénze, egy autója, némi tartaléka, és egy haldokló rákos apja, akit ápolhatott, közben jött a covid, amikor esély nem volt ismerkedni.

Akkor engedte el azt, hogy ő valaha szüljön.

Másik ismerős 7 éve lombikozik, egy se jött össze. 30 éves kor alatt nem vizsgálták, korai petefészek kimerülés a baj. Ha az első év után kivizsgálják, akkor már simán anya lenne, de huszonévesen elküldték, mondván van ideje mèg, fiatal. Most petesejt donációra várnak.

Rengetedmg ilyen történetet hallok másoktól is

Én akartam gyereket. Nagyon korán nagyon szerelmes lettem valakibe, és akkor persze még nem volt téma sem az esküvő sem a gyerek. Aztán kapott egy egyetemi ösztöndíjat egy évre, persze, mondtam, menjen, kibírjuk... Aztán nyalogattam a sebeimet, utána meg nem találtam olyat, aki iránt hasonlóan éreztem volna.

Még nem voltam 35, amikor meg már azt éreztem, hogy kb. óvodás korú gyerekeimnek kellene már lennie, és ilyen "későn" én már nem is akarok belevágni ebbe.