Azok a 40-es nők, akiknek nincs gyerekük, azok mit csináltak a 20-as, de főleg a 30-as éveikben, de most komolyan?

Cipőt kötöttek, abroszt vasaltak, recepteket fénymásoltak és szúnyogcsípéseket vakargattak. Ezekkel csak úgy repül az idő ám.

Muszáj mindenkinek szülnie?

Éltek?

Nem minden nő leghőbb vágya, hogy gyereke legyen.

A nővérem például évekig külföldet járta. Egyik országban dolgozott, bulizott, barátkozott néhány évig, aztán másik országban, hazajött néhány évre, ment megint külföldre.

Emellett bejárta szinte egész Európát.

Ő kóborló típus, megőrülne 1-2-3 visító gyerek mellett bezárva a panelba.

Ettől függetlenül szívesen vigyáz néhanapján a barátnője gyerekeire, de sajátra már nem vágyik.

Olyanok is vannak, akik vágytak babára, de sem inszeminációval, sem lombikkal nem sikerült. Sok-sok évük eltelt ezzel, aztán sok évük eltelt azzal, hogy lelkileg feldolgozzák ezt, miközben élték a mindennapokat.

Kedves Kérdező! Nem csak az általad elképzelt ideális életek léteznek.

20-as évek: Nagyrészt tanulással, kisebb részben álláskereséssel teltek.

30-as évek:

Ez bonyolultabb. Volt tanulás, álláskeresés, aztán gyász, per, közben felvettek egy helyre dolgozni, onnan elküldtek, de nem sokkal később találtam egy munkát. Kijövetel a válságból.

A testvérem 33 évesen végzett a képzésével - idegsebész, elöször orvosi egyetem, aztán rezidensképzés, majd megfelelö klinika megtalálása, oda bedoglozni magát.

Ebbe még véletlen sem fért volna bele egy vagy több gyerek!