Vállaljam apa nélkül?

Nem akarnám, hogy egy mérgező emberrel a gyerek miatt össze legyek kötve évtizedekig.

Egy kolléganőm bevállalta, mert benne volt a korban, utolsó esélye a gyerekre. Nem egyszer rendőrt is kellett hívni az ex miatt, ment a se veled, se nélküled is...

Leirhattad volna hány éves vagy, adottak e körülmények, el tudod e látni egyedül, egyáltalán szeretnel e gyereket. Bár gondolom akartal, azért nem védekeztetek.

Én, ha lenne saját lakásom, biztos munkahelyem, akkor bevallalnam, az biztos. Elvetetni és orokbeadni sem lennék képes. Ha meg nem adottak a körülmények, akkor védekezek, hogy ne legyek terhes.

De ne a gyakori népe dontson helyetted.

Azért olyan könnyen mondjátok oda néhányan, hogy tartsa meg, mert már egy élő baba, stb., miközben semmit nem tudunk a kérdező körülményeiről.

Merthogy egy élő babának a következő 20 évben tetőt kell a feje fölé biztosítani, etetni, ruháztatni, rezsijét, iskolás dolgait fizetni és ez a minimum. És ezt akkor is tudni kell finanszírozni, ha a kérdezőnek megszűnik a munkahelye akármiért, mert csődbe megy, mert a közösségbe kerülő gyerek folyton beteg és nem tolerálják az állandó táppénzt, mert neki cdak olyan munka felel meg, ahol tudja hozni-vinni a gyereket és így tovább.

Ha nem támogatja sem a pasija, sem a családja, az nagyon necces, mert akkor ki segíti, ha valami gond üt be?

Nem. A gyereknek sem jó, ha apa nélkül nő fel. Nyilván amúgy is sok a válás, de itt már az elejétől kezdve esélye sincs rá. Én 26 évesen 3 évessel maradtam egyedül, akit imádok, de borzasztóan nehéz volt egyedülállóként, még úgy is, hogy az apja amikor ideje volt kivette a részét pl.oviba vitte és tartásdíjat is fizeti.

Fiatal voltam még, a mindennapi gondok mellett egy idő után nagyon magányos is lettem, csak a gyerek és a munka tette ki az életem. Hiányzott, hogy legyen egy társam és nem a szex miatt (arra könnyen talál ember, ha akar), kisgyerekkel nagyon nehéz új párt találni.

Borzasztó érzés volt amikor ketten mentünk strandra, állatkertbe és mindenhol családok voltak én meg nem tudtam neki megadni ezt.

Ne akarj egyedülálló anya lenni.

Attol is fugg, hany eves vagy.

En hasonloan jartam, de mivel 34 voltam, es mindig is szerettem volna gyereket, vallaltam.

Nagyon orulok, hogy igy dontottem, hiszen mar nem volt mire varnom, plane 4-es stadiumu endometriozissal amivel a nok 99 %-a meddo.

Faktor meg, hogy van- e biztos vegzettseged amivel barmikor talalsz munkat ( orok munkakorok mint tanar, orvos, nover, sofor -ezek mindig kelleni fognak ).

Van -e megoldott lakhatasod.

Nekem nem volt csaladi segitsegem, nulla, zero, anelkul is meg lehet oldani.

Jo, ha vannak jo baratok legalabb.

Sok tényezős a dolog. Nagyon nehéz a gyermeknevelés, mentálisan főleg az első években, majd anyagilag és mindenhogy. Egyedülálló anyának, segítség nélkül nincs olyan, hogy "beteg vagyok, kimerültem, átadom a gyereket kicsit valakinek". Ez így nem hangzik durván, de amikor hetek óta nem aludtál és egy hányós hasmenős vírus közepén is menni kell a gyerekkel, kelni kell hozzá, stb., akkor azért mindent is átgondol újra hatszor az ember az életében. Elképesztő fárasztó.

Ha benne lennék a korban és minden más adott lenne (anyagi, egzisztenciális háttér) és apukát kitudnám zárni, akkor TALÁN elgondolkoznék azon, hogy megtartom. Ha ezek közül valamelyik nincs meg/nem működik, akkor biztosan nem. Az alapból fárasztó feladat mellé nem hiányzik még az állandó huzavona apukával, vagy az agyalás, hogy mit eszünk hó közepén már.