Van itt olyan, aki apa nélkül nőtt fel (pici korában elhagyott)?

Igen.

Engem sem keresett apám,bár a kötelező gyerektartást fizette.

Talán 10 éves korom körül érdekelt utoljára,hogy miért nem.

44 éves leszek idén.

Igen.

De ő már meghalt.

Szerintem vedd fel vele a kapcsolatot, amíg él..!

Minket is elhagyott apám ,az alkoholt választotta a családja helyett. Bár visszagondolva jobb is ,mert ha ivott egy agressszív kötekedő undorító emberrè változott. Ès sajnos mindíg minden nap ivott.

Anyám második fèrje vagyis a mostoha apám is lelèpett 13èves koromban ,Túl sokat veszekedtek ,ès a szomszèd kiscsajjal lelèpett.

Belegondolni sem szoktam ,mert nem jó èrzès hogy kèt apa is ott hagyott.

A negatív tapasztalat is tapasztalat. Rájöttem hogyan nem szabad èlni!

Sajnos ebből ès hasonló gondokból akadóan (pl barátnőm elhitette 23èves koromban,hogy gyereket vár tőllem ,majd kiderült 3 hónapra hogy viszonyt folytat egy másik hapsival majd kèsőbb oda is költözött... Volt nagy perpatvar. ,bár ez nem tartozik a kèrdèshez.

Majd kèsöbb felkeresett a vèrszerinti apám újranősült pusztán èrdekböl,mai napig nem tette le az italt ennek már majd 40 ève.

Beteg ember ,Nem túl bizalmas viszonyban vagyunk.

Nagy háza van alig bírja fönntartani ,lakás gondunk volt gondoltam szóbahozom a felsőszintet ès rendbeteszem. aztán odaköltözök párommal,hiszen rámmaradt megboldogult anyám rèsze abból a házból. Hiszen külön bejárós.

Az elveszett èvek hátha bepótolhatóak.

Akkor lökött el apám magától másodjára is ,hogy ŐT ZAVARNÁ HA ODAKÖLTÖZNÈK

(Megjegyzem hajón dolgozunk havi 5-napot vagyunk otthon)

Nekem ezen traumák miatt nem is lett gyerekem.

"Itt a vège pont.

Nekem sem volt apám.

Soha nem élt velünk.

Egyszer, 4-5 éves koromban meglátogatott, de nekem idegen volt.

Küldtem neki meghívót a diplomaátadómra, majd a doktorrá avatásomra, de nem jött el.

Lehet, hogy a felesége nem engedte, nem tudom. Talán meg sem kapta a levelemet, nem adta oda neki a felesége.

Egyszer felhívtam más néven, csak hogy tudjam, milyen a hangja.

Már 15 éve meghalt.

Nem hagyott rám semmit (nyilván), és soha nem fogok már beszélni vele.

Azóta nekem is van már két fiam, én igyekszem jobb apa lenni, mint amilyen apám nekem volt. Illetve nem volt.

Szerintem is jobban jársz!

Az enyèm felhív nèha ,de hogy minek azt nem tudom!

Csak sajnáltatja magát ès elmondja a baját nyűgjèt milye fáj stb ,hogy neki milyen nehéz volt az èlet majd nyűglődik egyet ès szinte rámteszi a telefont... (Montam neki ezèrt inkább ne hívjon fel)

Nem ismer ès nem is akar megismerni. Nem èrti milyen ember lettem.

Megbèlyegeztek ,hogy èn mivel anyámmal maradtam ès nem voltam èltanuló egy műveletlen tanulatlan csöves büdös haszontalan drogos bánat lehettem.

Valójában pedig kitanultam amit csak lehetett gyakorlatilag mindenre van jogosítványom ami gurul úszik vagy rakodik. 10ève nyugaton dolgozunk párommal ,Vállságban összehoztunk egy modern kis farmot ,ès szèpen tisztán kiegyensúlyozottan èlünk.

Apámèk meg ott tartanak hogy biztos vettem az engedèlyeimet, mert èn nem lehetek rendes ember... Nem tűnik fel nekik az se hogy pár èves luxusautóval járok arra ha valami dolgom van.

Közben meg apámèk vannak már lecsúszva az átlagalatti szintre. Azèrt 40 èv alkoholizálás is nyomot hagy az emberen.

Bocs hogy ilyen hosszan.....

Mindenesetre akihez így állt az apja ,szarjon rá ,jobban jár!