Vállaljam apa nélkül?

Van véleményem, de most komolyan azt akarod, hogy mi viseljük a terhét, ha elveteted?

Mellesleg örökbe is lehet adni.

Rengeteg kerdes merült fel bennem:

Hany eves vagy, elsö gyerek, egyedül elsz-vagy kivel, van munkahelyed- fix beveteled, lenne segitseged, egeszsegügyi allapotot rendben van, van alapbetegseged.

A döntest neked kell meghoznod, de nagyon alaposan merlegelni. Ha megtartod, a volt paroddal egy egesz eletre kontaktban maradtok.

Tanacsot adni nem tudok, mert foglalmam sincs mit tennek egy ilyen helyzetben. Felelössegteljes döntes.

Pro:

- mégis csak a gyermeked

- ő aztán nem tehet semmiről

- ha anyagilag be tudod vállalni, de elveteted, egyész életedre lelkiismeret furdalásod lesz

Kontra:

- egész életedre össze leszek kötve a pasassal a gyerek miatt

- akarod-e, hogy ez a jómadár legyen a gyermeked apja? Nem csak téged, de a gyereket is "mérgezni" fogja, amíg csak él

- valszeg soha egy fillért nemkapsz majd tőle, neked kell mindent előteremtened a gyerek számára

- lehet, hogy a családod sem fog támogatni, ha bevállalod (anyám így járt, nagyanyám a drága utcára tette, mikor kiderült, hogy várandós)

Illetve van egy csomó tényező, amit nem írtál le, amit csak te tudsz. Mérlegelj alaposan és úgy dönts. Ezt a döntést senki nem hozhatja meg helyetted és a következményekkel is neked kell együtt élned, bárhogy döntesz is. Legyél nagyon alapos, mielőtt döntesz, mert egyiket sem vonhatod vissza. Ne az legyen később, hogy meggondolod magad, de már nincs visszaút.

Nem könnyű döntés. Kitartást!

Nagyon sok részlet fontos még a leírtakon kívül, minden helyzet más, az én sztorim:

Hasonló szituban vállaltam egyedül, de ezek szóltak mellette:

-volt pénzem saját lakásra (meg másra is bőven)

-tudtam, hogy édesanyám és barátnőm támogat mindenben, amíg és amiben tudnak

-35 éves voltam, egy vetélés után, valószínűleg "utolsó esély" volt, nagyon vágytam a babára

Az apuka nálunk tud róla, kis harc árán apaságit is tett (más okból muszáj volt), de anyagi támogatást nem kértem tőle.

Meglepően jó most a viszonyunk, nem beszélünk sűrűn, a gyereket is inkább képen látja, de ha kell valami (pl. külföldi nyaraláshoz nyilatkozat), akkor nagyon segítőkész.

Most 21 hónapos a kisfiú, a legjobb döntésnek tűnik egyelőre, amit hoztam, remélem ez így is marad.

Sajnos boldognak tűnő kapcsolatban is meghülyülhet az egyik fél, persze tudom, hogy itt már az az alapfelállás, hogy mérgező volt a kapcsolat, de sajnos sosincs garancia semmire.

Döntened neked kell, sok sikert hozzá, sehogy sem lesz egyszerű...