Kutya és baba egy lakásban?

Ezt csak az ellenzi akinek nincs kutyája vagy soha nem is volt!!De azt nem is értem miért szól hozzá, ha nincs semmilyen tapasztalata.

Azt hiszem a mi esetünk viszi a pálmát mert nálunk 4 kutya van. Nem 3 hanem egyenként 30 kg-ak, mind boxer. A szivem szakadna meg ha mind a 4-től azért kéne megvállnunk mert levegő utján valamit elkaphat a baba. Nevetséges és hülyeség is. Ennyi erővel az utcán sétáláskor is elkaphat valamit. Csak ugy megjegyzem hogy a macskák sokkal veszélyesebbek, sokkal több betegséget terjesztenek. Nem véletlenül oltják be még a kutyákat is ellenük. A palotapincsi viszont tényleg igényes kutya, tényleg naponta kell ápolni a szőrét. Nálunk is néha bejöhetnek a kutyák, de igyekszek őket a szobán kivül tartani. Ha meglesz a baba akkor tuti nem jöhetnek majd be amig pici, max a lépcső alá ahol hidegbe szoktak aludni. Mert ugye a boxer fázós fajta. A te esetedben szerintem abszolut feleslegesen aggódtok, hisz a pici nem fog vele érintkezni de még csak nem is lesz olyan helyen ahol a kutya is megfordult. Akkor miről beszélünk? Egy panelházba is azért kérnéd meg a szomszédot hogy váljon meg a kutyájátol mert a lépcsőházon a kutyája is átmegy? Szerintem ahogy leírtad ez a legjobb hasonlat.Felesleges ezen parázni.

Persze van akinek a gyereke kutya mellett megbetegedett, de ahol nincs kutya ott nem betegszenek meg a gyerekek????

(Egyébként pedig meg lehet nézni minden olyan gyereket, aki mellett nincs semmilyen állat, tiszta tápos az összes, nincs megfelelő immunrendszerük!).

Hát anyukám ezt kikérem magamnak. Az én gyerekem nem tápos meg egészséges is képzeld nincs kutyánk!! Csak macskánk.

Tegnapi 13:13-AS AZÉRT TUDJAD MÁR MIT BESZÉLSZ!!!!!!!

Mi az hogy annak a gyereke tápos akinek nincs kutyája?

Nekünk sincs és azt nem mondom hogy nem is lesz,de ennek ellenére egészséges és köszönjük jól vagyunk.

Van aki úgy gondolja hogy kutya,macska nem való egy lakásba gyerekkel van aki úgy gondolja hogy igen.Én nem vetem meg azokat sem,de ha én emígy gondolom akkor ne legyen már azért tápos az én fiam oké?!

Szerintem nem kéne általánosítani.A "táposság" ahogy te írod amúgy meg nem csupán azért fog kialakulni mert épp nem egy állattal élünk/él (a gyerek) együtt egy lakásban hanem szerintem több más dologból.Na mindegy,ebbe mélyebben most nem akarok belemenni.

Úgyhogy légyszives ne sértegess másokat!!

Én sem mondom azok gyerekére hogy koszos,büdös,kutya-macskaszőrös akik tartanak bent állatot mert esetleg lehet láttam ilyet.

Vagy mondjam?"különben meg akik tartanak bent vagy akár kint állatot azok a gyerekek büdösek és ápolatlanok,szőrösek,és kitudja milyen betegséget,fertőzést hordanak"!

Arra hogy nem kéne más gyerekét táposnak hívni!!!!!

Csak arra képzeld!!!

Szerinem ez személyes döntés, mint kinek milyen pasi tetszik, vagy épp ki milyen környezetben nőtt fel.

2005ig nem tudtam volna elképzelni, hogy én valaha is állatot fogok lakásban tartani, de kaptam egy kiskutyát tél derekán. Nem volt szivem kint hagyni, és épp elégé magam altt is voltam, hogy közelembe tudjam. Édesapám elötte nem sokkal halt meg, a házasságom romokban, család szétesve, szóval minden összedölt.

Az a kicsi teremtés annyi szertetet hozzott, hogy csak ámultam. Én voltam a mindene, aztán megbetegedett és napokon át küzdöttünk az állatorvossal az életéért. Húslevest adagoltam cseppenként, injekciót adtam neki, pedig azt hittem erre nem leszek képes és túlélte.

Olyan szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, hogy nem volt kérdés ő mindig is része lesz az életemnek, és mindent megteszek érte. A házasságom összedölt, majd a kiskutya révén jött egy új, nagy szerelem, és őt is hasonlóan megváltoztatta:-)

A kiskutyám hozta ki édesanyámat a depresszióból mikor nem tudta feldolgozni édesapám halálát. Játszott vele, bújt hozzá, vigasztalta ha elszomorodott,... vele volt akkor is mikor én nem tudtam. Vele volt mikor anyu szivrohamot kapott és meghalt. Én nem értem haza időbe, de a kiskutyám ott volt és rohant elém, hogy baj van:-(

Majd terhes lettem és érezte valami megváltozik, bújt hozzám és szinte az árnyékom lett. A kicsit az elejétől féltette óvta, és ha bukott a kicsi jött ment, hogy vegyük észre be kell menni hozzá, mert baj van, vagy nemes egyszerűséggel az ágy mellé ült 10 percel korábban és nem mozdult el addig amíg a kicsi nem bukott és be nem mentünk. Azóta is óvja, finoman játszik vele, örömmel rohan hozzá, óvatosan veszi ki a kicsi kezéből a jutalom falatokat,....

Szerintem mindenkinek a szivére kellene hallgatni. Kis koromban kutyával játszottunk az udvaron, tyukok között kódorogtunk, libák elöl futottunk, lovagolni játunk, sőt volt egy lovam, akivel még együtt is aludtam, és nem volt bajom, nem vagyok allergiás, stb.

Sok tényezőtől függ hogy kire hogyan hat egy állat, és ki miért lesz beteg, allergiás. Gének, immunrendszer, környezeti hatások,.... de könyörgöm ne általánosítsatok.

Mi úgy döntöttünk hogy a kislányunknak lehetőséget adunk arra, hogy megismerje az állatoka, a törődést, a gondokat, a fegyelmet, a játékot, és tanuljon TOLERANCIÁT, mert hát az állatok esetében szerintem az a legnagyszerűbb dolog amit megtanítanak nekünk, hogy tolaránsak legyünk a másságukkal.

Aki állatokat akar tartani szive jogy, de ha kételyed támad ne tedd, mert az állatok úgy is megérzik és nem lesz nyugalmas a viszonyotok.

Aki ellenzi tegye, de hagyjuk meg az örömet azoknak akik nem így éreznek!

TOLERANCIA!!!!!!!