Védekeztünk, még is teherbe esett a párom. Nem szeretnék gyereket, de meg akarja tartani, mit lehetne tenni?

#29: Ha én olyan nő vagyok, aki úgy megy bele egy párkapcsolatba, hogy nem akar gyereket, amiben megállapodnak a párjával és védekezik is, akkor nem tartom meg a besikerült gyereket csak azért is. Lesz, ami lesz. És miért nem köttete el magát a nő jelen esetben? Ha már hisztikézünk...

Továbbra is áll a kérdés, ugye még nem volt olyan kapcsolatod, amiben jelen volt a bizalom? Ha megállapodunk valami nagy horderejű dologban, mint védekezés, vagy gyerekvállalás, akkor ahhoz tartjuk magunkat?

És miért nem köttete el magát a nő jelen esetben?

3 vérszerinti gyermek vagy 40 éves kor után kötnek el, vonatkozik ez nőre és férfira is.

Azok, akik folyton az elköttetést javasolják, magukat is elköttetnék? Azért az nem egy olyan vidám dolog ám...

N

31es itt a pasi hisztikézik, a nő vállalja a felelősséget a tetteiért amit a pasi nem akar.

Azok, akik folyton az elköttetést javasolják, magukat is elköttetnék? Azért az nem egy olyan vidám dolog ám...

Ja mert az abortusz csupa móka kacagás igaz?

#36: A nő vállalja a következményeket? Az nem a következmények vállalása, hogy a korábbi megállapodással ellentétesen cselekszik. A következmények vállalása, az, hogy ha nem akarunk gyereket, akkor megteszünk érte mindent, hogy ne legyen. Vagy ha akarunk, de szétmegyünk, akkor gondoskodunk a gyerekről a továbbiakban is, annak ellenére, hogy a másik szülőtől elhatárolódunk

#35 választ nem én írtam...

#31

A saját csapdádba estél.

"de én nem szeretnék gyereket, soha az életemben"

Egy nő alapból akar gyereket, ez beléjük van kódolva. Vannak olyan nők, akik azt mondják, hogy nem akarnak, ott sérült a kód, de közülük is vannak olyanok, akik később akarnak, vagy idősebb nők, akik már nem is akarnak. A b.nőd vagy neked akart megfelelni évekkel ezelőtt, amikor megbeszéltétek, hogy egyikőtök se szeretne gyereket, vagy akkor MÉG nem akart, de az évek alatt -mindenféle behatás miatt- változott az álláspontja, és most mivel teherbe esett, most már ő diktál.

Biztos ismered azt, amikor meghívnak egy házibuliba, és nincs is kedved menni, de végül olyan jól sül el a buli, hogy azt mondod utána, hogy kár lett volna kihagyni. Fogd így fel, és engedd, hadd sodorjon az ár, és belenősz a feladatba, és szeretni fogod a gyerekedet is. Az emberek változnak, te is fogsz. Másik megoldás az, hogy lelépsz, és eltűnsz, és reméled, hogy nem fognak megtalálni. A gyerek ettől még megszülethet, és lesz egy olyan apja, akit nem ismer, és rossz esetben gyűlöl is, amiért ezt tette.

Életemben nem hallottam még ennél nagyobb baromságot, mint hogy minden nő akar gyereket, aki esetleg nem az majd úgyis akarni fog, illetve hogy valaki egy hétvégi bulihoz hasonlítja valaki a gyerekvállalást.🤦🏻‍♀️

Először is: mi nők sem vagyunk robotok, hogy márpedig igen is belénk van kódolva, hogy akarnunk kell gyereket és kész. Egyáltalán nem igaz, hogy mindenki akar, sőt! Manapság egyre több nő vállalja fel, hogy kicsit sem vágyik gyerekre és soha nem is akar. Nincs velük semmi baj, sem “sérülés” meg egyéb baromság. Szívük-joguk úgy élni, ahogy nekik ez megfelel.

A házibulis példa pedig annyira abszurd és egyben félelmetesen szomorú is, hogy arra szavak nincsenek. Hogy a francba lehet egy alaphangon is 18 éven át tartó (de inkább tovább) felelősségvállalást összehasonlítani egy bulikával, amibe ugyan nem volt kedved elmenni, de aztán mégis csak elmentél?! Én ismerem ezt a szitut és többségében be is igazolódott, hogy nem véletlen nem akartam menni, végül jól meg is bántam, hogy nem inkább otthon pihentem. Aztán ha a kérdező a gyerekkel lesz ugyanígy?? Leírta, hogy nem akar gyereket soha, mi az hogy engedje, hogy “sodorja az ár”?? Nem egy plüssmaciról van szó, akit ha megunsz, bevágsz egy sarokba! Semmiféle garancia nincs arra, hogy majd a kérdező biztosan szeretni fogja a gyereket, sőt… Több hasonló helyzetbe került férfit is ismerek, a legkevésbé sem enyhültek meg és a gyerekre éppenséggel pont úgy tekintenek nagyjából, mint az életük “tönkretevőjére”. Főleg ahol végül kiderült, hogy a kedves hölgyike direkt nem szedte be a gyógyszert. Egyáltalán nem törvényszerű, hogy amint megszületik egy eleve nem kívánt, nem akart, nem tervezett gyerek, majd apuka 180 fokos fordulatot vesz és annak ellenére, hogy az életben nem akart gyereket hirtelen imádni fogja és minden happy lesz. Ez nem holmi mesevilág, ez a kőkemény valóság. Senkire nem lehet gyereket erőltetni, ennyi.

Három helyen nem áll meg az érvelés.

Az első, hogy a védekezés nem páronként értendő, hanem személyenként. Te nem adhatod át a saját védekezêsed felelősségét a másiknak, akkor se, ha az olyan hülye, hogy önként vállalja. Az egy biztonsági kötél, kikötheted magad a szakadék szélén, vagy foathatod a pároddal a kötelet, de utána nem okolhatod őt, hogy lezuhantál, mert nem volt elég erős, hogy megtartson, pedig állította, hogy megtart. Ilyenkor csak magadat okolhatod. Volt gumi a farkadon? Nem? Akkor a te hibád, mert nem védekeztél, másra hárították a saját felelősséged és most szívsz miatta.

Második, hogy a védekezésnél nem a párunkban, hanem az eszközben! Nem bízunk. Tehát ha a páromon gumi van, én nem azért rakatok fel spirált, mert biztos bénán húzta fel, hogy teherbe ejtsen, hanem mert véletlenek lehetnek! Ugyanúgy, ha én gyógyszert szedek, nem fogom a személyem elleni támadásnak felfogni, ha gumit húz! Tudom, hogy a véletlenek elkerülése miatt teszi. Továbbá minden fogamzásgátló módszer szívás EGY kicsit! Arra van, hogy a nagyobb szívást elkerüljük, ez igazán nem nagy ár érte. Nekem sem a legnyerőbb gumiban dugni, de jobban érzem magam a biztonság tudatától.

A harmadik, hogy azt hiszitek az érzéseket be lehet ígérni, és azok állandóak bármilyen ismeretlen helyzetben is. Nem lehet. Aki az elején azt mondja nem akar gyereket, ez változhat akár magától, akár valami hatására. Ilyet nem lehet beígérni, nem lehet elvárni. Ezek érzések, helyzetfüggőek, nem tudhatod, mit fogsz érezni egy elképzelt helyzetben, amihez még sosem volt szerencséd. Az a normális, ha az érzések, gondatok helyzetfüggően változnak, alakulnak!

Ha ezt sikerülne felfogni, mindenki vêdekezne normálisan. Nem páronként, hanem egyénenként!

Nem érzed katonaságnak, hogyha megkérdezném a kérdezőt, hogy "Te mit tettél azért, hogy ne legyen gyereked?" Azt mondaná "a párom védekezett csak"

Értem, szerelmes vagy, átmosták az agyad, hogy te jófej vagy, ha a másik helyett bevállalod q foggátlót ês viseled a felelősségét önként és dalolva, de ez kihasználás akkor is, ha nem érzed, hogy az, nem a szerelmed bizonyítéka.