Dohanyosok! Hogy szoktatok le mikor megtudtatok hogy babát vartok?

Októberben tudtam meg hogy terhes vagyok. Október elején volt szívhang is, minden szuper volt

Én is dohányoztam mellette. Napi 5 szálat kB plusz kávé reggel stb

Majd október végén a következő vizsgálaton már nem volt szívhang, megállt a baba a fejlődésben. November 2.án vetéltem el otthon.

Magamat hibáztattam, hogy mert biztos az a k.urva cigi is hogy nem raktam le stb

Nem volt kérdés ha újra sikerül leteszem.

Vetélés után újra próbálkoztunk, mensim már meg sem jött, decemberben Újabb pozitív teszt.

Nem volt kérdés hogy leteszem.

A pozitív teszt óta 1 szálat sem voltam hajlandó elszivni. Hálistennek most egy egészséges kisfiú növekszik bennem.

Ne legyen szükséged egy ilyen veszteségre ahoz hogy le tudd tenni....

Nem mondom hogy nekem nem hiányzik. Alig várom hogy megszülesseen és utána majd én is tudjak inni egy finom kávét egy jó cigivel...

De ennyit Kibirok!

Csak leteszed és kész, a doboz maradékát add oda valakinek. Mikor sejtettem hogy az adott hónap sikerült, megittam egy utolsó sört, de már nem gyújtottam rá. Pedig 12 évig dohányoztam, napi egy dobozzal a vége felé. Egyszerűen ennyit meg kellett tenni a gyermekemért, ez a minimum amiben segíthetek neki a kezdetekben. Már akkor is szerettem annyira, hogy tudtam, az ő élete az enyémnél sokkal fontosabb, és minden lehetőséget meg kell neki adnom egy egészséges életkezdethez.

Mikor megkívantam, arrébb mentem, ettem egy rágót vagy cukrot, ennyi. Meg előttem lebegett kolléganőm arca, mikor azt mondja, hogy tuti nem a napi 5 szál cigitől lett asztmás mindkét gyereke. Ja persze.

Már 1,5 éve szoptatok, és időnként rettenetesen hiányzik egy jó kávé, cigi, vodkaredbull, vagy csak egy sör. De eszembe sincs mérgezni a gyönyörű, okos, egészséges gyermekemet, még mindig ő a legfontosabb számomra, az életemet adnám érte. Ennyit megállni semmiség.

Tedd le, egy percet se várj. Most alakulnak ki a legfontosabb szervei, ne tedd tönkre. Az anyatej meg szintén fontos neki, csak gondolj rá hogy minden egyes nappal könnyebb lesz, ahogy majd rád mosolyog, egészségesen fejlődik. Hajrá, erős vagy!

Úgy, hogy nem szívtam el többet.

Anya leszel, a kisbabád élete a tét. Többé nincs ilyen, hogy "nem bírom megállni". De igen, bírod. Neked egy szál cigi, neki az élete, az egészsége.

Sehogy. Egyik nap eldöntöttük, hogy babát szeretnénk. Másnap már nem gyújtottam rá.

Előtte fél-egy dobozt szívtam/nap.

Most 2 hónapos, nem szoktam vissza és nem is hiányzik.

Az a helyzet, hogy úgy kéne leszoknod, hogy többé nem gyújtasz rá. Szörnyű, ha egy kismama cigizik, de ugyanolyan rémes az is, mikor valaki a már megszületett babája/gyereke mellett füstöl, mint valami gyárkémény. Volt ilyen ismerősöm egyetemen, utálta, hogy az anyja cigizett, mert mindene büdös volt, pszichésen teljesen kikészítette.

Én nem cigiztem soha, de megértem, hogy nehéz. Évekig nyugtatófüggő voltam, a lakásból nem mertem kilépni a pirulák nélkül, ha nem volt nálam, fulladtam a pánikrohamoktól. Mivel babát szerettem volna, így jártam pszichológushoz, és egyik napról a másikra abbahagytam. Általában mindig az eleje nehéz, az első pár hét. Ha azon túl vagy, könnyebb lesz, minden csak akaraterő kérdése. Nem mondom, hogy nem jut néha eszembe a gyógyszer, de sosem szoknék vissza rá. Nem jó, mikor az ember függőségekkel éli az életét.

A helyedben megragadnám az alkalmat a teljes leszokásra. Hosszú távon jót tesz a gyereked egészségének és a pénztárcádnak is. Ha nagyon feszültnek érzed magad, egyél magnéziumot (azt amúgy is ajánlott), és a citromfű kapszulát is bátran merem javasolni, nekem segített, mikor leálltam a nyugtatóról.