16 éves vagyok és teherbe estem, a barátom mellettem marad és támogat, azt mondta én döntsem el megtartom-e! Mit tegyek?

hát én csak azt tudom mondani, h a mai világban 16 évesen szülni... kár lenne. egyrészt, emrt ma pokoli nehéz anyagilag. kapcsolatok mehetnek rá...

másrészt, ma már lehet hapsizni, bulizni, utazni, élni, atnulni, mindent. én 28 vltam, amikor szültem, mondhatni kiéltem magam elkőtte. tanultam, amikor tanulni kellett, dolgoztam, amikor dolgozni kellett, élveztem a keresetem, világot láttam és nagyon vigyáztam, nehogy terhes legyek. tudtam, h egy gyerek életreszóló kötöttség, utána már nem mondhatom az apjának, h csúnyán néztél rám, húzz innen. akkor vele kell leélni az életet, h a gyerekemnek apja is legyen. tudtam, h komoly dolgo egy gyereknevelése, tudtam, h fárasztó, elméletben mindent tudtam, nem is sürgettem a gyereket. most, h itt tombol két pici ördög a nyakamon... háááááááááát, csak azt tudom mondani, h élj, amíg nincs gyerek, ne vágj bele, mert nincs vissza út. megszűnsz szüleid édes kicsi lányának lenni, már csak unkájuk anyja leszel, már nme rólad fog szólni az élet és rengeteg dologról le kell mondani. ezt azért írom, mert szerintem 16 évesen még bőven rólad kellene, h szóljon az élet és nem egy másik gyerekről. a szó teljesen jóindulatú értelmében!

nem vagyok abortusz párti, félreértések elkerülése érdekében, de egy gyereket nem lehet csak úgy félretenni, h nekem most dolgoznom kell, vagy tanulnom... a gyerek nem hagyja. én a két pici gyerek mellett kezdtem el "megvalósítani" önmagam, pokpli nehéz, csak annyit tudok dolgozni, maíg alszanak, így általában éjjel egyig, kettőig dolgozom, alig alszom, utána jön a nappali műszak, a lakás romokban, én is... persze mindent úgy csinálok, h a gyerekeim ne érezzék, de hidd el, könnyebb lenne karriert építeni baba nélkül. ráadásul tök rossz lesz, h nem mehetsz bulizni, mert éppen nem oldahatod meg a gyerekfelügyeletet, vagy maradnál még a barátnőddel csacsogni, de rohannod kell haza. nekem is nehéz, pedig én tényleg az egész életemet hozzájuk igazítom, éltem is rendesen, de néha igen fájó szívvel mondok le dolgokról. és nem azért, mert önző vagyok, hanem pusztán, mert nekem is ez az egy életem van, és ebben szeretnék boldog lenni!

remélem, segítetem!

igen, reflektálva egy régebbi válaszolónak, fel lehet nevelni gyereket egyedül. anyám egydül nevelt fel minket. öt éves sem voltam, amikor apu meghalt, a hugom pedig alig múlt egy. fel lehet nevelni, egyetemet végeztünk, van munkánk, nem kallódtunk el, anyám sem lett alkoholista stb. nem halt bele senki. DE pont a minap kérdeztem anyut, h hogy csinálta? nekem itt a két gyerek, a férjem, aki ráadásul elég bababarát módon dolgozik - viszonylag sokat van itthon. és megkérdeztem anyut, h te hogyhogy nem a lipóton kötöttél ki? hogy esténként nem tudtál egy értelmes mondatot elmondani senkinek, h nem volt szellemi partnered, egyedül voltál és csak időről időre volt segítségedt? nekem itt van anyám, nyugdíjas, így ráér bármikor babázni, a barátnőmnek egy idősek a gyerekei az enyimekkel, tök jól el vagyunk, de vannak napok, hetek, amikor úgy érzem, h belebolondulok! pedig imádom szeretem őket!

szóval fel lehet gyereket nevelni egyedül, de miért ne adjunk esélyt az életnek, h olyan pasiba fussunk bele, aki sanszosabban mellettünk marad, mint kamaszkori nagy szerelmünk. ritka az, amikor a gimigs szerelem egy életre megmarad, pláne, ha egy gyerekkel váratlanul megspékelik...

egy másik kérdezőnek: igen, a pasik jönnek mennek az életünkben, de egy gyerekkel ez már nem olyan egyszerű. márpedig egy gyereknek semmi köze a szülei hálószobájához. és abban is biztos vagyok, h a gyerek melletti hapsizás hosszútávon megbosszulja magát! majd gondolj erre, amikor majd a kamasz gyereked az orrodra csapja az ajtót, h mit dumálsz, amikor évente más apukám volt... vagy valami hasonló szitu... nem bántásból mondom, de pont a legelején alapozhatod meg a kapcsolatodat a gyerekeddel, de ha ebben a időben még mindig magaddal és a pasikkal vagy elfoglalva, jogosan fogja érezni a gyerek, h nem számíthat rád. ezt az érzést időben megalapozod... bocsi, nem bántásból írtam, csak a véleményem ez.

sok sok erőt kívánok a kérdezőnek,mert látom, döntését meghozta és akármennyire is támogat mindenki, de nem lesz sétagalopp!!!!!