16 éves vagyok és teherbe estem, a barátom mellettem marad és támogat, azt mondta én döntsem el megtartom-e! Mit tegyek?

Szia,

Gyerek mellett is lehet egyetemet végezni. Nagyon sok olyan fiatal kismamát látok aki gömbölyödő pocival csinálja, sőt hamarosan én is olyan leszek, és mellette dolgoznak esetleg totyogóssal is törődnek...

Nem könnyű, de ne hidd, hogy a hű de felnőttek világában egyszerűbb. Sőt! "lesz időd vele foglalkozni, amit a munkahelyed mellett nem lesz. Bocsánat minden eddigi válaszolónak, de 22évesen más a látásmódunk. Nagyon sok 30 feletti kismamát látok, akik csak azért várják első gyeremküket, mert a párjuk rágja a fülüket.

És a háta közepére sem kell neki a csemete. Lehet, hogy a kérdező csak 16éves gyereklány, de ha összeszedi magát akkor jó anya, és a társasdalom számára hasznos nő lesz.

Nem hiszem, hogy ha az abortusz mellett dönt, akkor a legjobbat teszi. Sőt lelkileg sérül egy ÉLETRE!!!!!!!!!!!!!!!!

Ha rám hallgatsz, megtartod. Lehet azt fogod kívánni, bár ne tetted volna, bár az abortusz. De hidd el, mikor majd rád nevet, vagy odabújik, hogy szia anyu mindenért kárpótol. Az abortusz után nem lesz semmi amiből erőd legyen. Magadat fogod gyűlölni. Tudom miről beszélek, hidd el.

Egy éven belül másodszorra kerültem áldott állapotba. Az első babámat elvetette az apja. Azóta emészt a bűntudat, hogy nem harcoltam a piciért. Hogy nincs velem. És mivel mostanság születne még rosszabb. A jelenlegi gyermekem apja és én is 22évesek vagyunk. És együtt mondtuk azt, hogy hajrá. Házfelújítás saját erőből+ a főiskola, és a pici. Ez vár ránk, de vállaljuk.

De tudod, most 9hetes terhesen sem érzem magam jól, mert fáj, hogy egy babát megöltem. Van aki azt mondja hülyeség semmiség egy abortuszt túllehet élni fel lehet dolgozni...

De ez nem igaz. Mert emlékezni fogsz minden mozzanatára azoknak a napoknak amíg a kórházban voltál... "látni fogod" hogy szenved a pici... Én ezt élem meg. Ezek után gondold el, mit is akarsz. Nem a karriered fogja szolgálni, nem lesz jobb az életed, ha nem tartod meg.

Nem tudsz majd kibe kapaszkodni nélküle, de érte lehet harcolni.

Utolsó válaszoló vagyok újra,

Olvastam sokaknál, hogy mi van ha a párod/pasid/szeretőd lelép... Nos hölgyek/urak, a férfiak tudnak mozogni az életünkben, jönnek mennek.

Őszintén, otthon tegye fel az a válaszoló a kezét, aki nem marad egyedül gyermekével, mert az apa lelépet... vagy esetleg az apa kereset kiesik mert munkanélküli, időlegesen is.

És őszintén válaszoljon, belehalt, mert egyedül kell nevelnie.

Ha most azt az érvet is a gyermek ellen tesszük, hogy jaj de az apja... Nem, ez nem érv. Hány házasság megy tönkre a 35évesek között két csemete után és sorolhatnám. Ha arra várna mindenki, hogy a nagy Ő és életünk vége+2nap, hát kihalnánk.

Beszállok a ringbe. :D

Az örökbeadás szééép, igen, ha belegondolunk, h hányan várnak babára. Na és mi van a kismamával, akinek át kell adni a babócát, miután 9 hónapig hordta, érezte, ahogy rúg, és nem utsó sorban MEGSZÜLTE?? És tekintve, h 16 éves, szerintetek mit fog szólni a környezete (az iskolában, a lakóhelyén, a baráti körben,...) ahhoz, h nagy pocakkal jár-kel, majd másnak adja?! Már eleve az is szemet szúr a népeknek, h nagy pocakkal jár iskolába (ha engedik), vagy csak a tény, h 16 évesen terhes!

Az abortuszról: szerintem túl lehet élni. Én is túléltem, igaz, nem akarattal vetettem el, hanem azért, mert elhalt, és el kellett venni. Kétszer is! Fáj, de túléltem. Most pedig van egy gyönyörű lányom.

Én is ellene vagyok az abortusznak, de csak a feleslegesnek! Vannak esetek, amikor jobb, ha elveszik!

Pl: ki tartana meg szívesen egy babát, ha mondjuk hárman megerőszakolnák egy parkban és abból maradna terhes?! Jó, ez egy elég szélsőséges eset, de akkor is!

16 évesen (saját bevallása szerint is tanulni akar) jobb volna elvetetni a babócát.

És most lehet lepontozni a reális meglátásért! :P

Donteni nem tudok helyetted, helyettetek. Leirom par sorban, a pasimek(most 12 evvel kesobb en varok tole gyereket) tortenetet:

17 evesek voltak mind a ketten mikor a kesobbi felesege terhes lett. Ok ugy dontottek, megtartjak a babat.

Az apa otthagyta aa iskolat, hogy el tudja tartatani a csaladot, de mindenki maradt otthon, nem tudtak sehol osszekoltozni, az apa csak ment latogatni, vitte a gyetektartast, stb. Anya is kimaradt a sulibol, kesobb, gyerek mellett fejezte be.

Idovel apa tudott olyan munkat szerezni, hogy volt annyi penzuk, hogy osszekoltozzenek. De csak feketen, mivel ugye igy csak 8 altalanosa volt, mivel a kozepsulit otthagyta, hogy dolgozni tudjon. Anya szinte sosem dolgozott, az esetek tobbsegeben tanfolyamokra jart, de sosem kamatoztatta a tudasat munka teren. Ha valahol dolgozott, az tobbnyire takaritas volt a helyi kozepsuliban.

6 ev utan elvaltak (ja, mikor a kislany 2 eves volt, osszehazasodtak). Az apa folyton dolgozott, hogy meg tudjanak elni, sokszor 2 munkahelyen, az anya meg mas tarsasagat elvezte nagy unalmaban es maganyaban otthon.

24 evesen ott alltak mind a ketten elvaltan egy 6 eves gyerekkel.

A pasim ennek ellenere, es hogy a mai napig igen csak kihat rank a vegzettsege hianya, es minden rossz ellenere is azt mondja, ma sem csinalna maskepp. Pedig nagyon sokat szenvedett es meg fog is. Nagyon hianyzik neki a lanya, szeretne minden nap vele lenni, nevelni ot, de messze lakunk egymastol. A lanynak is nagyon hianyzik az apja. Szoval nem egyszeru. Pedig a legelejen azt hittek, egyutt oregszenek meg.

Ez csak egy eset 2 emberrol akik 17 evesen osszehoztak egy babat, 18 evesek voltak, mikor megszuletett.

Remelem segitett a gondolkodasban.

Nem értem a kérdést,mert ez a 16 éves kislány már saját magának megfogalmazta mit szeretne az élettől ennyi idősen,illetve pár év múlva:"életem célja hogy bejussak az egyik egyetemre és karriert építsek "

Egy szóval sem azt említi,hogy életem célja a tanulás mellett,hogy pelenkázzak stb.

Terhesen én is elvégeztem a főiskolát,de nem karrierépítés miatt,hanem azért,hogyha a gyerkőcök kirepülnek oviba,iskolába legyen esélyem munkahelyre.Bár azt is tudom,kevés munkahely szereti a két kisgyerekes anyukát alkalmazni:))

Én úgy látom,meddő a vita,csak borzalja a kedélyeket,hiszen mint mondta ennek a kislánynak már van célja,és meg is válaszolta saját magának a kérdést.A megerősítést várja tőlünk.