Mit tegyek ha a párom nem áll ki mellettem? A helyzet hogy kisbabát várok! Ami biztos hogy megtartom!

Ugyanez volt unokatesómnál ő is 18 volt. A gyereket akarták meg is szülte a srác akkor is akarta, majd szülés után nemsokkal le lépett, ma már úgy bezsél a gyerekéről,hogy az a büdös kölyök...szerinted?nagyon gáz.

Tedd ki a pasit szűrét, érettségizz le, szüld meg a babát, aztán menj el dolgozni. Ennyire egyszerű és szerintem örülhetsz,hogy állnak melletted:)Szóval hajr csajszi:)))

Ez a fiú nagyon megijedhetett a felelősségtől és attól hogy milyen lesz ezután az élet, hiszen mégiscsak szülők lesztek.

Úgy látom, te felelősséggel fogsz bele, ő viszont megrettenhetett.

Először is azt tanácsolnám hogy ne msn-en meg mailben, hanem szemtől szemben beszéljetek hiszen mégiscsak komoly dologról van szó! Talán könnyebb is ha együtt vagytok, meg felnőttként azért mégsem msn-en tárgyal az ember egy ilyen témát....

Lehet attól fél hogy lesz-e segítségetek, ebben az esetben ha ketten beszéltek, talán jó ötlet ha utána anyukád is csatlakozik és a fiút is biztosítja arról hogy mellettetek fog állni és nem lesz baj!

Azt nem tudom a fiú szülei mit szóltak...

mindenesetre drukkolok hogy minden rendben legyen!

Én amikor szültem, egy szobában voltam egy 17 éves lányzóval aki szintén védekezés mellett lett terhes, és megtartották. A lány otthon lakott szüleivel, de a kapcsolat a fiúval ugyanolyan jó maradt, aztán ha lesz pénz majd összeköltöznek! (talán azóta meg is történt)

Mindenesetre azt is megértem hogy ő együtt akar veled lakni, hiszen mégiscsak az apja, tehát gondolom úgy van vele hogy ha marad a baba, akkor ő is vele akar lakni.

18 évesen még nagyon fiatal vagy babát vállalni. Inkább tanulj, építs kapcsolatokat, szerezz egy jó állást és egy megbízható férjet akinek fontos leszel és aki fontosnak tartja majd a közös gyermeketeket.

Nekem 2x volt abortuszom, az első 18 évesen, hasonló okok miatt. Valóban nagy trauma, idő kell míg feldolgozod magadban, de én így utólag nem bántam meg. Éltem, buliztam, most van egy jó férjem és egy 9 hós kisbabám és boldog vagyok.

Szóval gondold át. Egydül vállalni babát nagy teher a mai világban. Azt szeretnéd, hogy szenvedjetek? Hogy ne tudd neki megadni azt amire szüksége van? Hogy legyen egy apja, akit sohasem vagy csak hébe-hóba lát, és akire mint azt egy előttem szóló írta, azt mondja az apja, hogy büdös kölök?! Ilyen életet szánsz neki?

Nagyon sajnállak. Azt gondolom, ha ez a fiú most nem áll melléd, akkor 2 év múlva már sehol nem lesz, még akkor sem, ha most elvetetnéd a babát.

Az nagyon jó, hogy anyukádra számíthatsz. Sajnos nagyon valószínű, hogy a barátod nem marad veled, de ki tudja. Most próbáld nélküle elképzelni az életeteket, inkább érjen később kellemes csalódás, minthogy álmokban ringasd magad.

És ne hagyd magad érzelmileg zsarolni! Ne ő diktáljon!!! Nem azt mondom, hogy te, hanem próbáljatok meg közösen dönteni valamiben. Olyan nincs, hogy csak akkor marad melletted ha hozzájuk költözöl. Ő egyébként nem mehet hozzátok?

Én rövid leszek és lényegre törő. Mivel lesz szülői támaszod, én ezt tenném:

Elköszönnék a fiútól, vállalnám a gyermeket majd a szülői segítség mellett folytatnám az iskolákat.