Mit tegyek ha a párom nem áll ki mellettem? A helyzet hogy kisbabát várok! Ami biztos hogy megtartom!

Én 19 évesen estem teherbe. Szóval szinte sorstársak vagyunk,annyi külömbséggel,hogy én nem egy éretlen gyerektől lettem várandós (a férjem kezdetektől akarta) és el is tudtam előtte végezni a sulit. Az eleje tényleg nagyon nehéz:állandó gyereksírás,pénzszámolgatás-elég lesz-e fizetésig,stb. Közben mi házat is vettünk. Mára naggyából összeszedtük magunkat,jövő hónapban lesz 2 éves a fiunk és tervben van a következő. Neked viszont még több erőre lesz szükséged ha egyedül akarsz ennek neki vágni. Szurkolok ezért.

17 és fél éves voltam, amikor terhes lettem a nagy Ő-nek gondolt fiútól, aki akkor volt 22. Eljátszotta velem, hogy először azt mondta, hogy akarja, aztán a szülei és a barátai "hasznos tanácsaira" hallgatva úgy gondolta, hogy ez az én dolgom. Akkor voltam 17 hetes. A szüleimmel leültünk beszélgetni, azt mondták, hogy rám bízzák a döntést, de azt tudjam, hogy anyagilag nem tudnak segíteni, mert így is egyik napról a másikra éltünk. Döntöttem, elvetettem. Meg kellett szülnöm. Majd' megdöglöttem. De megérdemeltem. Most 30 éves vagyok, újra babát várok a férjemtől, aki nagyon szeret, és akit én is nagyon szeretek. Kihagytam volna az életemből azt az időszakot, évek kellettek, mire feldolgoztam. De megérte. Azóta ha meglátom az akkori nagy Ő-t, csak az jut eszembe, hogy "édes istenem, de jó, hogy nem köt semmi ehhez az emberhez". Kijártam a sulikat, megtaláltam az igazit, és most minden jó. Az akkori páromat csak azért hibáztatom, hogy olyan későn gondolta meg magát. Mai eszemmel azt mondom, hogy igaza volt, hogy nem akarta a gyereket, csak szólt volna hamarabb, az isten áldja meg! Szóval én nem gondolom, hogy egy tizenévei végén járó fiatal fiúról azt kellene mondani, hogy nem lehet rá számítani, csak azért, mert nem akar még gyereket. Ha jobban belegondolsz, az érvek, amiket elmondott (suli, stb) teljesen ésszerűek. És (tudom, ezt nem írtad, és lehet, hogy nem nincs így) ha az jut eszedbe, hogy a gyerekkel magadhoz tudod láncolni, akkor hidd el, tévedsz! Szóval én azt mondom, hogy vetesd el, járd ki a sulit, élj, hiszen fiatal vagy, és majd ha eljön az ideje, akkor vállalj gyereket. Ja, és olyan embernek szülj, aki akarja is! Remélem nem bántottalak meg, ÉN így látom. De ez tényleg csak az én véleményem...

Szia! Utolsó vagyok. Szerintem jól döntöttél, kívánom, hogy 10 év múlva te is ezt érezd... :) Kitartást a továbbiakhoz!

ok, de a barátodat dobd ki a p.csába!!!

Jól döntöttél