Tenyleg nincs megoldas?

Nyilvánvalóan azért vagyok itt, mert gyilkosságnak tartom az abortuszt. Máskülönben nem volna ilyen fontos számomra, hogy harcoljak ellene, és itt koptassam a klaviatúrát.

Te most kikéred magadnak, hogy te is leírhatod ugyanúgy a véleményed a témáról. Persze, hogy leírhatod. De pár szóval később már sérelmezed is, hogy milyen dühítő, hogy a "magzatfanatikusok" is megjelennek, és leírják a sajátjukat. Egyenesen "felháborítónak" nevezed azt, hogy másnak is megvan a véleménye. Nevezetesen az, hogy az abortusz gyilkosság. Akkor hogy van ez? Csak neked lehet véleményed? A stílust és a személyes sértéseket remélem olyan esetekben is fájlalod, amikor valaki abortuszra buzdítja a másik embert, mert "minek neked gyerek", "akkora nyomorék vagy, ne örökítsd tovább a génjeidet", "ilyen szar szülő gyerekének jobb, ha meg se születik". Nagyon különös, hogy én sokkal nagyobb arányban olvasok ilyesmit abortuszpártiaktól, mint magzatpártiaktól, de nyugodtan olvasd csak vissza itt a válaszokat. Arról mi a véleményed, amikor egy várandós, már gyereket nevelő édesanyát előre gyilkosoznak le, azért, mert depressziós, és "jaj, majd biztos egyszer ölni fog, mert fingom sincs arról, hogy mi az a depresszió"? Az egész hozzáállásod azt az igényt tükrözi, hogy a normális vita helyett némítsuk el, és hiteltelenítsük a másik felet, "én leírhatom a véleményemet, de a másikét nem akarom itt látni". Ne haragudj, de pont ez az, ami nagyon összecseng a tagadással, mint elhárító mechanizmussal kapcsolatos hipotézisemmel.

Láthatóan a szövegertelmezes nem az erősséged, ugyanis én nem azt sérelmezem, hogy másnak is megvan a véleménye, hanem azt, hogy azt milyen alpári, sértő stílusban írja le! Nem látsz az orrodnál tovább és innentől kezdve kár bármit is írni, mert egyértelmű hogy tovább siklik a szemed a lényegen... 10bol 9 kérdés alatt jelennek meg ezek a mocskolódó, szemellenzos magzatfanatikusok és minősíthetetlen stílusban nyilvanulnak meg. Mégis mire fel nevez gyilkosnak egy ismeretlen embert bárki is?? Csak mert ő tudatlan és mert egy legális műtétet gyilkosságnak képzel, maris jogában áll ilyen alaptalan és egyben undorító jelzőket hozzavagni olyanokhoz, akiket még csak nem is ismer? Elég ritkán járhatsz ide, ha te azt látod többségben, hogy a dontespartiak használnak primitív jelzőket! Olvass már vissza nehány kérdést! Tömérdek érzelmi zsarolós, gyilkosozos, trágár megjegyzésekkel tömött hszket lehető mindenhol látni. Igen ott is, ahol EGYÉRTELMŰEN kiderül a kérdésből, h a kérdező mindenképp abra fog menni. Ott mégis mi a jó fenének kell jönni a klisékkel, hogy tényleg lelketlen, nőnek nem nevezhető gyilkos? Egyáltalán minek olvassatok ezt a témakört, ha annyira odavagytok az embriókért és rajta kívül mást nem is láttok? Mi sem járkálunk át a terhesség témakörbe és írjuk minden egyes kérdéshez oda, hogy mi a fenének tartod emg, vetesd el, semmi öröm nincs egy gyerekben stb stb?? Épp ezért vannak ezek külön témakörben, akinek nem tetszik nem kötelező ám olvasni.

Csak hogy ti minden kérdésnél megjelentek és nem tudtok normális, emberi hangnemben véleményt nyilvánítani, csak a fröcsöges és szidalmazás megy. Privatban zaklatják sokan a kérdező két és mindenfee hittérítő oldalról lopott szennyel bombázzák azokat, akik világosan elmondtak, hogy nem fogjak megtartani a terhességet és nem is fogjak örökbeadni. Fix, hogy az első 5 kommentben legalább egy (de inkább több) magzatvedo bukkan fel és hazudja le a csillagos eget is, csak hogy igazolni próbálja a saját igazát.

Ezt nem birjatok felfogni. Hogy a saját véleményeteket akarjatok általános igazsagkent beállítani, amikor kijelentitek, hogy biztos megbanod az abot, biztos szeretni fogod a gyereket, biztos depressziós leszel stb stb.

"Abortusz után

A PLOS ONE szaklapban megjelent új kutatás szerint nincs bizonyíték az „abortusz utáni trauma szindróma” létezésére, amelyet az abortusz ellen kampányolók a terhességmegszakítást választó nők esetében gyakran jelentkező mentális egészségügyi problémaként emlegetnek.

A kutatás azt mutatta, hogy az abortuszon átesett nők 95 százaléka saját bevallása szerint jó döntést hozott. A Kalifornia Egyetem San Franciscó-i fakultásának nagyobb szabású, a reprodukciós egészség új szabványainak fejlesztésére irányuló tanulmányának részeként készült kutatásban összesen 30 abortusz klinika vett részt több amerikai államban, és a kutatók közel ezer olyan nővel beszéltek, akik 2008 januárja és 2010 decembere között tettek látogatást ezeken a klinikákon. Közülük 667 nőt követtek után 3 évig, mely idő alatt félévente telefonos felmérésben nyilatkoztak az abortuszukkal kapcsolatos gondolataikról és érzéseikről.

A résztvevők több mint fele állította azt, hogy az abortusz végrehajtására irányuló döntés nehéz vagy nagyon nehéz volt számára. A résztvevők hatvankét százalékának már volt gyereke, tizennégy százalékának pedig szerepelt a kórtörténetében depresszió. Az abortuszon átesett nők 95 százaléka közvetlenül a beavatkozás után és az ezt követő három év alatt kitartott amellett, hogy ez volt a megfelelő döntés számukra. Sőt, a megkönnyebbülés, az öröm és az ehhez hasonló pozitív érzések túlsúlyban voltak az abortusszal összefüggő negatív érzelmekkel, például a megbánással, a szomorúsággal, a haraggal és a bűntudattal szemben. Azok a nők, akiknek partnere nem vett részt a döntéshozás folyamatában, magabiztosabban állították, hogy a terhességmegszakítás helyes döntés volt, mint azok a nők, akiknek partnere bizonytalan volt, vagy ellenezte az abortusz döntését."

Forrás: [link]

Most látom, hogy én is 66%-os lettem? Tegnap még csak 65 voltam.

Na, akkor már ketten vagyunk!

(az előző hozzászólás az enyém, folytatnám)

"A nők eltérő érzelmekről számolnak be abortuszt követően. Leggyakrabban a megkönnyebbülés érzéséről, míg néhányan szomorúságot vagy bűntudatot éreznek.

A lehetséges adatok közül a nő nem kívánt terhesség előtti lelki egészségéből lehet a legjobban megjósolni, hogy milyen lesz az abortusz utáni lelki egészsége. Az APA jelentése szerint: „Az összes kutatásban a korábbi lelki egészségből lehetett legpontosabban előre jelezni az abortusz utáni lelki egészséget." (Major és mtsai. 4. o.)

Általánosságban elmondható, hogy a negatív érzések nem súlyosabbak abortusz után, mint egy nem kívánt terhesség kihordását követően, és ahogy kiderül az APA jelentéséből, „nincs megfelelő bizonyíték arra, hogy a külső személő által megfigyelt lelki állapot önmagában az abortusz miatt állna elő, nem pedig más tényezők miatt." (Major és mtsai. 4. o.)

Bizonyíték van arra, hogy inkább az abortuszhoz kapcsolódó stigmának – semmint magának az abortusznak – van rossz hatása a lelki egészségre. Nők sokszor azért érzik rosszul magukat az abortusz után, mert úgy gondolják, hogy a partnerük, családjuk, a közösségük elítéli vagy kiközösíti őket a döntésük miatt. Az APA szerint „a módszertani szempontból legalaposabb tanulmányok kimutatták, hogy negatívan befolyásolják a nők abortusz utáni lelki jóllétét, ha a nőt stigmatizálják, titkolóznia kell, abortuszellenes aktivisták zaklatják, vagy úgy tapasztalja, vagy azt várja, hogy mások nem támogatják eléggé az abortuszról való döntésben."

Teljes cikk itt olvasható el: [link]

Látom nehéz felfogásod van. Kötve hiszem, hogy kettőnél is több agysejt vagy professzori titulus kéne ahhoz, hogy felfogd a probléma forrását....

Tehát, akkor még egyszer csak a te kedvedért: ti folyamatosan hazudtok! Minden egyes kérdésnél legalább egy olyan dolgot irtok, ami nem hogy csak indokolatlanul sértő, de még csak egy fikarcnyi igazság sincs benne! Sorolom: “Az abortusz gyilkosság.” Mindamellett, hogy elfelejtetik odatenni, hogy SZERINTETEK, még csak igazság sincs benne, mert arra már egyikőtök sem tud valaszolni, hogy egészen pontosan hány orvost és nőt is csuktak le abortusz miatt? Hogy a törvény hol is írja le pontosan, hogy ez gyilkosság és emberölés? Kezdjük azzal, hogy ahhoz hogy valakire azt mondhassák meghalt, előtte meg kellene születhessen, mert ez a feltétele a halálnak. Újabb logikai bukfenc. Ahhoz sem kell túl sok ész, hogy tudjuk egy embrió, annyi hetesen mikor elvégzik az abortuszt, keptelen életben maradni akar 2 percre is, hisz olyan alapvető dolgot, mint lélegezni, nem tud. De azért szerintetek egyenértékű egy már megszületett emberrel. Pedig bizony nem. Nagyon nem. És ez nem az én véleményem, hanem ez a TÉNY. De hát ti nem vagytok túl jóban a tényekkel, ezt már számtalanszor sikerült bizonyítani.

A következő favorit a biztosan meg fogod bánni, ha elveteted, biztosan meg fogod szeretni, biztos-biztos-biztos. Biztosra jelentetek ki olyan dolgokat, amire SEMMI garancia, de bezzeg ha valaki odavinne a kölykét, hogy tessék neveld fel, mert nem jött be a tuti jóslatod, akkor pislognatok, mint hal a szatyorban.

Következő: Ugyanannyira joga van élni, mint neked vagy nekem. Illetve nincs jogod elvetetni. Nos: a magzatnak feltételes (!!) jogkepessege van, az az ég világon semmihez nincs joga, pláne nem “uralkodni” egy már valódi jogokkal rendelkező felnőtt nőn. És innen is következik, hogy a nőnek pedig igen is van joga dönteni a saját teste felett. És ez ismét csak nem vélemény, hanem tény. Ezzel pedig nem tudtok mit kezdeni. És millió ilyet még fel lehetne sorolni. Minden győzködésetek a magzat megtartása mellett csak hazugságok tömkelege, “ez a véleményem” címszóba burkolva.

És innen már egyenesen következnek az érzelmi zsarolások, mikor azzal remisztgetik sokukat, hogy soha többe nem fognak tudni teherbeesni. Ami szinten szöges ellentétben áll a tényekkel, miszerint mára már annyira fejlett a tudomány, hogy ennek minimális az eselye.

De felhozhaztjuk példának a szülés vs abortusz utáni depressziót is. Ezzel sokan szeretnek ijesztgetni másokat, hogy na majd meglátod az abortusz utáni depresszió utolér.. Pedig elég lenne egy statisztikát végigböngészni, miszerint a szülés utáni depresszió sokkal gyakoribb, mint az ab utáni. De hát mit számítanak ezek az apró kis hazugságok, hatha ra tudják erőszakolni a másikra a saját “véleményüket”.

Következő: biztosan ra fog menni a kapcsolatotok/hazassagotok. Megint olyant állítanak biztosra, ami marhára nem biztos, kicsiket sem, de ők kijelentik azért tutira. Egy pár hónappal ezelőtt valamelyik döntésparti belinkelt egy KSH statisztikát, ahol az első gyerek utani, illetve az ab utáni válások arányát mutattak be. Roppant meglepő módon magasan vezette a statisztikát az első gyerek megszületése utáni válások száma az abbal szemben.

Holnap reggelig sorolhatnám ezeket a kis ellentéteket, de te nyilván ezeket is mind figyelmenkivul hagyod és megint el kezdesz másról beszélni.

Tehát még egyszer, ha valaki képes értelmes, tényeken alapuló, manipulatív, érzelmi zsarolás, hazugsag és mocskolódás nélküli megnyilvánulást maga után hagyni, azzal szerintem senkinek nincs baja... De az esetek többségén erről szó nincs.

És én nem írtam itt egy szóval sem, hogy a kérdező vetesse el, csupán ismételten beleütköztem az igazságtól 100%-ig mentes hablatyokba, amik mellett jó érzésű ember nem tud csak úgy elmenni.

Ja és most találtal egy, azaz egy darab olyan mondatot, amibe bele tudsz kapaszkodni és most ezen lovagolsz? Hogy van aki nem javasolja, hogy depressziósan, gyógyszereket szedve, újabb gyereket vállaljon, amikor való igaz, hogy számtalan nő lesz depressziós a szülés után, a kérdező pedig már most az? Hogyha már most ilyen mentális problémái vannak, ki tudja mikor pattan el az agya és issza meg ennek a levét a gyereke/i?! Nem egy ilyen hírt olvasni, hogy anyuka gondolt egyet és megölte a gyerekét. Pedig sokaknak közülük elvileg semmiféle problémájuk nem volt, mégis ilyet tettek.

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy ha egy mentálisan egészséges ember ilyenre képes, akkor mi lehet a helyzet egy depressziós nő esetében...? Veletek ellentétben ezt nem rosszindulatból mondták, hanem a gyerek(ek) testi épsége miatt. De kérlek magyarázd meg ezt is.

És a 66%-os által másolt cikket is, ami ismét csak nem titeket igazol. Mily meglepő :)

Most már nagyon unalmas, hogy megint csak magadat ismétled, baromi jó, hogy felsoroltad ezredszer is a "hazugságokat", amik attól "hazugságok", hogy neked más a véleményed, ami az egyetemes mérce ugyebár. Most menjek le én is oviba, és fordítsam meg minden állításodat, hogy "te hazudsz, mert azt mondod, hogy az abortusz nem gyilkosság, mert az", "hazudsz, mert azt állítod, hogy a születés előtti magzat nem él, mert él" (ezt nem is tudom, hogy így a 21. században hogyan gondoltad, amikor konkrétan belelátunk az anyaméhbe, és sebészeti beavatkozásokat is végeznek magzatokon)? Érdemben megint nem reagálsz semmire, számon kérsz rajtam olyan dolgokat, amiket nem én mondtam (a hozzászólásod kb 50%-a nem nekem szól, de én vagyok a nehéz felfogású, mert továbbra sem veszem magamra :D), személyeskedsz, általánosítasz, ráadásul költesz is -jössz a kitalált sztoriddal a gonosz magzatvédőkről, akik a bajban csak széttárják a kezüket segítség helyett, ha már valakit le akarsz járatni, legalább találj egy valós történetet, vagy legalább hazudj egyet, de ez így mi akar lenni? Amit a végén a kérdezővel szemben leművelsz (még ha csak véded is a gondolatmenetet, nem te találtad ki), az sértő, megbélyegző, és azt a cseppet sem impozáns látszatot kelti, hogy a mentális zavarok témakörében a blikkből és bors magazinból tájékozódsz. Többet nem fogok veled vitatkozni, mert egész egyszerűen nem lehet, kár rád az idő, sajnos esélyes, hogy kicsit túlbecsültem az intellektusodat. :-/

A wikipédiáról kiollózott cikkrészletekre reagálok - az abortusz pszichés következményeinek kérdése tudományos vita tárgya, ahogy a pszichológia tudományában általában jellemző, nincs egységes tudományos álláspont. Íme néhány cikk a másik oldalról (remélem, hogy ezek így megnyithatóak, nem vagyok benne biztos, mert nekem van hozzáférésem bizonyos szaklapkeresőkhöz):

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Én nem láttam itt eddig wikit, de ha reklamáltad, legyen:

[link]

(elég korrekt összefoglalónak tűnik az utóbbi évtized vizsgálatairól)