Elég indok a terhességmegszakításra, hogy nagyon elgyötört vagyok, és egyedül maradtam?

Kedves Válaszolók!

Köszönöm mindenkinek, aki agresszió és ítélkezés nélkül leírta a véleményét.

Külön köszönöm a válaszolónak, aki sokat gondol rám, nagyon kedves vagy!

A helyzet az, hogy holnap megyek a műtétre, megbékéltem vele, többször átgondoltam, lefuttattam mindkét forgatókönyvet és arra jutottam, amit itt többen is írtak, hogy a meglévő gyermekeim érdekében is a testi és lelki egészségemet is számításba kell vennem, és ez egyszer magamat kell előtérbe helyeznem, amire egész életemben nem volt nagyon példa.

"Teszteltem" is magamat a napokban, újszülött babánál voltam látogatóban, és bevallom, bármilyen kegyetlennek is tűnik, nem érzékenyültem el, hogy nekem is lehetne még egy ilyen kisbabám. Nagyon elfáradtam a gyerekezésbe, imádom őket, nagyon sokat adok nekik, de hogy legyen is miből adni a továbbiakban, különösen így, hogy egyedül vagyok, nem zsigerelhetem ki magam teljesen.

Ez a pici kis emberkezdemény még nem érez, nem érzékel, nincs öntudata, elbúcsúztam tőle és a bocsánatát kértem.

Az, hogy hogyan fogant, miért nem "vigyáztunk", az más kérdés, ennek a körülményeiről is tudnék írni, de most nem teszem, mert jelen helyzetben ez irreleváns. A művi meddővé tétel már folyamatban van, de fél év az eljárás, mire műtétre kerülhet az ember...

Nagyon kérek mindenkit, hogy ne írjon privát üzeneteket, a segítő szándékot értékelem, de nincs sem időm, sem erőm, levelezni senkivel.

És azt is kérem, hogy most ne jöjjön lelkiismeretfurdalás-keltő hozzászóláscunami, megküzdök magam a lelkiismeretemmel, nem kell, hogy megnehezítsék a dolgomat.