Elég indok a terhességmegszakításra, hogy nagyon elgyötört vagyok, és egyedül maradtam?

Én is 5 gyerekes anya vagyok, a legnagyobb gyerekem 23, a legkisebb 5 éves. Jelen helyzetemben nem lenne számomra kérdés, hogy nem tartanék meg egy újabb babát. Ennek több oka is van, nem szeretnék kitérni rá, de nem a férjem és nem az anyagiak.

Viszont a 3. babámmal hasonló vergődésen mentem át, mint te most. Ő volt az egyetlen "véletlen" gyerekem. Pánikba estem, nem tudtam, mit tegyek. Úgy éreztem, nagyon rosszkor jön.

A férjemmel napokat azzal töltöttünk, hogy érveket sorakoztattunk fel a baba mellett és ellen. Hol így, hol úgy éreztük, de azt képteken voltam kimondani, hogy vállaljuk be.

Tudod, mi segített? Azzal odáztam el a döntést, hogy elkeztem intézni az abortuszt. Védőnő, labor, időpont. És ahogy haladtam a folyamattal, egyre inkább tudtam, hogy nem fogom elvetetni. De így legalább az érzés megvolt, hogy én irányítom a dolgokat. Közben szinte kívülről láttam magamat. Most már tudom, hogy nekem szükségem volt erre az útra.

Ne kapkodj, először gondold végig a gyakorlati dolgokat.

Miért ment el apuka, és ez végleges-e?

Anyagilag meg tudjátok oldani, vagy akár te egyedül is?

Mennyi idősek a gyerekeid, mennyire vagy kifáradva?

Ha ezeken túl vagy, kialakul egy lehetséges irányvonal. Onnantól már csak azt kell megvizsgálnod, hogy a logika szinkronban van-e az érzelmi oldallal.

És tudnod kell, hogy bármikor kiszállhatsz a műtét előtt.

Szerintem most nagyon, nagyon félsz. Biztosan meggyötört az édesapa elköltözése. Meg is értem, hogy meggyötört. 5 gyermeketek van és ő most besokallt. Te is. De az a pici nem tehet róla. Egy pillanatig sem. Én vállalnám, még akkor is, ha nehéz lenne.

A tervezés néha becsődöl. de Ő már megérkezett. Miért ne hozhatna Ő is örömöt neked és a többieknek? A már megszületett 5 gyermekednek? Emlékezz vissza, hogy várta a 4 gyermeked az 5. babát! Milyen volt, mikor hazavittétek?

A szervezés, a mindennapok tudom, nem egyszerűek, de biztos vagyok benne, hogy több az öröm! Vigyázz legalább rájuk, amíg apuka is kapcsol. Neki is mellettetek a helye, erre lehet rá is fog jönni... Volt már ilyen, nem is egyszer!

Kérdező, ne a szirénhangokra hallgass, hanem mérd fel, hogy a saját életedbe most mennyire férne bele egy terhesség-szülés-csecsemőgondozás, és aszerint dönts... ugyanis a döntésed csak téged fog kötelezni, a te életedet fogja meghatározni, senki mást semmire.

És a döntésedről senki másnak nem tartozol se felelősséggel, se elszámolással, önmagad számára kell vállalhatónak lennie.

Szavaidból leszűrve megtartod a picit és lesz a gyermekeidnek egy kistesója akit óvhatnak és segíthetnek az anyukájuknak a picivel..

Kitartást, és gratulálok! :)

Te egy nagyon erős nő vagy, hidd el, össze fogod szedni magad! A kisbabád csak segít ebben.

Sajnálom, amit a férjed csinált, de ne ölj meg azért egy kis ártatlan lényt, mert most mérges vagy rá.

Mire arra kerül a sor, hogy megszületik a baba, sok hónap el fog még telni, addig simán össze tudod szedni magad.

És ki tudja? Talán a babád a nemrég elhunyt, szeretett családtagodra fog hasonlítani. ;)

Érdekes videó arról, mi indok a terhességegszakításra.

https://www.youtube.com/watch?v=PfAsNR2WXe0

Ha már most gyötrődsz az abortusz gondolatától, akkor ha elvetetnéd, biztos beleőrülnél. Az én anyukám pl mániás depressziós lett attól, hogy elvetette a testvéremet, aki jött volna. sosem lehet feldolgozni egy ilyen traumát.

Szóval mindenképpen tartsd meg. :) Jó ember vagy, megvannak az anyagi feltételek, a szeretet, minden. Arról nem ez pici baba tehet, hogy az apja rossz dolgokat csinált.