Ugye más sem tartaná meg ilyen körülmények között?

Kérdező én sem tartanám meg a helyedben, 40 felett eleve nem vállalnék gyereket, szívbetegséggel meg pláne nem! Első a saját egészségem! Ha az orvosok sem tanácsolják, nincs min gondolkodni! Saját életedet azért ne kockáztasd.

Melleseg a kérdező sem öl meg senkit és semmit! Nem, embert sem! Az a pár hetes embrió sokkal inkább hasonlít egy sejtcsomóhoz, semmint emberhez. És ahhoz, hogy halálról beszéljünk, először az élveszületés kéne beteljesüljön.... Az abortusz még mindig egy legális (!!), kisebb beavatkozás.

Szerintem meg az az elképesztő butaság, hogy egyesek gyilkosságról beszélnek es egyenértékűnek tartanak egy embriót, egy már megszuletett és élő emberrel...

Számotokra lehet, hogy egy fejletlen, olivabogyó nagyságú embrió embernek minősül, számomra nem. De mindenki azt gondol, amit akar, a gond csak az, hogy sokaknak fontosabb egy embrió "élete" egy már élő, megszületett emberénel...Ez elég nevetséges.

Ja és ne játszuk már ki megint, mint minden kérdésnél, ezt a te szüleid ha így gondolkodtak volna...!! Hogy jönnek ide pl az ÉN szüleim?! Ők akartak engem, várták, hogy végre lehessen gyerekük + anyum nem volt sem 45 éves, sem szívbeteg. Érzed azért a különbséget, ugye..? Ha nem, az elég nagy gond, bár nem nekem. Kíváncsiságból megkérdeztem anyumat is mit tenne, ha most terhes lenne, ugyanis ő most volt 45, és megmondta, hogy biztosan nem tartaná meg! Holott neki egeszsegügyi problémája sincs. Szimplán van már két gyereke, akiket felnevelt, önállóak vagyunk, nem adná fel a nyugalmát és szabadságát egy újabb újszülöttel. Meg is értem. Ettől még nem mesz rosszabb vagy kevesebb ember. Ahogy a kérdező sem.

Ugyanmár, olívabogyó nagyságú. Addigra már lezajlik az egész, mire akkora lenne.

Egyébként nem tartanám meg. Már a 45 is elgondolkodtatna, de a szívbetegséggel semmiképpen sem. Lehet fiatalon, gyerek nélkül úgy lennék vele, hogy más is túléli, de azért 45 évesen, már egy gyerekkel az állapotromlásnak nem úgy mennék neki, mint egy 25 éves, hogy majd lesz valahogy. 45 évesen már amúgy sem a régi az ember, nem még ilyen problémákkal. Van már egy gyereked, azt kell rendesen felnevelni, azzal senki nem megy semmire, ha szülsz mégegyet, emiatt romlik a betegséged és pár év múlva meg feldobod a pacskert, aztán hagysz két árvát.

Kérdező, én személy szerint megtartanám, (az a kérdés, mi megtartanánk-e.) Nem tudnék együttélni a tudattal, ha nem tenném. Amennyiben konkrét életveszélyt jelentene a terhesség, főleg, ha van másik gyerekem is, akiért még felelősséggel tartoznék, persze meggondolnám, de ha nem jelentene életveszélyt, megpróbálnám kihordani. Főleg, hogy itt kérdezed, ez azt jelenti, hogy ez neked dilemmát jelent. Valószínűleg utána is nyomasztana a dolog. Ismert a poszt-abortusz szindróma, ami egy depressziós állapot abortusz után, különösen veszélyezteti azokat, akik a szívük mélyén megtartanák a babát, csak valamilyen külső körülmény nyomására teszik meg mégis. Az orvosok sajnos sokszor hajlamosak az abortuszra bíztatni a kicsit is kockázatosabb betegeiket, mert 100%-ra szeretnek menni, amennyire ez lehetséges. Beszélj több orvossal is. A terhesség egyébként bármikor megszakítható, ha az anya életét veszélyeztetné, így elveszik később is, ha tényleg nagyon romlani kezdene az állapotod. De ha ez a terhesség 6. hónapja vagy az után történik, a babád már nagyn jó esélyekkel születik meg, és lesz egészséges gyerek. Gondolj bele, a 9 évesed is a gyereked, ő is volt ekkora a méhedben. Minek tekintetted? Annak tekintsd ezt a mostani gyereked is.

Annak a válaszolónak meg, aki sejtcsomó és élő, megszületett ember összehasonlításáról beszél, jó, ha tudja, hogy az a sejtcsomó is él, mellesleg a 12. hét körül már igen komplex kis szervezet. De ha nem is az lenne, attól még élő, emberi lény, csak az egyedfejlődése legelején. Ennyi erővel az újszülött kisgyereket se hasonlítsuk össze a 90 éves aggastyánnal. Lehet közülük választani vészhelyzet esetén, de nem jelenti, hogy egyik megölhető bármi egyéb okból. Ha az anya és a magzat élete veszélybe kerül, az anya a választandó (hacsak ő maga máshogy nem dönt) de ez nem jelenti, hogy akkor is előbbre valóak lennének az igényei egy másik ember élethez való jogánál, ha az ő élete nincs veszélyben emiatt a másik ember miatt.

"Amennyiben konkrét életveszélyt jelentene a terhesség, főleg, ha van másik gyerekem is, akiért még felelősséggel tartoznék, persze meggondolnám, de ha nem jelentene életveszélyt, megpróbálnám kihordani"

Az ezzel a baj, hogy szívbeteg. Megmondták neki, hogy állapotromlással fog járni a terhessége. Hogy az állapotromlás milyen lesz, azt előre egyetlen orvos sem tudja megmondani. Azt is megmondták neki, hogy NE vállalja a gyereket. Ha közben kerül életveszélybe, netán meg is hal, vagy nem sokkal utána, akkor majd ott fognak állni sorba az itt nagy rábeszélő válaszolók, hogy segítsenek a családnak, meg a meglévő gyerekeknek? Meg akkor majd az lesz a vélemény, hogy hogy lehetett ilyen hülye, mikor az orvos is megmondta, hogy ne vállalja, de milyen hülye volt, csak arra gondolt, hadd szüljön mégegyet, közbe meg ott a négy szép meglévő gyereke. stb.

Nem tartanám meg! Egyrészt a kor miatt se, másrészt a szívbetegség nem játék! Ahogy a saját egészségem sem. Megmondta az orvos, hogy ne tartsa meg, mert romolhat az állapota, amit előre senki nem tudhat, hogy mit jelent... Lehet, hogy sokkal súlyosabb lesz, akkor a meglévő gyerekeivel mi lesz?? Nem is értem, hogy lehet valaki annyira elvakult, hogy a saját egészségét/eletet kockáztatná és figyelmen kívül hagyna a mar meglévő gyerekeit

+ tenne magasról az ORVOS véleményre, csak hogy 45 éves korára szüljön még egyet.. Ez nonszensz.

Enyhebb szivbetegseg akarmi is lehet.

Nem ajanlja az orvos ugyancsak szeles kategoria.

Soha nem ertem aki nem vallalhat miert nem kap mirenat ill ferjet miert nem kuldi sterilizaltatni? Ferfinak 15 perc lokal mutet